A második résszel jelentkezik a Piac & Profit eco-realityje, amelyben egyedülálló módon, egy családi vállalkozás, az IT-outsourcing szolgáltatásokat nyújtó MagiCom Kft. vezetésében végrehajtandó generációváltást követhetik testközelből olvasóink az elkövetkező másfél évben. Az első rész megjelenésével egy időben megtörtént a bejelentés, ettől a pillanattól kezdve hivatalossá és a dolgozók számára is egyértelművé vált, hogy másfél év múlva távoznak a cégvezetésből az immár 17 éve irányító alapítók.

Itt olvashatja András és Zsolt indokait, hogy miért döntöttek úgy, hogy visszavonulnak!

Kemény Dóra

A hazai családi vállalkozások esetén a leggyakrabban családon belül marad a cégvezetés. A MagiCom esete azért is különleges, mert az ügyvezető András pozícióját nem egy családtag veszi át, hanem a cégnél 15 éve dolgozó Csuka Dénes. Azonban a családi kontroll is megmarad, Zsolt lánya, Kemény Dóra követi édesapját a gazdasági vezető pozíciójában.

A következő rendhagyó, kettős interjúban a két utód először beszél arról, mivel szembesülnek a mindennapok során és azt is látni fogjuk, hogy az átadás-átvételnél azért még akadnak elvarratlan szálak.

Piac & Profit: Augusztus végén megtörtént a nagy bejelentés, most már hivatalosan is ti ketten vagytok az alapítók kijelölt utódai. Milyen érzés volt megélni ezt a pillanatot?

Dénes: Andrással két és fél évvel ezelőtt kezdtünk el beszélgetni a cégutódlásról, többek között ezért is vártam a bejelentést. Ezt a lépést a karrierem következő, nagyon fontos lépcsőfokának tekintem, amire úgy érzem, hogy felkészültem. Saját részemről sürgettem volna, de az alapítókban is meg kellett érnie az elhatározásnak.

Dóra: Én is vártam a bejelentést, de azért az elején voltak bennem furcsa érzések azzal kapcsolatban, ki mit fog szólni ahhoz, hogy idejön egy külsős, aki ráadásul „a főnök lánya”. Szerencsére a MagiCom csapata gyorsan befogadott és ezek a kételyek nagyrészt tompultak. Novemberben kezdtem itt dolgozni, de ennek ellenére immár csaknem három éve annak, hogy leültünk először arról beszélni, mi legyen a családi cég sorsa és ebben nekem mi lesz a szerepem. Volt időm tehát lélekben felkészülni.

És hogyan fogadták a munkatársak, kollégák? Nagyon meglepődtek?

Dénes: Szerintem csak az lepődött meg, aki nagyon vakon repül a cégben. A kollégák részéről nem érzékelek változást, bár lehet, hogy most néhányan úgy néznek rám, hogy mint leendő főnök érdemes jóban lenni velem.

Dóra: Ha viccesen kellene megfogalmaznom: Dénes hamarabb kerül sorra a konyhában.

Dénes: Eddig sem voltam fasírtban senkivel, és most sem vagyok. Tény, hogy van egyfajta csodavárás, hogy bizonyos régen halogatott fejlesztések most beindulnak, és a jól prosperáló piacok mellett új távlatok nyílnak, amiből mindenki profitálni fog.

Dóra: Részemről tapasztaltam változást a munkatársak hozzáállásában, például most már olyan információkat is megosztanak velem, amit eddig csak Zsolttal osztottak meg. Volt, akinél magától működött, viszont volt olyan is, akivel megbeszéltük azt, hogyan fogunk a jövőben kommunikálni. Ezzel úgy érzem, valóban beindult az átadási folyamat mely egy hosszú és kihívásokkal teli út. Eddig pozitív visszajelzéseket kaptunk, de természetesen van a kollégákban bizonytalanság a változás kapcsán, amit folyamatosan kezelnünk kell. Szeretnénk megtartani a jelenlegi pozitív hangulatot és attitűdöt, valamint erősítjük bennük, hogy továbbra is számítunk a munkájukra.

András és Zsolt 17 éve együtt dolgoznak, nem csak üzlettársak, hanem szoros barátok is. Hogyan fogtok ti együttműködni?

Dénes: Abban bízom, hogy Dórival zökkenőmentes lesz a kapcsolatunk, hiszen ugyanazokat a szervezési elveket valljuk, amelyek előreviszik a céget. Az átalakulásunk esszenciája: a családból-csapat, ezek után egy családi viszonyok között működő cég most már nem családi alapokon működik tovább. Vállalati értékeink nem változnak, de másképpen kell szerveznünk majd a céges mindennapokat.

Dóra: Már most is szorosan együtt dolgozunk, megbeszéltük az elején, hogy mit, és hogyan szeretnénk. András és Dénes, illetve Zsolt és én sem vagyunk egyformák, de hasonló értékeket képviselünk.

Tudnátok együtt dolgozni Andrással, illetve Zsolttal?

Dénes: Számomra ez könnyű kérdés, hiszen 15 éve dolgozom velük együtt. Ugyanakkor eltérő élettapasztalatokkal rendelkezünk ebből kifolyólag másként is reagálunk döntési szituációkra mindennapi élethelyzetekre.

Dóra: Azt a rendkívüli nexust, ami András és Zsolt kapcsolatát jellemzi, nehéz lenne túlszárnyalni. Eltérő személyiségünk és a generációs különbségek miatt biztosan jóval több egyeztetésre lenne szükségünk.

Csu

Az alapítók megtartják a többségi tulajdonrészt, így Dénes nem rendelkezik majd olyan, szinte korlátlan döntési joggal, mint most András, és Dóra te a család tagjaként egyfajta kontrollt képviselsz. Hogyan fog így működni a döntési folyamat?

Dóra: Én részemről teljes mértékben megbízom Dénes kompetenciájában. Mikor először beszéltünk erről én már akkor azt javasoltam az alapítóknak, hogy keressenek egy olyan személyt, akiben emberileg is és szakmailag is teljes mértékben megbíznak. Dénes személyében megtalálták ezt az embert. Megbíznak abban, hogy Dénes nem fogja tönkretenni a céget, de Dénesnek is meg kell bíznia abban, hogy a családi kontroll nem válik a hátrányára és nem köti meg a kezét.

Dénes: Ha András kitalál valamit és az nem jön be, csak magával kell elszámolnia. Az én esetem bonyolultabb lesz, mert a döntéseimet úgy kell meghoznom, hogy mások, jelen esetben a tulajdonosok felé, mint taggyűlés felé el tudjak számolni. Jelenleg nincs kialakítva olyan üzleti tervezési folyamat, aminek során a taggyűlés meghatározná a főbb követendő irányvonalakat, amelyeket ügyvezetőként követhetnék. Szintén nincs meghatározva az, hogy beruházásnál, vagy eszközbeszerzésnél mi az a volumen, ami felett ki kell kérnem a taggyűlés engedélyét. Ezeket a gyakorlatokat még ki kell alakítani.

Tehát ez a mechanizmus még nincs kialakítva?

Dóra: Dénes szintén tulajdonos lesz, mivel az alapítók tulajdonrészt ajánlanak fel neki. Azt hiszem ez sokkal jobb eset, mintha „csak” ügyvezető lenne, hiszen így személyesen is érdekelt lesz a döntéshozatalban.

Dénes: Jelenleg gyakran születnek olyan döntések, amikor az ügyvezetőn kívül más nincs részleteiben beavatva a döntés hátterébe, így maga a döntés már-már intuitívnak tűnik. Nekem ilyen lehetőségem nem lesz. Bizonyos mértékig ez megköti a kezemet.

Dóra: Igen, ez az átadók részéről egy érthető elvárás, mindamellett az, hogy Dénes mellett döntöttek, az már komoly bizalmat érzékeltet a döntésképessége és a tehetsége felé.

Dénes: Ha a tulajdonos valóban kivonul a vezetésből, akkor a konfliktusforrás a pénzügyi vonalra fog áthelyeződni, és leginkább a beruházási vonalon jelentkezik majd, ahol kockáztatni kell. Sok múlik majd azon, hol húzzuk meg a határokat, hiszen egy néhány milliós beruházásról vagy beszerzésről akár heti, vagy napi szinten dönteni kell, nem rohangálhatok mindig a tulajdonosokhoz. Ugyanakkor a 15 éves múltunk alapján kezelhetőnek gondolom ezeket a kérdéseket.

Dóra: Azzal, hogy tulajdonrészt adnak Dénesnek, garantálják, hogy egyenrangú partnerként tekintenek rá a döntések meghozatala során. De a családi érdekek képviselőjeként, attól tartok a konfliktusokban, – ha lesznek ilyenek,- nekem kell majd a villámhárító szerepét betöltenem.

Felmerült korábban, hogy vannak olyan feladatok, fejlesztések, amelyeket már időszerű lenne megtenni. Van néhány ilyen változtatás a tarsolyotokban?

Dénes: A MagiCom annak ellenére, hogy már serdülőkorú, de egyfajta „Gyerünk! Gyerünk!” fázisban van, már nagyon régóta. Ez azt jelenti, hogy nem a feladatokhoz vannak emberek hozzárendelve, hanem az emberekhez vannak hozzárendelve olyan feladatok, amelyeket felvállalnak. Az elkövetkezőkben ebből a fázisból kell továbblépnünk egy következő vállalati életszakaszba, ahol a feladatok, folyamatok köré szerveződik a cég. Ezt a lépést már korábban meg kellett volna tennünk, de meggyőződésem, hogy ez a fajta működés nem egyezik az alapítók hitvallásával.

Dóra: Tény, hogy vannak olyan folyamatok, amelyek nincsenek letisztázva. Gyakran nincs megfelelően körülhatárolva az, hogy ki, mit csinál, ki és miért vállalja a felelősséget. Sokszor retorzió sincs azért, ha valaki nem úgy végzi a feladatait, ahogy kellene. Pedig, ha nem mondjuk el neki, hogy nem úgy végzi a munkáját, ahogy kell, akkor az nem visz előre sem minket, sem őt. Sokkal karakánabb és keményebb kiállású vezetőnek képzelem magam, azt hiszem, én inkább felvállalom a konfliktusokat, minthogy egy fennálló problémát ne oldjak meg.

Sok cég nem éli túl a generációváltás utáni első három évet. Ti hisztek abban, hogy a MagiComnak sikerülni fog? Hogyan képzelitek el a céget öt év múlva?

Dénes: Én száz százalékig hiszek abban, hogy túléli a cég változásokat, hiszen stabilak az értékeink és erős csapat van mögöttünk. Persze a legtöbb lépést nem szabad és nem is fogjuk egyik pillanatról a másikra véghezvinni, és a cég hangulatának, az egymást segítő attitűdnek is meg kell maradnia. Azt hiszem a cég öt év múlva ugyanolyan eredményes lesz, mint most és addig amíg nem leszünk ötszázan, ez a baráti hangulat is megmarad, ami most jellemző ránk.

Dóra: Igen, a családias légkör fontos, hogy megmaradjon, amíg lehet. Én szeretem a kihívásokat, és az, hogy legalább olyan jó gazdasági vezető legyek, mint Zsolt, óriási feladat előttem. Hiszem, sőt tudom, hogy egy ilyen jó csapattal, ennyi intelligens emberrel nem jelentheti a MagiCom végét az, hogy mi Dénessel átvesszük a vezetést. Szerintem ez egy szerencsés felállás: van egy jó ügyvezető, aki 15 éve ismeri a céget és van egy olyan családi kontrollt biztosító személy, aki lefedi a pénzügyi területet. Nekem ez nyerő párosításnak tűnik.