Kézenfekvő, hogy a nyomás alatt úgy érezhetjük: gyengék vagyunk, elmaradtunk, nem teljesítünk úgy, ahogy kéne. Már kisebb kudarcok lefékezhetik a munkakedvünket, egy kritika miatt napokig rágjuk magunkat. Ha viszont ismét az elvárások szerint akarunk teljesíteni, meg kell tanulnunk, hogy viseljük, kezeljük a stresszt.
A nyomással szembeni ellenállás nem valami mágikus, keveseknek megadatott képesség. Mindenkiben megtalálható valamilyen mértékben, és ha tudatosan fejlesztjük, nyugodtak tudunk maradni válságosnak érzett helyzetben is.
Nem tudjuk ezeket a helyzeteket megelőzni – de meg tudjuk változtatni a rájuk való reagálásunkat. Ne lássuk a történteket kudarcnak, fenyegetésnek, hanem kihívásnak – olyannak, amit le kell küzdeni, amiből tanulni lehet. Tegyük fel magunknak a kérdéseket: miért történt ez – mit tehetek most – milyen tanulságot vonhatok le belőle? Ha már látjuk, mi és miért történt, könnyebb lesz megoldani a helyzetet.
Vannak, akik dühös kirohanásokkal reagálnak a stresszre, mások pedig visszahúzódnak, és
próbálják elfelejteni, mi a gond. Egyik sem jó módszer: a tudatos ember először időt szakít arra, hogy megértse az érzéseit – még ha ez kényelmetlen is. Ismerjük fel a frusztrációnkat, a dühünket, a szomorúságunkat – azután kezeljük.
A stressztűrő magatartás azt jelenti, hogy cselekvéshez folyamodunk még akkor is, ha a kimenetel bizonytalan. Kísérjük figyelemmel a folyamat alakulását, örüljünk a sikereknek, még ha azok kicsinyek is. Így erősödik az önbizalmunk, és ösztönzést szerzünk ahhoz, hogy végigmenjünk a sikerhez vezető úton.
Nem lebecsülendő, hogy a lelki egyensúly mellett gondoskodjunk a fizikairól is: pihenjünk eleget, táplálkozzunk egészségesen, mozogjunk – így sokkal jobban fogjuk tudni elviselni a nyomást, és követni a belőle kivezető utat. Amiben segíthetnek barátaink, kollégáink is. Ne szégyelljünk megértést, segítséget kérni tőlük.
(Forrás: Quartz)
