A munkaviszonyban a feleket terhelő illetve illető jogok és kötelezettségek egymás párjai: tehát az egyik felet terhelő kötelezettség a másik fél joga, és fordítva.
1. A munkáltatóként kötelesek vagyunk a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni, ez a munkaviszony egyik fő ismérve. Biztosítanunk kell a személyi és tárgyi feltételeket, valamint a folyamatos munkavégzés feltételeit. Amennyiben nem teszünk eleget foglalkoztatási kötelezettségünknek, a munkavállaló jogosult díjazásra, más néven állásidőre. A munkavállalót abból kifolyólag, hogy a munkaadó munkaszervezési, gazdasági, vagy bármilyen másik okból kifolyólag nem tudja foglalkoztatni, kár nem érheti. Amennyiben huzamosabb ideig nem látjuk el munkával a munkavállalót, az akár az azonnali hatályú felmondást is megalapozhatja a munkavállaló részéről.
2. Gondoskodnunk kell a munkavégzés eszközeiről, illetve minden olyan körülményt biztosítanunk kell, amely a munkahelyet egyáltalán alkalmassá teszi a munkavégzésre. Nem szabad megfeledkeznünk a munka megszervezésére, irányítására, illetve a szükséges ismeretek biztosítására vonatkozó kötelezettségünkről.
3. A munkavégzés során aktuálisan felmerülő feladatokról a munkavállalót tájékoztatni kell, ami történhet szóban és írásban is. Az utasítások legyenek világosak, egyértelműek. Jogvita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a munkavállaló nem hajtotta végre az utasítást. Az utasítások teljesítését, a munkavégzési szabályok betartását nemcsak jogunk, de kötelességünk is ellenőrizni.
4. A munkabér-fizetési kötelezettség a munkáltató alapvető kötelezettsége, ennek elmaradása például azonnali hatályú felmondási ok lehet a munkavállaló részéről. A munkabér elemeire és védelmére vonatkozó részletszabályokat az Mt. 136-165. §-ai tartalmazzák. De emellett kötelesek vagyunk a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. Így például kiküldetés esetén fizetnünk kell az utazás költségeit; vagy fizetni kell a tandíjat, ha tanulmányok folytatására kötelezzük a dolgozót. Továbbá azt is állnunk kell, ha a munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges eszközt a munkavállalónk saját költségén szerezte be.
5. Biztosítanunk kell az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. Itt elsősorban a munkavédelmi normák betartására kell gondolnunk, ilyenek például a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény vagy a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről. Fontos, hogy a munkavállalót nem lehet olyan munkára igénybe venni, amelyet fizikai korlátai miatt nem képes elvégezni. Tehát mondjuk a 40 kilós titkárnőt nem lehet egy vagon kirakodásához vezényelni, mert arra nyilvánvalóan képtelen. (A munkavédelem alapszabályairól itt olvashat részletesebben.)
7. Megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatása során gondoskodnunk kell az ésszerű alkalmazkodás feltételeiről. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998.évi XXVI. törvény is előírja, hogy a foglalkoztatást biztosító munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelő átalakítását; az átalakítással kapcsolatos költségek fedezésére egyébként a központi költségvetésből támogatás igényelhető. A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat.
