Ha egy cég például szórólapokat, névjegykártyákat nyomtat, ehhez vásárol egy nyomdagépet. Az igénybevétel során a gép kopik, elhasználódik, ha a vállalkozás el akarná adni, már nem kapna érte annyit, mint amennyiért megvásárolta. Minél hosszabb idő telt el a vásárlástól, illetve minél régebben használja a cég a masinát, minél több névjegykártyát és szórólapot nyomtattak vele, annál kisebb lenne az az összeg, amennyit kaphatna érte a piacon. Azaz egy-egy névjegy vagy szórólap előállításakor a nyomdagép bizonyos mértékben kopik, és ennek megfelelően csökken az értéke.
Viszont a gép hasznot is hajt, hiszen a névjegyekkel, szórólapokkal a társaság pénzt keres, azaz a gép kopása az alatt az idő alatt, amíg használják, megtérül a bevételben. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a gép átadja értékét az általa előállított termékeknek. Ennek pénzben kifejezett értéke az értékcsökkenés, költségként való elszámolása pedig a terv szerinti értékcsökkenési leírás, másként fogalmazva az amortizáció – olvasható az Adó online szakértői cikkében.
A gép értékcsökkenésének egységnyi – az adott termékre jutó – összege árképzési tényező is, hiszen a cég szeretné, ha ezt a költségét is fedezné a bevétel, és persze némi nyereség sem ártana. Ráadásul az értékcsökkenési leírásnak, mint az adóalappal szemben is elismert költségnek az a célja, hogy megteremtse a pénzügyi fedezetet egy új gép vásárlására akkor, amikor a régi oly mértékben elhasználódik, hogy tovább már nem használható a vállalkozás tevékenységéhez.
A számviteli törvény úgy rendelkezik, hogy az immateriális javaknak és a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartamuk végén várható maradványértékkel csökkentett beszerzési, illetve előállítási értékét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben a vállalkozás azokat előreláthatóan használni fogja. (Azaz a tárgyi eszköz üzembe helyezése napjától, az állományból való kivezetése napjáig kell elszámolni az értékcsökkenési leírást.)
A maradványérték az az érték – maradva a fenti példánknál – amennyiért eladható a nyomdagép, ha fizikai, technológiai elhasználódása már oly mértékű, hogy a tulajdonos cég tevékenységéhez már nem használható tovább. Ez az érték az „ócskavasérték”, akkor az, de lehet akár nulla is, ha valószínűsíthető, hogy darabjaira szedve, alkatrészként sem adható el. Az az időtartam pedig, amely alatt a gép dolgozni fog a termelésben, az a hasznos élettartama. (Például, ha a cég várhatóan öt évig használja a gépet, úgy évenként a maradványértékkel csökkentett bekerülési érték 20 százaléka a számviteli amortizáció.) Mindkét kérdésben a vállalkozás tulajdonosainak, ügyvezetőjének kell döntenie, és nem a cég könyvelőjének!
Nézzük meg, hogy mikor milyen leírási módot célszerű választani Ehhez segítségül szolgálnak a marketingből ismert, a termékek életciklusát elemző modellkategóriák:
Degresszív elszámolás: akkor indokolt, ha az eszköz értéke a használat elején többet, majd egyre kevesebbet veszít értékéből, vagy a karbantartási költségek nőnek. Amennyiben a cég olyan terméket gyárt, amely közelít a hanyatló ciklusához (azaz „döglött kutya”), vagy valamilyen okból a termelési műszakok számának csökkentését tervezik, célszerű ezt a módszert választani.
Progresszív elszámolás: célszerű választás a hitelből finanszírozott eszközök esetében, a futamidő elején nagyobb, végén kisebb kamatterhek miatt, a ráfordítások egyenletesebbé tétele miatt, vagy a növekedési ciklusukban lévő termékek („sztárok”) gyártása esetében.
Lineáris elszámolás: az érettség, vagy más néven telítettség szakaszában lévő termékek („fejőstehenek”) gyártása esetén, ahol a termékek iránti kereslet és ennek megfelelően a gyártás volumene egyenletes, vagy csak kismértékben változik.
Teljesítményarányos elszámolás: ha a vállalkozás olyan terméket gyárt, amelynek piacra dobását tervezi („kérdőjelek”), ahol eleinte elhanyagolható bevétellel, de azok gyors növekedésével számolnak, vagy a termelési műszakok számának növelését tervezik. A „kérdőjelek” esetében felmerülhet még a progresszív elszámolás lehetősége is. Szerintem a bevezetésre váró, bizonytalan piaci megítélésű termékek esetében azonban reálisabban tükrözi a költségek felmerülésének nagyságrendjét az amortizáció teljesítményarányos elszámolása.
Nézzük meg partnereink amortizációját is!
Saját vállalkozásunk mellett a potenciális üzletfeleink mérlegbeszámolóit vizsgálva is célszerű az értékcsökkenési leírás évenkénti alakulását elemeznünk és a bérköltségeket sem árt megnéznünk. Gyakorlati szempontból vizsgálva egy vállalkozás mérlegbeszámolójának adatait, az átlagosnál magasabb bérköltségek esetén feltételezhetjük, hogy bevételei olyan termékek és szolgáltatások értékesítéséből származnak, amelyek magasabb hozzáadott értéket tartalmaznak , mivel ezek magasabb szakképzettséget – és ennek megfelelően magasabb bérköltséget – igényelnek. Ugyanakkor egy cégnél az értékcsökkenés átlagosnál gyorsabb növekedése azt jelzi, hogy a magasabb leírási kulccsal elszámolható és a gyorsabban leírható modern gépek aránya a vállalkozás eszközállományában az átlagosnál magasabb.
Az e körbe tartozó vállalkozások jellemzően sikeresek, más fontos mutatók gondos elemzését követően érdemes velük üzletet kötnünk!
További részletek itt olvashatók!