Minden vállalat körül kirajzolódik az érintettek köre (stakeholderek), amely tulajdonképpen egy hálózat: velük közösen dolgozik a cég, és próbál üzleti eredményeket elérni. Ez a hálózat akkor működhet sikeresen, ha a felek átlátják, és értik egymás működését – ezt nevezzük transzparenciának. Minden hiányzó információ növeli a felek üzleti kockázatát, ami mint látni fogjuk, költségnövekedést, így eredménycsökkenést okoz – írja a Reconcept blog legfrissebb bejegyzése.
Másfelől viszont minden érintett egyúttal más hálózatoknak is tagja, amelyek akár ellenérdekeltek is lehetnek (pl. egy szállító több versenytársnak is értékesíthet), ez pedig veszélyt jelenthet az információk bizalmas kezelése szempontjából. Vagyis a transzparencia mint alapérték mellett megfelelő információáramlási szabályokra, korlátozásokra (ún. „kínai falakra”) van szükség annak érdekében, hogy mindenkihez a megfelelő csatornán keresztül a megfelelő tartalom jusson el. Se több, se kevesebb.
Munkatársak
A munkatársakat a „belső kör” tagjainak tekinthetjük, hiszen ők általában kizárólagosan a cégnél folytatnak üzleti tevékenységet. Ha ez így van, akkor az üzleti folyamatok, a fontosabb stratégiai döntések kommunikálása, az eredmények bemutatása nemcsak szükséges, hanem jótékony hatású is; a „bevonó” vállalatvezetés révén motivációs eszközként szolgálhat, és minden bizonnyal pozitív hatással lesz a munkavégzésükre.
Üzletfelek, együttműködő partnerek
Az üzletfelekkel minden olyan információt meg kell osztani, amely a velük kötött üzlet feltételeit, kockázatait valószínűleg vagy bizonyosan befolyásolja. Mindennapos példaként kell megemlíteni a fizetési nehézségek kérdését. Sok cég, amikor érzékeli, hogy gond van, egyszerűen „homokba dugja a fejét”, rossz esetben szándékosan nem kommunikál, még rosszabb esetben viszont félrevezető információkat ad szállítóinak, hitelezőinek. A közvetlen károk mellett ennek végső soron a nemzetgazdaságra vetítve is hatalmas ára van – ez az egyik legkomolyabb informális tranzakciós költség, ami az üzleti tevékenységet sújtja. Minden üzleti vállalkozást érint, még ha tudatosan nem is számol vele.
A bank
A bankok sokat kérdeznek, ami persze érthető. Az már kevésbé, hogy a sok kérdés sok esetben ismétlést is jelent. Külön probléma ez akkor, ha egy kisvállalatról van szó, akinél a válaszokat a legdrágább és legszűkebben igénybe vehető erőforrásnak, a tulajdonos-ügyvezetőnek kell megadnia. Felmerül egy kérdés; mi minősül már túlzott mértékű kíváncsiskodásnak? Üzleti titokra lehet hivatkozni, csak kérdés, hogy szerencsés-e. Lehetnek egy vállalatnak olyan információi, amelyeket féltett kincsként kell őrizni, de ha ez tényleg kulcsmomentum az üzleti sikerhez és a készpénztermeléshez, akkor is meg lehet találni a módot arra, hogy a bank információt kapjon. Ez lehet titoktartási megállapodás, a részletek teljes körére nem kiterjedő bemutatás. Egy a lényeg: a banki információéhséget – ha keretek közt is, de – célszerű kiszolgálni, főleg ha a vállalkozás finanszírozást is kér a számlavezetés mellett.
Újságírók
Akár foglalkozik egy vállalat a médiával, akár nem, az újságírók léteznek, és ha számukra érdekes dolgot tudnak meg a vállalkozásról, akkor bizony megírják. Kommunikációs stratégia kérdése, hogy mennyire legyünk nyíltak a médiában, mennyire „álljunk szóba” az újságírókkal. Ha cégünk úgy dönt, hogy nyilvánosan kommunikál, akkor annyit osszunk meg, amennyit bárki másnak is elmondanánk. Ehhez társul a PR-jellegű kommunikáció, amikor üzleti céljaink érdekében üzenünk is a célcsoportjainknak. Az újságíróra tekintsünk, mint egy csatornára, mint a blogra, a webre vagy a cégbírósági adatbázisra. Neki is meg kell kapnia a szükséges információkat. Arra azonban számítsunk, hogy a médiamunkás is ember, aki saját értelmezést adhat az elmondottaknak, más szempontból nézheti ugyanazt, így esetleg torzulhat az információ.
Nem feltétlenül helyes, ha viszont kizárólag a sikerekről beszélünk a sajtóban. Minden cégvezető élt át kudarcokat, a vállalat életében is akadnak bizonytalanságok. Ám ezek egy része is ügyesen felhasználható, bemutatva és elemezve a döntéshez vezető utat, boncolgatva a miértet.