1. tévhit - A felmondást mindig indokolni kell
Gyakori tévhit, hogy a felmondást mindig indokolni kell. Ez azonban nem minden esetben van így. A munkavállalónak nem kell indokolnia, ha a határozatlan idejű munkaviszonyát szünteti meg felmondással. Őt csak akkor terheli indokolási kötelezettség, ha munkaviszonyát - próbaidőn kívül - azonnali hatályú felmondással szünteti meg, vagy határozott idejű munkaviszonyát mondja fel. (Hogy mit jelent pontosan a világos, valós és okszerű indoklás, arról itt beszél jogi szakértőnk.)
A munkáltatónak nem kell indokolnia felmondását, ha próbaidő alatt közöl felmondást a munkavállalóval. Ugyancsak nincs indokolási kötelezettség a munkáltató részéről, ha vezető állású munkavállalónak mond fel, és akkor sem, ha nyugdíjasnak minősülő munkavállaló határozott idejű munkaviszonyát szünteti meg felmondással.
Szintén nem kell indokolnia a munkáltatónak, ha a határozott idejű munkaviszonyt szünteti meg azonnali hatályú felmondással. Ebben az esetben azonban köteles a munkavállalónak 12 havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díját megfizetni. (Itt mutatunk néhány tipikus hibát, amelyet a munkáltatók elkövetnek a felmondáskor!)
2. tévhit – Táppénz alatt nem lehet felmondani
Még mindig elég gyakran előforduló tévhit, hogy a betegszabadság vagy táppénz alatt nem lehet felmondani a munkavállalónak. A korábbi Munka Törvénykönyve idején ez így volt, de a jelenlegi törvény szerint a munkavállaló keresőképtelensége alatt is jogszerűen közölhető a felmondás. Ha a munkáltató betegszabadság vagy táppénz alatt közli a felmondást, annak jelenleg az a következménye, hogy a felmondási idő a keresőképtelenség megszűnését követően, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő 1 év elteltével kezdődik. (A felmondás tilalma csak bizonyos esetekre korlátozódik és itt is vannak alapszabályok, amiket be kell tartani.)
A felmondás egyoldalú nyilatkozat, érvényességéhez nem szükséges, hogy azt a másik fél elfogadja. Ebből az is következik, ha a felmondást a másik fél megkapja, arról tudomást szerez, akkor a felmondást közlő fél egyoldalúan már nem vonhatja vissza felmondását. Azonban arra természetesen lehetőség van, hogy a felek megállapodjanak, hogy a felmondást semmisnek tekintik, és a munkaviszonyt folytatják. Ez viszont már megegyezés kérdése, és nem elég, ha a felmondó munkaadó vagy dolgozó egyszerűen csak visszavonja felmondását.
4. tévhit – Próbaidős dolgozónál nem kötelező az írásbeli felmondás
Akár tájékozatlanság miatt, akár figyelmetlenségből, de sokszor előfordul, hogy a munkáltató a próbaidőn lévő munkavállalót írásbeli felmondás nélkül egyszerűen csak „elküldi”, átadja részére a kilépő dokumentumokat, és ezzel a munkaviszony megszüntetését elintézettnek tekinti. Azonban a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást ugyanúgy kötelező írásban közölni a dolgozóval, mint egy „rendes” munkavállaló felmondását, és ezt nem pótolja a kilépő dokumentumok és igazolások átadása. Amennyiben az írásbeli közlés elmarad, akkor a próbaidős dolgozó munkaviszonyának megszüntetése jogellenes lesz, függetlenül attól, hogy ilyen esetben a munkáltatót indokolási kötelezettség nem terheli.
5. tévhit – Próbaidő alatti felmondás indokolása nem köti a munkáltatót
Annak ellenére, hogy a próbaidő alatti azonnali hatályú felmondást nem kötelező indokolni, előfordul, hogy a munkáltató megteszi ezt, és indokolást fűz az ilyen felmondásához. Azonban érdemes arra figyelni, hogy az ilyen indokolás valóságáért a munkáltató helytállni tartozik a bíróság előtt, függetlenül attól, hogy nem volt kötelező az indokolás. Így ha jogvita esetén a munkáltató nem tudja bizonyítani a bíróság előtt, hogy a felmondásban foglalt indok megfelel a valóságnak, akkor a próbaidő alatti felmondása jogellenesnek fog minősülni.
Dr. Szabó Gergely
ügyvéd
Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda
