A jelenleg használatos közvetlen elérésű memóriát kezelő chipek gyorsan működnek, de minden kikapcsoláskor elvész a tartalmuk - ez teszi olyan hosszadalmassá a gép újraindítását. A gyártók már régóta próbálkoznak azzal, hogy létrehozzák az olyan írható-olvasó tárat, amely amellett, hogy gyors, kikapcsolt állapotban is megőrzi az információt, ugyanúgy, mint a merevmeghajtók. A legismertebb ilyen irányú kísérlet eddig az IBM és a Motorola mágneses RAM-ja volt, míg mások polimerekkel vagy különböző fémvegyületekkel próbálkoztak. Legutóbb a szénalapú információtárolásban értek el sikereket a Nantero kutatói.

A technológia alapját képző hengeralakban elrendezett szénatomokból álló "nanocsövek" átmérője mindössze egy nanométer, azaz egymilliárd darab egymás mellé állítva tenne ki egy métert. A Nantero memóriachipben ilyen széncsövek milliárdjai találhatók egy szilíciumlapka felületén, mellyel szemben egy másik üres lapka helyezkedik el száz nanométer távolságban. Mivel a szén vezeti az elektromosságot, az üres lapkába vezetett töltés számos szénrudacskát magához vonz, melyek aztán molekuláris kölcsönhatások következtében - a Von der Waals erőknek köszönhetően - ott is maradnak, mivel az így megírt adatok tárolása nem igényel további elektromos energiát.

A széncsövek nanoméreténél fogva a technológia a jelenlegi RAM-chipeknél jóval nagyobb adatsűrűséget tesz lehetővé és emellett a sebesség is jelentősen megnő: egy bit írása vagy olvasása egy fél nanomásodpercet vesz igénybe, míg ez a jelenlegi legjobb szilícium-alapú RAM-ok esetében is hússzor ennyi időbe kerül. A chip nem csak elméletben létezik, hanem már tesztpéldányok is készültek belőle és a Nantero egy éven belül piacra szándékozik dobni a terméket. Nagytételű gyártás is hamarosan elképzelhető, hisz az előállítás a félvezetőgyártásban eddig alkalmazott standardokon alapszik.

A The Economist szerint a Nantero chipje egy új korszak kezdetét jelentheti. Míg a szilícium alapú memória további fejlesztései lassan fizikai korlátokba ütköznek, addig a szénre épülő eljárás nagyobb távlatokat nyújt a további kutatásokhoz. A következő néhány évben a Nantero mérnökei elérhetik a négyzetcentiméterenkénti trillió bites adatsűrűséget, ami több, mint ezerszerese a jelenleg használatban lévő chipekének és azoknál százszor nagyobb sebességgel képes dolgozni.

A The Economist nyomán