Az ezredforduló körüli évtizedek az egész világon a meglepetések és a sokkok évtizedei. Nincs ember, aki újságot olvasva, vagy csak jártában-keltében, ne ütközött volna olyan jelenségbe, amellyel korábban nem találkozott, sőt talán el sem tudott volna képzelni húsz vagy harminc évvel ezelőtt.
Falak nélküli laboratórium
Nemcsak a hőmérő higanyszálának 40 fok fölé kúszása vagy új, soha nem hallott betegségek felbukkanása sokkolhat bennünket, de a gazdasági életben is számtalan meghökkentően új jelenséggel szembesülünk.
A Procter & Gamble-nél például rájöttek arra, hogy pusztán a cégen belüli innovációra támaszkodni maga a vég a vállalat számára. Ehelyett mintegy 1,5 millió(!) akadémiai ember és más kutató alkotóerejére számítanak szerte a világban. Ennyi ugyanis hozzávetőleg azoknak a száma, akik a cég szempontjából releváns tudás, illetve ötletek birtokosai. Ezeket az embereket a világcég ma úgy fogja fel, mint a saját kutatóhálózatát. (Ez az úgynevezett falak nélküli laboratórium.) A cég 40 "technológiai vállalkozót" foglalkoztat, akik szabadalmi leírásokat és kutatási eredményeket tartalmazó oldalak milliárdjait pásztázzák át a világhálón, hogy kibányásszák a vállalat számára használható ötleteket. A Procter & Gamble emellett csatlakozott három tudományos hálózathoz, amelyek közül a NineSigma.com mintegy félmillió(!) kutatót fog össze. Ha a vállalatnak valamilyen technikai problémája akad, ezeken a hálózatokon keresztül postázza, és a világ legkülönbözőbb pontjairól kap ötleteket a probléma megoldására.
Nehéz lett volna 20-30 évvel ezelőtt elképzelni azt a jelenséget is, amit "az emberek részvényesítésének" nevezhetnénk. A szórakoztatóipar egyik ismert neve, David Bowie részvényeket bocsátott ki jövőbeli keresetére. Egy fiatal, tehetséges sztáraspiráns angol színésznő, Caroline Ilana bekerült az újságokba azzal, hogy önmagára szóló részvényeket kínált fel a publikumnak. A dolog sikere messze meghaladta a várakozásait. Azok között, akik vásároltak e furcsa részvényekből, olyan hírességek találhatók, mint Andrew Lloyd Webber.
Minden a cégé?
Vannak azonban kevésbé vidám meglepetések is. Miközben az ezredforduló körül - 1995 és 2002 között - több mint 22 millió (!) álláshely, az állások 11 százaléka tűnt el az USA gyáriparában, s többen már a "munka végéről" értekeznek, az átlagamerikai 2 héttel többet dolgozik, mint húsz évvel ezelőtt. Világszerte nő a munkaintenzitás, visszaszorulnak a "biztos munkahelyek", erősödik a pszichés nyomás azokra, akik állásban vannak. Régebben, ha egy cégről azt hallották, hogy nagyszabású leépítési programot hajt végre, a részvényeinek ára azonnal zuhanni kezdett, ma éppen ellenkezőleg: az "egészséges karcsúsítást" a tőzsde árfolyam-emelkedéssel jutalmazza.
Valószínűleg nem sokan lesznek boldogok attól a transznacionális társaságok körében terjedő trendtől sem, amelyet "az alkalmazottak magánkapcsolatainak bevonása a cég hatékonyságának növelése érdekében" kifejezéssel írhatunk körül. A tapasztalatok szerint egy 1000 fős cég alkalmazottain keresztül átlagosan 5 millió másik ember érhető el, közvetlenül vagy közvetve, több lépcsőben. A cégek azonban korábban nem használták ki ezt a hatalmas kapcsolati tőkét. Nem így a Boston Consulting Groupnál, ahol a 90-es évek közepén olyan rendszert fejlesztettek ki, amelynek a révén elérhetővé vált az információ: a vállalat összes dolgozója közül "kinek a lába van már benn az ajtóban" a cég számára fontos ügyfélnél, vagy potenciális ügyfélnél.
A kapcsolatkereső szoftverek az internetes keresőkhöz hasonlóan pásztázzák át a vállalatnál meglévő adatokat - beleértve a vállalati gépeken lévő e-mailekben fellelhetőket -, és indexeket kreálnak a kereséshez. E szoftverek hatékonyságáról annyit, hogy amikor hagyományos módon láttak hozzá a partnerkereséshez, átlagosan mindössze 5 potenciális partner jött szóba. Ez a szám azonban nem kevesebb, mint 100-ra nőtt, amikor a kapcsolatkereső szoftvert vetették be. Egy, a LexisNexis Interface-t, vagyis speciális kapcsolatkereső szoftvert működtető vállalatnál öt ügyletben egyenként 25-50 millió dollár közötti nyereséget könyvelhettek el, amelyet szignifikánsan össze lehetett kötni a kapcsolatkereső szoftverrel.
