2005-ben 20 milliárd forintra növekedett a magyar on-line áruházak forgalma. Egyre több hazai vállalkozás érti meg ugyanis, hogy az eladási vagy a beszerzési költségek töredékéért lehet kereskedni a virtuális piactereken. A nagy cégek általában saját honlapjukon hozzák létre elektronikus áruházaikat, a kisebbek pedig, amelyeknek nem profiljuk az informatika, vagy nem áll rendelkezésükre elegendő tőke saját e-bolt kialakítására, már számos elektronikus piactérhez csatlakozhatnak, kevés költséggel és egyre professzionálisabb kiszolgálással.
Ma Magyarországon több mint ezer on-line áruház működik - hangzott el a III. Elektronikus Kereskedelem Konferencián -, ám a forgalom túlnyomó részét (nagyjából 80 százalékot) legfeljebb ha 50 cég bonyolítja. Lemák Gábor, a GKIeNET Internetkutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatóhelyettese 2008-ra kétezer áruházat, 2006-ra pedig 30 milliárdos forgalmat prognosztizál, ami rendkívül dinamikus fejlődést takar. A piac folyamatos növekedését az is előrevetíti, hogy bár Magyarországon az internetes társadalom meglehetősen lassan bővül, és egyelőre csak minden hatodik felhasználó vásárolt már legalább egy alkalommal a világhálón, 53 százalékuk arra használja az internetet, hogy vásárlás előtt tájékozódjon. A kínálat erősödésével és nem utolsósorban a bizalom növekedésével ez a több százezer főre tehető szörfölgető csoport jelentős része az internetes áruházak legalább alkalmi vásárlójává válhat.
Bolt vagy piactér?
Szemben az e-boltokkal, amelyek definíciószerűen egyetlen cég termékeit és szolgáltatásait árulják on-line módon, az e-piactereken egyszerre több eladni és vásárolni kívánó vállalkozás és fogyasztó van jelen a virtuális térben. Magyarországon annyiban ér össze a kétfajta értékesítési forma, hogy számos kereskedő cég egyszerre több beszállítója termékét árusítja e-boltjában, de (általában) nem lehetséges egyszerűen bekapcsolódni a rendszerbe, hanem beszállítóvá kell válni, hogy a termék bekerüljön az e-bolt kínálatába. Az e-piacterek ebből a szempontból egy sokkal flexibilisebb csatornát jelentenek, hiszen a legtöbb esetben egyszerű regisztráció és szerződéskötést követően megjelenik a vállalkozás terméke vagy szolgáltatása a piactéren.
Lőrincz Vilmos, a GKIeNET ügyvezető igazgatóhelyettese tudományosabb értelmezése szerint a B2C (business-to-customer, azaz internetes kiskereskedelmi rendszer) és B2B kereskedelemnek (business-to-business, azaz vállalatközi elektronikus piacterek) mára sok formája alakult ki. A B2B esetében két fő megoldás ismert: a point-to-point - vagy más néven zárt modell - és az e-piactér. A point-to-point modell akkor él, amikor a vállalatok kapcsolataikat egymással külön-külön építik ki. Klasszikus formáját jelentik az úgynevezett EDI (electronic data interchange) kapcsolatok, amelyek általában zárt, bérelt vonali csatornán keresztül valósulnak meg, de már ismert ennek internetes megjelenése is (webEDI).
Az e-piactér ezzel szemben olyan "nyílt" elektronikus központ, amely elősegíti, hogy a szolgáltatásokat és a termékeket kínáló szállító és vevő összetalálkozhasson, tárgyaljanak üzletről, összehangolják üzleti folyamataikat, és egyben hátteret kapjanak a tranzakcióhoz. B2C esetében ez utóbbi leírás szintén megfelelő, de itt már megjelennek a hagyományos, illetve tisztán interneten értékesítő boltok is, amelyek szintén felfoghatók piactérként.
A fejlődés iránya
A GKIeNet ügyvezető igazgatója, Kis Gergely azt tapasztalja, hogy színesedik az interneten keresztül értékesítő boltok "típusa", így egyre nehezebb különbséget tenni a tisztán internetes, illetve a hagyományos kiskereskedelmi egységgel rendelkező áruházak között. Megjelentek újabb üzleti modellek a piacon ("az on-line boltok piactere", "bevásárlóközpontok"), illetve azok a hagyományos kiskereskedelmi háttérrel rendelkező boltok, amelyek az interneten keresztül sikeresen értékesítenek, kiszervezték az "on-line" tevékenységüket, és egy külön cégben végzik azt. #page#
Az emarketsercices.com iparági szakértő besorolása szerint a piactereket három csoportba oszthatjuk aszerint, hogy az oldal működtetője és főbb partnerei milyen szerepet töltenek be. Az első csoportba a függetlenek tartoznak, amelyek üzemeltetője semmilyen formában nem jelenik meg. Ilyen a magyarországi elektronikus kereskedelmi oldalak jelentős része. A második csoportot, az értékesítésorientáltakat általában korlátozott számú résztvevőből álló iparági konzorcium üzemelteti. Cél, hogy a konzorcium tagjai hatékonyan tudják értékesíteni termékeiket a nagyszámú vásárló felé. A vevők az esetek nagy részében viszonteladók. A harmadik csoport, a beszerzésorientált e-piactér hasonló az értékesítésorientálthoz: a rendszer segítségével a tagok beszerzéseiket intézik. A piactér legfőbb célja, hogy a tagok hatékonyabban menedzselhessék beszerzéseiket, és így alacsonyabb áron jussanak hozzájuk.
Magyarországon nem egyértelmű, hogy horizontális vagy vertikális irányban fejlődnek-e a piacterek, mivel mindkét jelenség megtalálható. A GKIeNet szakértői szerint iparágtól független megoldásszállítók (például Electool.hu, Vatera.hu) éppúgy sikeresen működnek, mint iparághoz köthető társaik (Sunbooks.hu). Ennek megfelelően egyes esetben szétválnak funkciók az elektronikus piacterek/e-áruházak és az e-aukciós portálok között, máskor viszont nem.
Ugyanakkor a webáruházak piacán egy másik folyamat is megfigyelhető. Olyan új webes felületek (üzleti modellek) jönnek létre, amelyek - mint a hagyományos plázák - webáruházak tucatjait tömörítik (például: vasarlas.origo.hu, www.addel.hu, www.xlplaza.hu, www.webaruhaz.hu, www.pontplaza.hu). Ha az üzemeltető adja a webes felület marketingjét, ez kedvező lehetőség lehet az újonnan piacra lépő, tőke- és tapasztalathiányban szenvedő áruházaknak, amelyek számára a legnehezebb a fogyasztói bizalom megszerzése. A üzemeltetők tapasztalataikkal, aktív marketingtevékenységükkel, a professzionális on-line megjelenés, a minőségbiztosítási rendszer és a jogi háttér nyújtásával segítik az webáruházak megerősödését, forgalmuk növekedését. Ők is érdekeltek a webáruházak forgalmának növelésében, így közös érdekük e modell felfuttatása.
A lehetőséggel élve
A kkv-szektorban iparágtól függően vannak jelen cégek a világhálón, illetve használnak e-piactereket. Romlandó termékek esetében - vagyis ahol az időnek kulcsszerepe van - egyértelműen gyorsabb az e-adoptáció. Így a virágkereskedelemben ma már mindenki kötődik valamilyen szinten az elektronikus világhoz, míg a vegyiparban lassú a fejlődés. A GKIeNET 2006. júniusban megjelent felmérése szerint az internetkapcsolattal rendelkező vállalatok 36 százaléka rendelt meg terméket vagy szolgáltatást 2005-ben az interneten keresztül. A 2005-ben interneten keresztül terméket vagy szolgáltatás megrendelő 17,4 ezer cég mintegy egyharmada, összesen 5,8 ezer cég valamilyen on-line piactéren is vásárolt, és a cégek negyede (24 százaléka, 4,2 ezer cég) on-line módon fizetette is ki a vásárlását.
Az internetkapcsolattal rendelkező cégek 14 százaléka kapott megrendelést 2005-ben az interneten vagy más automatikus rendszereken keresztül, tehát az internetes megrendelésekkel ellentétben az internetes értékesítés terén nem beszélhetünk folyamatos fejlődésről. 2005-ben összesen 6,8 ezer 5 fő feletti vállalat értékesített valamilyen terméket vagy szolgáltatást az interneten keresztül, és e cégek 22 százaléka valamilyen on-line piactéren értékesített is. Az értékesítő cégek 9 százalékának, mintegy 600 vállalatnak volt olyan vevője, amelyik on-line fizetett.
Teljes cikk a Piac és Profit Magazin augusztusi számában.
