Kétségtelen: elérkezett a pillanat, amikor rendkívül fontos az Európa és polgárai közötti csend megtörése, a párbeszéd új útjainak megnyitása, és az hogy az emberek politikába - egyúttal az európai jövőbe - vetett hite újra megerősödjék. Ezért a Budapesti Konferencia elnökei a lisszaboni stratégián belül a következő véleményt képviselik a szervezett civil társadalom szerepéről:
Ezt a stratégiát nemcsak gazdasági reformprogramként kell bemutatni és közvetíteni a polgároknak, hanem európai jövőképként is. Hiszen e stratégia valóban olyan projekt, amelynek célja az európai társadalom további fejlődése, amely konstruktív válaszokat kínál az Európát napjainkban érő sokféle kihívásokra.
A kontinens áll a kihívások elé, és a mostani válságot nem katasztrófaként, hanem a reform igazi esélyeként fogja fel.
Az elnökök a lisszaboni stratégiát olyan többrétű és komplex társalmi modernizációs projektnek tekintik, amely magában foglalja az emberi lét néhány bizonyára legfontosabb területét, nevezetesen a gazdasági, társadalmi és egyaránt nélkülözhetetlen, közöttük kölcsönhatás van, és jelentőségükben egyenértékűnek kell tekinteni őket.
Mint azt az Európai Tanács 2000 márciusában - Lisszabonban - megállapította, az európai modernizációs stratégiát oly módon kell megalkotni és megvalósítani, hogy összhangban legyen az európai társadalom értékeivel és meggyőződéseivel. Ahhoz, hogy a világméretű verseny közepette is megőrizhesse ezen értékeket, mottója így hangzik: "változásokkal a folyamatosságért". Ebből követezik, hogy miután az emberek - az ő jólétük - állnak az össztársadalmi modernizáció politikáinak középpontjában, a megvalósításban is megfelelően ki kell venniük a részüket.
#page#
A lisszaboni stratégia hosszú távú európai projekt. Ezért az európai intézményeknek hatékony koordinációs szerepet kell betölteniük, hogy a közös jövőkép valóra váltását tartósan, közös felelősségben biztosíthassák, s egyúttal megakadályozzák azon nemzetállami egoizmusokat, amelyek a közjó ellenében működnek. A konkrét reformlépéseket viszont a gazdaság, a társadalom és a környezetvédelem szereplőinek a szubszidiaritás elvének szem előtt tartása mellett, az európai irányelvek figyelembe vételével kell megtenniük. Ennek mottója: "Európai módon gondolkodni, helyi szinten cselekedni."
Társadalmi modernizációs stratégiaként a projektnek átfogónak kell maradnia, ugyanakkor előretekintőnek és ambiciózusnak is, hogy a társadalom minden részét bevonhassa a folyamatba. Minden társadalmi szereplő számára új cselekvési teret és fejlődési lehetőségeket kell biztosítani azáltal, hogy az állam ennek kedvező légkört teremt.
Végül, de nem utolsósorban a stratégiának minden polgár számára hasznosnak kell lennie. Több jólétet, szociális biztonságot és jövőbe vetett bizalmat kell kínálnia - a jövő generációit is beleértve. Nem a szükséges korlátozások hangsúlyozása, hanem az új lehetőségek távlata képezi az alapját a végrehajtásához elengedhetetlen optimizmusnak és lelkesedésnek.
Az európai, tagállami és helyi szintű közintézményeknek célirányosan, bátran, határozottan, átláthatóan és a párbeszédre készen kell eljárniuk a megvalósítást szolgáló politikai koncepciók kidolgozása során. Nincs vesztegetni való időnk. Az állam kötelessége és egyben privilégiuma is, hogy az állampolgárokat és a civil társadalmat meggyőzze a stratégia közép- és hosszú távú céljainak szükségességéről és minőségéről. Egyértelművé kell válnia, hogy a projekt a polgárok és szervezeteik nélkül, vagy ellenükre mind a gazdasági eredmények, mind az európai társadalom összetartása tekintetében teljes kurdarcra van ítélve.
