Csizmadia Csaba „Elektronikus kereskedelem pozíciói a világban és hazánkban, megjelenési formák, hazai elterjedés” című előadásának első részében azokat az internetes számadatokat ismertette, amelyeket cége felméréseiből szűrtek ki. A fejlett világban átlagosan a népesség egyharmadának van internet elérése, Magyarországon egyelőre mintegy 17 százaléknyi a penetráció. Még mindig a 20-32 éves férfiak a jellemző használók, bár a nők aránya mind a világban, mind itthon folyamatosan növekszik. Ehhez képes hazánkban a népesség közel 40 százalékának van mobiltelefonja, ez a technológia ugyanabban az időben tört fel, mint az internet – "Tulajdonképpen melyik is a forradalom?" – tette föl a kérdést az előadó.
Az internetezők 13 százaléka vásárol a hálón a fejlettebb világban, Magyarországon mindössze 3 százalékuknak van ilyen tapasztalata. A keresett áruk köre egyébként hasonló a fejlett országokban szokásosnak: könyv, CD, IT-alkatrész, ételrendelés. Az elmaradás okául a bizalmatlanságot, illetve a biztonság vélelmezett hiányát említették a felmérésekben.
Általában (és közismerten) Magyarországon alacsonyabb az internethasználat színvonala az ország egyéb gazdasági és kulturális mutatóihoz képes, aminek az oka, hogy mind a PC mind a kommunikáció (a telefon) lényegesen drágább, mint a fejlettebb országokban (a fizetésekhez képest). Talán a liberalizáció változtat a helyzeten az árak csökkenésével, de például a PC-hez jutás könnyítésével az állam is hozzájárulhat a helyzet javulásához (csatlakozás a szingapuri egyezményhez – vámmentességet juttatva az IT eszközöknek –, vagy adókedvezménnyel segítve a lakossági PC-használat gyakoriságát. Mindezek következtében a B2C e-kereskedelem helyzete nehéz Magyarországon, mindkét fél kivár, de optimális esetben is kicsi a piac bizonyos ágak számára. A jelenlegi 40-50 ezer fős piacra nem lehet iparágat alapozni.
Vállalati körben a kép jóval kedvezőbb. A vállalkozások 2/3-ának van internet elérése, jellemzőn modemes, de terjed az ISDN és az ADSL. Az internetező cégek felének honlapja is van.
Az előadás második felében az e-kereskedelem előnyeiről és hátrányairól beszélt Csizmadia. Egyértelműen kedvező az állandó elérés térben és időben, személyre szabott ajánlatokat adhatnak az eladók – de az ajánlatok valós időben összehasonlíthatók egymással, ami élessé teszi az árversenyt. Következésképpen az árak csökkennek – ami viszont az e-kereskedelem amúgy is törékeny jövedelmezőségét csökkenti. A bevásárló- és szórakoztatóközpontok szaporodása is az internetes kereskedelem ellen hat. Egyébként is gyakori ellenérv az online vásárlás ellen a személyes kapcsolat hiánya.
Hazánkban alacsony a hitelkártya-kultúra, a média is csak növeli a bizalmatlanságot. Mindezek erdményeképpen az e-kereskedelem jelenlegi mintegy 20 milliárdos évi volumenének több, mint 70 százaléka B2B jellegű.

Nemcsics Róbert , a K&H Bank Elektronikus Értékesítési Csatornák igazgatója
Az e-kereskedelem és a pénz. Fizetési nehézségek, bizalom, biztonság, a fejlett fizetési eszközök működtetésének korlátai és lehetőségei hazánkban egy hazai nagybank szemszögéből
Meglehetősen pesszimista képet festett az internetes eszközök banki alkalmazásairól az előadó. Elméletileg ugyan 10 – 20 százalékkal csökkenthetők a belső költségek, javul a szolgáltatás minősége, növekszik a hatékonysága, személyre szabott lehet a kapcsolat és új piacokra hatolhatnak be – de a bankok ezt főként elbocsátásokként "élik meg", és a jelenlegi piacok kezelésében is éppen elég problémájuk van. Igazság szerint nem nagyon kell a bankoknak az internet, és a tapasztalat szerint az emberek sem tolonganak, hogy feltétlenül egérrel, képernyő elől kívánnák pénzügyeiket intézni. Az egyetlen kedvező példa a tranzakciók SMS-es visszaigazolása, amely a biztonságot növeli.
Sokat emlegetett téma a biztonság. Nincs egyszerű, elfogadott módszer az azonosításra és a hitelesítésre. A jelszó nem biztonságos, az azonosító kódokat elveszítik, elfelejtik az ügyfelek. A biometriai azonosítás egyelőre elfogadhatatlannak látszik, nemhogy itthon, de Amerikában is. Alig néhány példa ismert az egész világon az írisz- vagy ujjlenyomat-alapú azonosításra. Mintha a több lépéses, interaktív azonosítás lehetne jó megoldás: a bank rövid beszélgetés keretében azonosítja ügyfelét annak természetes adatai (lakhelye, anyja neve stb) alapján – a személyes kommunikáció ezen a területen is fontos.
Alacsony az üzleti kultúra. Magyarországon jószerivel ismeretlenek a készpénzkímélő megoldások, a GDP 62 – 65 százaléka készpénz formájában "forog". Az előadó napi tapasztalata azt mutatja, hogy az egyéni ügyfelek nevelése mintha a bankokra hárulna. Állandóan elemi dolgokat kell elfogadtatniuk az ügyfelekkel. Az állam iitt is javíthatna a helyzeten, például a személyi azonosító kártya bevezetése önmagában sokat segíthetne az intelligenskártya-használat elfogadottságában.
A fejlett technológiák tulajdonképpen rendelkezésre állnak, de sem az ügyfelek, sem a szolgáltatók nincsenek felkészülve következetes és hatékony kihasználásukra.
A sötét összképet a portálmegoldások világosítják. Sokat beszélnek a partnerkapcsolat-felügyeleti (CRM) megoldásokról, annál kevesebb működik belőlük, és rendkívül drágák is.

Z. Karvalics László előadásának kifejező címe: E-gazdaság csakazértis. Gazdaságelméleti és humán megfontolások. Kissé távolibb és elméletiesebb képet rajzolt föl az internetes világról az e beállítottságáról nevezetes előadó – mindjárt három léptékben is. Az eddigi előadások a legkisebb léptékű leképezéseket jelentették – mondta, de többféle méretarányban szemlélve más és más, igen jellemző benyomások érik a szemlélőt. "Elég sok gazdaságfilozófiai kartácsdarab repült már át rajtunk … elidőzünk egy kicsit az összerakosgatásukkal."
Hat lényeges vonulatot tárt fel előadásában Karvalics:
-- újfajta módon kapcsolódik a termelő és a fogyasztó. Eddig évezredeken keresztül folyvást hosszabbodott az értéklánc, egyre több lánc-lecsapoló ékelődött közéjük, ez az irányzat most megszűnt. Földrajzi kötöttség nélkül közvetlenül egymásra találhat a kereskedelem két alapvető szereplője, de amíg ez megtörténik, újfajta lecsapolók is keletkeznek, aki az eddigiek elől elkalózkodják a hasznot;
-- az internet, bár ezt a szót az előadó óvakodott kiejteni, helyette valamiféle globális információhordozó médiumra utalt többször, lehetővé teszi az egyediesített tömegtermékek értékesítését, és elektronikus pénzformák megjelenésével is segíti azt;
-- drámaian megváltozhat a digitalizálható szellemi termékek fogalmazása és fogyasztása, szintén azáltal, hogy az alkotó és a befogadó közvetlen kapcsolatra léphet, és az e-pénz segítségével újszerű térítési módok is keletkezhetnek – ha e terület eddigi értéklánc-lecsapolói meg nem akadályozzák.
-- nem lehetetlen, hogy az információs javak irtóztató bősége valami, eddig nem sejtett és egyelőre csak homályosan látszó kultúra- és társadalomalakító hatással lesz az emberiségre;
-- megvalósulnak a gazdaságfilozófia által régebben már fölvázolt nagy termelő közösségek ("megagépezetek"), ilyen például a SETI (idegen értelmes lények rádiójeleit kutató) program, amelyben elosztott módon több százezer PC vesz részt, vagy a nyílt forráskódú közösség, vagy a Human Genom Projekt (az ember géntérképét felderítő, elosztott, online társaság);
-- a biztonság a "nem csekély mértékben gondolatrest újságírók" tevékenysége következtében lényegesen fontosabbnak látszik, mint ahova maguk a legérzékenyebbnek vélelmezett bankok sorolják;
-- szinte sehol sem említik, de az internet lényegesen kiterjesztheti a munkára alkalmas időtartományt az életen belül azáltal, hogy az idősebb emberek a tudásbázisú hálózati gazdaság aktív termelői és fogyasztói lehetnek.