...: a hagyományos kommunikációs folyamatban is részt vevő, ismert és a köztudatban már minősített, valamint az ismeretlen, azonosítatlan, lenyomozhatatlan forrásból való.
Adódik a kérdés: párosul-e a hitelesség és az internet? Vagy olyan multimédiás eszközről van szó, amely jogmentes térben él, s korlátokat nem szabhat neki semmi és senki? Léteznek, netán formálódnak már azok a jogszabályok, amelyek a felhasználók biztonságát hivatottak szolgálni, vagy jogmentes térben él és virul az internet?
A kereskedelmi tevékenységre mint tartalomra az interneten kívüli világ törvényei a mérvadók, az itt létező garanciák, mint például a verseny- vagy a fogyasztóvédelmi törvény érvényesek az e-kereskedelemre is. Az Európai Unió országaiban több helyütt létrehoztak úgynevezett fogyasztóvédelmi központokat, amelyek a unió polgárainak reklamációit intézik: ha például egy német polgár egy spanyol szolgáltatótól rendel, vásárol, és utóbb kifogása támad, akkor e központ segítségével kérheti baja orvoslását.

Tartalom és felelősség

Az információs oldalak hitelessége és törvénytisztelete már sokkal összetettebb és jogilag sikamlósabb kérdés. Ha valaki mondjuk egy szélsőséges röplapot terjeszt, az egészen más, mint ha egy szélsőséges honlapot tart fenn. Egy honlap léte ugyanis önmagában csak puszta lehetőség, nem azonos a terjesztésével. Ha mégis, megannyi látogatóra tesz szert, akkor is többnyire csak azt a számítógépet, szervert lehet azonosítani, ahol a honlap született, a számítógép előtt ülő embert, az elkövetőt már nem!
A honlap tartalmának cenzúrázása, előzetes szűrése semmi esetre sem járható út. Az amerikai törvényhozás 1996-os úgynevezett illetlenségi törvényének bukása a jó példa, mikor is a legfelsőbb bíróság állásfoglalása egyértelművé tette: a weboldalak tartalmát senki és semmi nem korlátozhatja, az illetlenség nem kizáró ok, a szabad véleménynyilvánításra meg kell adni az esélyt és a lehetőséget.
Ugyankkor, ha egy tartalom sért valamely érdeket, a közlőjének viselnie kell a jogi következményeket is. A tartalom korlátlansága nem jelent egyben felelősségmentességet. S természetesen nemcsak a weboldal készítője, hanem a szolgáltatója is felelős attól a pillanattól fogva, amint tudomást szerez az oldal létezéséről. Ekkor vagy leveszi az oldalt, vagy nem, mondván, megvárja a bíróság ítéletét…
Egy szolgáltató megszabhatja, hogy oldalain és tárhelyein milyen anyagok érhetők el; ez a fajta cenzúra és ellenőrzés ugyanúgy működik, mint más felelős médiumokban. De egy írás vagy információ a cenzorok és netkommandósok nélkül is elvesztheti minden hitelességét, méghozzá órák alatt. Az interaktív írás hitelessége ugyanis úgy konvergál a teljes hitelesség felé, ahogy mind több hozzászóló teszi hozzá a saját véleményét a témához. Ez vagy gyengíti, vagy erősíti az eredetit. A folyamatosan fejlődő - igazodó - szöveg csakis az interneten kelhet életre. Más aspektusból: az interneten szinte mindig és azonos feltételekkel van jelen az ellenvélemény is. Legtöbbször nem is egy másik, hanem ugyanazon olvasóközönséghez szólva.

Internet és sajtótörvény

Az interneten alapvetően kétféle forrás különböztethető meg: az egyik a hagyományos kommunikációs folyamatban is részt vevő, ismert és a köztudatban már minősített (különféle szervezetek, szolgáltatók, testületek, intézmények); a másik az ismeretlen, azonosítatlan, lenyomozhatatlan. Ez lehet szervezet mögé bújtatott vagy épp egy egyéni szolgáltató.
Az interneten a forrás hitelessége változó. Az ismeretlen források a legkevésbé hitelesek, a nagy szolgáltatók oldalai már kevesebb kivetnivalót hagynak maguk után; itt üzleti szempontok is közrejátszanak, az egyes oldalakon szakemberek dolgoznak. Másrészt egy-egy szolgáltatásnak is megvan a maga külön forrása. Az azonban mindenkor igaz, hogy az internethasználóra a megszokottnál nagyobb teher hárul, hiszen neki kell eldöntenie, hogy melyik forrásnak hisz.
Az időszaki kiadványokként számon tartott internetes újságok közleményei a sajtótörvény hatálya alá esnek. Persze kérdéses, mi nevezhető internetes újságnak. A német joggyakorlat a szerkesztett, rendszeresen frissített és a nagyközönséghez eljuttatott információegyüttest tekinti annak; ez a hármas kritérium a gyakorlatban eleddig bevált.

A válogatás öröme

Az internet végül is olyan, mint egy könyvesbolt vagy egy újságosstand, a betérőnek kell a kínálatból kiválasztania, mi az, ami számára fontos, értékes és hiteles. Sokak szerint, alapvetően nem is a hitelességgel van baj a hálózaton - a nyomtatott világban is hazudnak, manipulálnak -, sokkal több gondot okoz a felesleges, irreleváns, felületes információk tömege.
Tartalmilag akkor érzi majd magát biztonságban az internetező, ha egyrészt az adott oldalakat elérve figyelmeztetést találhat (Csak tizennyolc éven felülieknek! Szorongók kerüljenek!), s ekként dönthet, továbblapoz-e vagy sem, másrészt, ha egy adott hír nyomába eredhet, megtalálhatja forrását; vagyis elkészül a fontos weboldalak könyvtári rendszerű indexelése a visszakeresési lehetőséggel együtt. Az utókornak egy internetes hivatkozás mint forrás, csak így lesz hiteles és elérhető!
Az internet és a jog viszonya ma még mindig képlékeny és alakuló, maguk az uniós országok is más és más szintre jutottak e kérdéskörben. Annyi bizonyos, az internet katonai kitalálói a megsemmisíthetetlen és leigázhatatlan információháló létrehozásán fáradoztak, s azt megteremtve ma már azt is tudják: az internet maradéktalanul soha nem lesz a jog uralma alá vonható.

Forrás: PP on-line archív