A történet 30 évvel ezelőtt, 1971. novemberében kezdődött. Az Intel 1969-ben, annak a projektnek a keretében fogott hozzá az első mikroprocesszor megépítéséhez, amelynek eredeti célja a japán számológépgyártó Busicom új, programozható termékcsaládjához szánt lapkakészlet kifejlesztése volt. A Busicom megrendelése 12 lapka szállítására szólt. Az Intel egyik mérnöke, Ted Hoff azonban jobb és hatékonyabb működést ígérő, általános rendeltetésű logikai eszközt tervezett a feladatra. Hoff ötlete alapján készítették el a világ első mikroprocesszorát. Hatvanezer dollárért először a Busicom szerezte meg a mikroprocesszor szabadalmi jogát, ám az újításban rejlő lehetőségeket felismerve, az Intel hamarosan visszafizette megrendelőjének ezt az összeget. A vállalat 1971. november 15-én lépett piacra 4004-es kódszámú első processzormodelljével, amelynek egységára 200 dollár volt.

A mikroprocesszor sikerének titka az eszköz szoftveres programozhatóságában rejlett. Feltalálása előtt a lapkákat meghatározott, konkrét feladatok végrehajtására tervezték. A 2300 tranzisztorból álló, alig körömnyi 4004 számítási teljesítménye megegyezett a világ első, szobányi méretű elektronikus komputere, az 1946-ban megépített ENIAC kapacitásával.
Számos vállalat mérnökeinek érdeklődését felkeltette a 4 bites 4004 megjelenése, ám ekkor még nem körvonalazódtak világosan a mikroprocesszor felhasználási lehetőségei. A korai alkalmazások között különféle hétköznapi, gyakorlati megoldások (például közlekedésilámpa-vezérlő készülékek, vérmintaelemző műszerek) és különleges, nem mindennapi eszközök egyaránt szerepeltek, többek között a NASA 29 évvel ezelőtt útjára bocsátott, ma is működőképes Pioneer 10 űrszondája, amely 2001. szeptember 1-én 11,8 milliárd kilométer távolságra volt a Földtől.

Napjaink legmodernebb Pentium 4 processzora
A 4004 legfiatalabb közvetlen leszármazottja az asztali PC-khez kifejlesztett Intel® Pentium® 4 processzor. Huszonnyolc évre volt szükség ahhoz, hogy a 4004 másodpercenkénti 108 000-es órajelüteme a Pentium III processzorra jellemző 1 milliárdra (azaz 1 GHz-re) emelkedjen, ezt követően pedig mindössze 18 hónap kellett ahhoz, hogy az ez év augusztusában bevezetett Pentium 4 mikroprocesszor átlépje a 2 GHz-es határt.
A Pentium 4 processzorral működő (1000-2000 dolláros áron beszerezhető) személyi számítógépek hatékonyan ösztönzik az otthoni számítástechnika legújabb trendjeinek felfutását – a digitális zenehallgatást, a digitális otthoni filmkészítést, illetve a fejlettebb játékoknál, valamint a netről származó illetve oda szánt anyagoknál, oktatási és értékesítési alkalmazásoknál használatos, fényképhű háromdimenziós képek és vizuális környezetek kezelését.

A mikroprocesszor ígéretes jövője
Gordon Moore, az Intel társalapítója 1965-ben azt jósolta, hogy a lapkákon elhelyezett tranzisztorok száma 18-24 havonta duplázódik majd meg. A "Moore törvényként" ismertté vált, és a PC-k teljesítményének egyre gyorsuló növekedéséhez is kötődő előrejelzés mindmáig pontosnak bizonyult. A tranzisztorok szilícium-alapú miniatürizálásában és a lapkagyártásban elért legújabb eredmények nyomán az általános rendeltetésű mikroprocesszorok sebessége még jóval évtizedünk vége előtt elérheti a másodpercenkénti 10 milliárd órajelütemet (azaz a 10 GHz-et). Ekkora számítási teljesítmény mellett akár teljes körű beszédfelismerési és hangvezérlési funkcionalitást is megvalósíthatunk – azaz szavainkkal irányíthatjuk otthoni számítógépeinket, amelyek azonnal reagálnak a hangos parancsokra.


Az Intel magánfelhasználói asztali gépekhez szánt mikroprocesszorainak története

1971: 4004 mikroprocesszor
A 4004 volt az Intel első mikroprocesszora. Ez a Busicom számológépeihez kifejlesztett, áttörő jelentőségű újítás teremtette meg a mesterséges intelligencia és a személyi számítógépek megalkotásának lehetőségét.
Tranzisztorok száma: 2300, sebesség: 108 KHz

1974: 8080 mikroprocesszor
A 8080 mikroprocesszorral működött a világ első személyi számítógépe, az Altair, amely állítólag a Star Trek tévéfilmsorozat Enterprise űrhajójának egyik úti célja után kapta a nevét. A számítástechnika rajongói 395 dollárért vásárolhatták meg az Altair összeállításához szükséges csomagot. Hónapokon belül több tízezer darab kelt el a termékből, ami a személyi számítógépek történetében elsőként vezetett a megrendelések torlódásához.
Tranzisztorok száma: 6000, sebesség: 2 MHz

1978: 8086-8088 mikroprocesszor
Az IBM új PC divíziójával kialakított, kulcsfontosságú üzleti kapcsolat részeként a 8088 lett az IBM új sikerterméke, az IBM PC motorja. A 8088 sikerének köszönhetően az Intel bekerült a Fortune 500 vállalatainak sorába. A Fortune magazin a „Hetvenes évek üzleti sikertörténetei” közé sorolta a céget.
Tranzisztorok száma: 29 000, sebesség: 5 MHz, 8 MHz, 10 MHz

1982: 80286 mikroprocesszor
A 80286 kódszám alatt is ismert 286 volt az első olyan Intel mikroprocesszor, amely az elődjéhez írt valamennyi szoftvert képes volt futtatni. Ez a szoftverkompatibilitás azóta is az Intel mikroprocesszorainak alapvető jellemzője. A bevezetést követő 6 év alatt mintegy 15 millió 286-alapú személyi számítógép talált gazdára a világ különböző országaiban.
Tranzisztorok száma: 134 000, sebesség: 6 MHz, 8 MHz, 10 MHz, 12,5 MHz

1985: Intel 386-os mikroprocesszor
Az Intel 386Ô a 4004 tranzisztorszámának több mint százszorosát tartalmazta. A 32 bites architektúrájú processzor párhuzamos feladatvégzésre, azaz több program egyidejű futtatására is képes volt. Írtak is rá UNIX-szerű operációs rendszert XENIX néven, de az akkori szokványhoz képest óriási erőforrás-igény (4 megabájt RAM, 100 megabájt merevlemez-hely) miatt nem terjedt el
Tranzisztorok száma: 275 000, sebesség: 16 MHz, 20 MHz, 25 MHz, 33 MHz

1989: Intel 486 DX CPU
A 486-os processzorgeneráció váltotta fel a korábbi, karakteres, parancs-alapú számítástechnikát, a Microsoft Windowsszal hatékonyan karöltve, az egérműveleteken alapuló (point-and-click) gépvezérléssel. „Ekkor juthattam először színes képernyőhöz, és tudtam jelentős sebességet elérni a számítógépes kiadványszerkesztés terén” – emlékszik vissza David K. Allison, a Smithsonian's National Museum of American History technika-történésze. Az Intel 486 processzor tartalmazott elsőként beépített matematikai társprocesszort, amely az összetett matematikai műveletek elvégzésével tehermentesítette a központi egységet, ezzel is növelve a számítási sebességet.
Tranzisztorok száma: 1,2 millió, sebesség: 25 MHz, 33 MHz, 50 MHz

1993: Pentium® processzor
A Pentium® processzorra épülő számítógépek elődeiknél könnyebben boldogultak az olyan, valós életből származó adatok feldolgozásával, mint a beszéd, a hang, a kézírás és a fényképfelvételek. A Pentium® márkanév hamarosan annyira közismertté vált, hogy a képregények és a televíziós beszélgetőműsorok világát is meghódította.
Tranzisztorok száma: 3,1 millió, sebesség: 60 MHz, 66 MHz

1997: Pentium® II processzor
A 7,5 millió tranzisztort tartalmazó Pentium® II processzor a kimondottan a kép- és hangjelek, valamint grafikus adatok feldolgozására tervezett Intel MMX(tm) technológiára épül. Bevezetésére a nagysebességű gyorstárlapkát is tartalmazó Single Edge Contact (S.E.C) Cartridge (egyélű csatlakozósoros tokozás) részeként került sor. E lapka segítségével a PC-felhasználók digitális fényképeket is rögzíthetnek, szerkeszthetnek és megoszthatnak családtagjaikkal és barátaikkal az interneten keresztül, szöveges és zenei aláfestéssel, valamint képáttűnésekkel láthatják el amatőr filmfelvételeiket, sőt, videotelefon segítségével akár hagyományos telefonvonalon vagy az interneten keresztül is továbbíthatnak videotartalmat.
Tranzisztorok száma: 7,5 millió, sebesség: 200 MHz, 233 MHz, 266 MHz, 300 MHz

1999: A CeleronÔ processzor
Az Intel szegmens-specifikus processzorfejlesztési gyakorlatát folytatva, az Intel Celeron(tm) processzor a „költséghatékony" PC-k felhasználói számára készült. Ez a kimagasló ár-érték arányt megtestesítő modell kimondottan a leggyakoribb magánfelhasználói alkalmazásokhoz (pl. számítógépes játékok és oktatási szoftverek futtatásához) garantál csúcsteljesítményt.
Tranzisztorok száma: az első generációnál 7,5 millió, a másodiknál 19 millió, a jelenlegi 1,1 GHz-es változatnál 27, az 1,2 GHz-esnél pedig 44 millió
Sebesség: az első generációnál 266 MHz – jelenleg 500 MHz és 1,2 GHz között

1999: Pentium® III processzor
A Pentium® III hetven új utasítást (Internet Streaming SIMD bővítést) tartalmaz, amelyek nagy mértékben megnövelik a fejlett képalkotási, háromdimenziós, folyamatos audio- és video-átviteli, valamint beszédfelismerési alkalmazások futtatásakor nyújtott teljesítményt. A tovább finomított internethasználati jellemzőknek köszönhetően e processzor felhasználói valósághű online múzeumokban, áruházakban böngészhetnek, és kiváló minőségű videóanyagokat tölthetnek gépükre a világhálóról. A Pentium® III már a 0,25 mikronos technológia alkalmazásával készült.
Tranzisztorok száma: 9,5 millió, sebesség: 650 MHz-től 1,2 GHz-ig

2000: A Pentium® 4 processzor
A Pentium® 4 processzorra épülő PC-k felhasználói profi kivitelű filmeket készíthetnek, televíziós minőségű videoanyagokat tekinthetnek meg az interneten, valós idejű beszéd- és video-kommunikációt folytathatnak, valós időben jeleníthetik meg a háromdimenziós grafikákat, nagy sebességgel kódolhatják az MP3 lejátszókra szánt zenei felvételeket, illetve több multimédiás alkalmazást is futtathatnak párhuzamosan gépükön az internetes kapcsolat megszakítása nélkül. A processzor első változata 42 millió tranzisztort és 0,18 mikron vastagságú áramköri vonalakat tartalmazott. Az Intel első mikroprocesszora, a 4004, 108 kilohertzen (108 000 hertzen) működött, míg a Pentium® 4 esetében már az induló sebesség is elérte a 1,5 gigahertzet (1,5 milliárd hertzet). Ha a gépkocsik sebessége hasonló arányban nőtt volna ugyanezen időszak alatt, ma mindössze 13 másodpercre lenne szükségünk ahhoz, hogy San Franciscóból New York-ba jussunk.
Tranzisztorok száma: 42 millió
Sebesség: 1,3, 1,4, 1,5, 1,7 és 1,8 GHz, valamint a 2001. augusztus 27-én bejelentett, történelmi jelentőségű 2 GHz