Emellett a helyzetet nehezíti, hogy a 2007-es kisajátítás során a venezuelai szocialista kormány a nagy amerikai befektetők közül a Chevronnal megegyezett, de az Exxonnal és a Conoco-val nem. Utóbbi két cég jogerősen milliárd dolláros követeléssekkel rendelkezik a venezuelai állammal és a PDVSA-val szemben. A Chevron a mai napig aktív az országban, a kitermelés negyedéért felel a PDVSA-val lévő közös vállalatuk.
Nem véletlen, hogy az Exxon – az amerikai elnök legnagyobb megrökönyödésére – nem befektethetőnek minősítette a napokban az országot a fenti események tükrében.
Összefoglaló:
Nem szabad arra számítani, hogy Venezuela megváltja a világot. Bár az amerikai szankciós nyomás enyhülésével rövidtávon kismértékben nőhet a kőolaj termelés és az export, de a nagy áttörést az hozná, ha a következő évtizedekben megtörténnének azok a sok tízmilliárd dolláros beruházások, melyek az elmúlt 15-20 évben elmaradtak. Ennek azonban nincsenek meg a feltételei – a jog és közbiztonság, magas kőolajár, hiány, szakemberek. Emiatt a szakemberek nem számítanak arra, hogy Venezuela növekvő kínálatot jelent majd a következő évtizedben a világpiacon. Donald Trumpéknak azért kell elsősorban az ország, hogy ne Kína gazdasága erősödjön, és legyen egy tartalék terület, ha az amerikai kőolajtartalékok elfogyóban lesznek. Emellett a venezuelai kőolaj tartja életben Kubát – egy másik karibi ország, melyre 60 éve vissza szeretne jutni az USA, és amely a latin-amerikai szocialista eszmék bölcsője. Várható, hogy a napi 70 ezer hordós, Kubába tartó venezuelai olajexport nélkül hamarosan ez az ország is csődbe jut és visszakerül az amerikai befolyásolási övezetbe. (Erstemarket)
