Az ezredfordulón több, ráadásul nem is kicsi utazási iroda hagyta cserben utasait. Néhány utazási iroda csődje, az általuk nem teljesített szerződések nem csekély száma arra késztették tavaly az adóhatóságot, hogy alaposan megvizsgálja az utazásszervezési és idegenforgalmi tevékenységet végző adózókat, így 2001-ben a kiemelten ellenőrzött körbe kerültek az ilyenfajta tevékenységet végző vállalkozások.

Ennek során több mint 300 utazásszervezési és idegenforgalmi tevékenységet folytató vállalkozás gazdálkodását vették tavaly nagyító alá. A befejeződött ellenőrzéseknek több mint fele zárult valamilyen megállapítással, ami annyit jelent, hogy az ellenőrzött vállalkozásoknak több mint felénél találtak szabálytalanságot a revizorok. Az meglepte az adóellenőröket, hogy a feltárt hiányosságok többsége nem közvetlenül a szaktevékenység specifikumaival összefüggő helytelen jogalkalmazásból vagy elszámolási módból származott, hanem általános, más gazdálkodókra is jellemző hibákkal találkoztak.

Az ugyancsak jellemző, hogy a legtöbb szabálytalanságot – mint más vállalkozásoknál is – az általános forgalmi adóval kapcsolatban tártak fel: a már lezárult több mint 170 vizsgálat során csaknem 160 millió forint adóhiányt mutattak ki az utazásszervezőknél és idegenforgalmi tevékenységet végzőknél, amelynek több mint 46 százaléka az áfa adónemben tett megállapítások eredménye volt. Az összes feltárt adóhiány 20-20 százaléka a társasági adóra, illetve a személyi jövedelemadóra esett, a maradék – 14 százalék – pedig egyéb adókra.
A vizsgálatok általános megállapítása az volt, hogy bár sok szabálytalanságot elkövetnek az utazásszervezési és idegenforgalmi tevékenységet végzők, azonban nincs nagyobb gond ebben az adózói körben sem, mint a gazdaság egyéb ágazataiban tevékenykedő vállalkozásoknál.

Az országos hálózattal rendelkező, nagy irodák kivételével az alkalmazotti létszám kevés, általában 1-2 fő. Éppen ezért vegyes képet tártak fel a revizorok vizsgálataik során: az országos irodák mellett többnyire tőkeszegény, a konkurencia és a mérsékelt kereslet miatt egyéb tevékenység végzésére is kényszerült, gyakran veszteséges cégeket találtak. Így aztán nem meglepő, hogy az ellenőrzött adóalanyok bizonylati rendje is két végletet mutatott: vagy minden előírást betartottak ezzel kapcsolatban (ez a nagy vállalkozásokra volt jellemző), míg a kisebbek többségére az volt a jellemző, hogy újra könyvelés nélkül a vizsgálatot nem tudták lefolytatni. Ugyanakkor azt is tapasztalták a revizorok, hogy a fekete-, illetve a szürkegazdaság ebben az adózói körben is jelen van, ha nem is olyan mértékben mint például az építőiparban vagy a vendéglátást, illetve kereskedelmi tevékenységet folytató cégeknél.

Fiktív számlákra az utazásszervezést és idegenforgalmi tevékenységet végzőknél is bukkantak, mint ahogy több esetben előfordult az is, hogy bizonyos bevételi számlák az adózó könyveléséből hiányoztak. A fizető vendéglátó tevékenységet végzők a legtöbbször úgy titkolták el a bevételeiket, hogy a ténylegesen kiadottól kevesebb szobaszámot vallottak be az adóhatóságnak - vélelmezték gyakran az ellenőrök, de ténylegesen bizonyítani nem tudták. Az ingatlan hasznosításból származó árbevételt ugyanis utólagosan, évekre visszamenőleg szinte lehetetlen megállapítani. Pontos nyilvántartás hiányában ugyanis nem lehet bizonyítani, hogy például 1998. augusztusában hány személynek lett kiadva „Kiss Piroska” balatoni nyaralója, s ebből mennyi bevétele származott. S ha még volt is nyilvántartás, akkor sem biztos, hogy azt a revízió rendelkezésére bocsátották: az utas-listát például – adatvédelmi okok miatt - nem kapták meg az ellenőrök. Több olyan esettel találkoztak a revizorok, hogy az adózó hosszú távra bérbe adta ingatlanát, de mégis a tételes átalányadózást választotta, holott ebben az esetben erre nincs lehetősége. A kormányrendeletben szabályozott fizető-vendéglátó tevékenységet folytató magánszemély a 2001-es adóévben is választhatta a tételes átalányadózást, de csak abban az esetben, ha kizálólag egyedül - vagyis alkalmazott, szakképzésben résztvevő tanuló, segítő családtag, vagy más személy közreműködése nélkül -, saját lakásában, üdülőjében, de több ilyen tulajdon esetében is csak egyben folytatta ezt a tevékenységet. Ez a kormányrendelet előírja, hogy ugyanazon vendég 30 napot meghaladó tartózkodására már nem alkalmazhatók a fizetővendéglátás szabályai, hanem ekkor már a bérletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Ez utóbbinak viszont jóval kedvezőtlenebb az adózása, mintha a tételes átalányadózást választaná az adózó. Tételes átalányadózás esetén az adóalanynak éves szinten szobánként 24 ezer forint adót adót kell fizetnie, amely magában foglalja a személyi jövedelemadót és az áfát is.
Az is megtörtént, hogy az adózó a fizető-vendéglátó szolgáltatás közvetítése esetében is az árrés-adózást alkalmazta, bár ezt nem tehette volna meg, mivel nem utazási csomagot értékesített. Gyakori hiba volt az is, hogy az idegenforgalmi tevékenységgel kapcsolatos számlákban a vállalkozások áfát tüntettek fel, bár ezt a jogszabályok nem teszik lehetővé.

Akadtak olyan cégek, amelyek a bruttó elszámolás elvét megsértették: még pedig úgy, hogy amikor az utazásszervező a közvetítőnek kiszámlázta az utazási csomagot, abból levonta a jutalék összegét, s így pénzügyileg már csak a nettó összeget rendezték. Általános hiba volt, hogy a jutalék utáni áfa bevallási és befizetési kötelezettségről részben, vagy teljes mértékben elfeledkeztek a cégek. Jellemző hiba volt, hogy az ingyenes utaztatás után nem fizették meg a természetbeni juttatás adó- és járulékterheit (szja, tb-járulék).