2010-ben fordulat történt a kelet-közép-európai országokba irányuló működőtőke-befektetések terén. - „A 2009-es súlyos visszaesés után, amikor az FDI mértéke 45 százalékkal zuhant éves összehasonlításban, 2010-ben már mintegy 7 százalékos bővülés volt tapasztalható. Csehországban jelentkezett a legígéretesebb fejlődés, hiszen az FDI-beáramlás mértéke több, mint kétszeresére nőtt 2010-ben, s ezzel a régióvezető lett. Szintén jó hírek érkeztek Magyarországról is, ugyanis a válság kitörése óta első ízben fordult meg a trend itt, csakúgy, mint Szlovákiában. Arra is felfigyeltünk, hogy a piacok egy lépéssel a nemzetközi hitelminősítők előtt járnak, ugyanis már elismerték, hogy a kelet-közép-európai térség erős fundamentumokkal rendelkezik. Ennek jele az is, hogy a CDS-felárak itt már szűkebbek, mint egyes dél-európai államok esetében" - jelentette ki Juraj Kotian, az Erste Group makroelemzési osztályának társvezetője.
A jelek szerint tehát a külföldi működőtőke ismét áramlani kezdett Kelet-Közép-Európába. Csehország az abszolút favorit ezen a téren, hiszen az országban befektetett külföldi tőke mennyisége kétszeresnél is nagyobb mértékre (a GDP közel 4 százalékára) duzzadt 2010-ben, s nominálisan meghaladta a 2008. évi szintet. Magyarország szintén pozitív meglepetéssel szolgált: az előzetes adatok szerint megfordult a negatív trend, és az FDI-beáramlás már a GDP két százalékára rúgott 2010-ben. Szlovákiában szintén felgyorsult és a GDP egy százalékára nőtt a működőtőke beáramlása, köszönhetően az újra befektetett nyereség reneszánszának, valamint a külföldi anyavállalatok és helyi leányaik közötti hitelmozgások stabilizálódásának. A magyar gazdaság folyó fizetési mérlege (a GDP két százalékára rúgó) többletet mutatott tavaly, s ez igen stabil alapot teremt a magyar fizetési mérleg fenntarthatóságához.
A portfólió-befektetések szárnyra kaptak Lengyelországban és Csehországban
2009 negyedik negyedévétől kezdődően tetten érhető a portfólió-beruházások fellendülése főként Csehországban és Lengyelországban. A portfólió-befektetések döntő hányada hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba, elsősorban is államkötvényekbe vándorolt. A devizakülföldiek rendre
5 milliárd és 25 milliárd euróval növelték a cseh és lengyel állampapírokban meglévő kitettségüket
(a GDP 3,3, illetve 6,1 százalékának megfelelő értékre). Mindkét ország azért szerepel előkelő helyen a befektetők listáján, mert viszonylag alacsony államadósságot tudnak felmutatni, emellett gazdaságuk viszonylag ellenálló maradt a gazdasági válság során. Véleményünk szerint azonban a lengyel eszközök némileg kockázatosabbak, mint a cseh instrumentumok, ugyanis Lengyelországban nincs tanújele a költségvetési konszolidáció irányába tett erőfeszítéseknek, valamint az állam finanszírozása is egyenlőtlenül oszlik meg a belföldi és a külföldi befektetők között.
Számos kelet-közép-európai gazdaságnak (Csehországnak, Szlovákiának és Lengyelországnak) sikerült a saját lábán megállnia a válság közepette anélkül, hogy komoly feszültség alakult volna ki külső finanszírozásuk terén. Egyes országok (Magyarország, Románia, Ukrajna) kénytelen voltak a gazdasági egyensúlyvesztést kiküszöbölő intézkedéseket végrehajtani, korrekciós lépéseket, köztük strukturális reformokat bevezetni. Az IMF és az EU összehangolt segítségének köszönhetően ezen országok számára csökkent a nyomás a külső finanszírozási feltételeken, s ezáltal könnyebben végrehajthatták az egyensúly visszanyerésére irányuló intézkedéseket. Másrészről viszont azok az euróövezeti országok, ahol a magántőke beáramlása megakadt (Görögország, Portugália), az EKB által biztosított finanszírozás révén időt nyerhettek, hiszen ez helyettesítette a magántőkét és a külső segítséget. Éppen ezért nem is állt fenn kényszer arra, hogy felszámolják nagymértékű külső egyensúlytalanságukat. Sajnos a nyugalmi időszak rövid ideig tartott és anélkül múlt el, hogy szigorú szabályok kerültek volna bevezetésre, amelynek következményeként a déli euróövezeti országok egyensúlyvesztése fennmaradt, vagy még tovább is súlyosbodott 2010-ben. A kelet-közép-európai országok ugyanakkor jelentősen csökkentették folyó fizetésimérleg-hiányukat. E jelentős különbség ellenére is meglehetősen hosszú ideig tartott, mire a piacok észbe kaptak, hogy a kelet-közép-európai gazdaságok sokkal jobb állapotban vannak, mint egyes euróövezeti államok.
- „A következő kérdés az, hogy a hitelminősítők mikor fogják a fundamentumokhoz igazítani az országbesorolásokat. Számos kelet-közép-európai ország ma már jobb kamatkülönbözetet tud elérni, mint a bajba jutott euróövezeti államok. A szlovák kormány (A+ besorolás mellett<1>) alacsonyabb kockázati felárat fizet, mint a több fokozattal kedvezőbb elbírálás alá eső Spanyolország (AA) és a némileg jobb osztályzattal rendelkező Olaszország (AA-). Horvátország és Magyarország - mindketten a befektetési szint alján álló BBB- besorolással - és a válság során bóvlikategóriába sorolt Románia (BB+) ma olcsóbban jut hitelhez, mint a három-hét kategóriával feljebb lévő Portugália. Arra számítunk, hogy több kelet-közép-európai ország esetében is felminősítés következik be, ám nem valószínű, hogy a jövő év eleje előtt ez megtörténne" - jósolja Juraj Kotian.
Magyarország és Románia: kevesebb külső finanszírozás szükséges
Elsőként Magyarországon jelentkezett a tőkeáramlás megfordulása: a portfólió-befektetések jelentős visszaesése nyomán megbénult a kötvénypiac és a nemzeti deviza is nyomás alá került. Ezért az állam nem tudott ésszerű hozam mellett hitelhez jutni, így kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni segítségért. A többi kelet-közép-európai államokat nem érintette ennyire érzékenyen a portfolió-befektetésekből történt tőkekivonás az ilyen irányú állomány jelentősen kisebb mérete miatt. Például külföldi befektetők a válság kitörésnek időpontjában mindössze 3 milliárd euró értékű (a GDP 2 százalékának megfelelő) román államkötvényt tartottak, ugyanakkor magyar állampapírokban közel 30 milliárd eurót (a GDP 29 százalékát) birtokoltak. Másrészről a pénzügyi válság leszűkítette az akkor a GDP közel 13 százalékára rúgó román folyó fizetésimérleg-hiány finanszírozásának lehetőségeit, a gazdaságnak pedig gyorsan kellett alkalmazkodnia, hogy minél előbb csökkenthető legyen a deficit. Az átállást segítette az IMF és az EU összehangolt mentőöve is, amelynek révén csökkent a külső finanszírozásra nehezedő nyomás és egyszerűbbé vált az egyensúlytalanság mértékét visszaszorító intézkedések végrehajtása. Emellett az ún. Bécsi Kezdeményezés is fontos szerepet játszott, hiszen az országban működő bankok ígéretet tettek, hogy fenntartják kitettségüket az országban. Románia előrelépést jól példázza az a közelmúltban megszületett döntés, miszerint az IMF lejáró készenléti hitele helyett Románia már csak az ún. „elővigyázatossági hitelkeretet" veszi igénybe (s nem várható, hogy hitelt hívna le innen) és nem hosszabbítja meg az előző programot. - „Magyarország és Románia egyaránt jelentős mértékben csökkentette folyó hiányát, s ezáltal a piacokról simán biztosítható szintre szorította le külső finanszírozási igényét" - zárta a gondolatmenetet Juraj Kotian.
