Gazdálkodási autonómia és eltérő üzleti modellek

A felsőoktatási intézmények működése három alapvető bevételi forrásra épül: állami finanszírozásra, hallgatói befizetésekre és egyéb – kutatási, pályázati vagy vállalati – bevételekre. A gazdálkodási autonómia éppen annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az egyes egyetemek diverzifikálni tudják bevételi csatornáikat, és érdekeltek legyen az üzleti modelljük optimalizálásában.

Az egyes egyetemtípusok nem csupán eltérő finanszírozási mix-szel, de különböző értékajánlattal és gazdasági sajátosággal rendelkeznek. A kutatóegyetemek teljesítménye például abban mérhető, hogy képes-e a nemzetközi tudományos piacról forrásokat (pl. kutatói pályázatok) bevonni. Ezzel szemben a regionális tudásközpontok a régiójuk hallgatóiért, valamint a helyi gazdaság és intézményrendszer bizalmáért versenyeznek, ami az állami források dominanciáját kívánja meg, hiszen a térségi munkaerő-megtartás társadalompolitikai cél. Az alkalmazott tudományokra épülő intézmények versenyelőnye pedig a vállalati együttműködésekben és projektekben rejlik, ezért a vállalati bevételek meghatározó részt kell, hogy képviseljenek a működésben.

„A mostani átalakulás lehetőséget kínál arra, hogy a felsőoktatásról szóló vita túllépjen a fenntartói struktúra kérdésén és egy hosszabb távú, gazdasági szempontból is fenntartható működési logikára fókuszáljon. A jövőbeli siker kulcsa az lehet, hogy az intézmények társadalmi és gazdasági szerepe, a finanszírozási ösztönzők és a működési modellek összhangba kerülnek egymással – enélkül a rendszer nem tud hatékonyan alkalmazkodni a demográfiai és gazdasági kihívásokhoz sem” – teszi hozzá Siti Johanna.