- Most, ősszel ugyanolyannak látja-e a Budapesti Értéktőzsde gazdasági környezetét, mint nyáron, a BÉT részvényei megvásárlásának pillanatában, vagy az a véleménye, hogy szükség van némi stratégiaváltásra?

- A májusban meghirdetett stratégiánk hosszú távú, így nincs mit módosítani rajta az elkövetkező időkben. Az igaz, hogy azóta túlestünk egy kormányfőcserén és kormányváltáson de mindennek a stratégiánk irányára nincs kihatása. Integrálni fogjuk a Budapesti Árutőzsdét a BÉT-be, majd a tervek szerint megvásároljuk a Magyar Nemzeti Banktól a Központi Elszámolóház és Értéktárban lévő részesedését, hogy aztán az egyesített tőzsde legyen a KELER százszázalékos tulajdonosa, létrehozva ezzel egy vertikális értékláncot. Ha ez megvan, akkor jöhet a BÉT részvényeinek a bevezetése a BÉT-re. Az alapstratégia fő eleme továbbra is a kapitalizáció és a likviditás növelése, új termékek bevezetése és a meglévők minőségének javítása. Mindeközben a Bécsi Értéktőzsdével együttműködve nekilátnánk a regionális stratégiánk végrehajtásához.

- Ez utóbbi korábban is szerepelt a célok között, most nagyobb hangsúlyt kapott?

- Létre kívánunk hozni a Bécsi Értéktőzsdével közösen egy közép- és kelet-európai tőzsdéket tömörítő szövetséget. Ez most még csak két pillérből áll, Ausztriából és Magyarországból, de szívesen látnánk Szlovákiát, Szlovéniát, Csehországot is, és mindenekfelett a régió legnagyobbját, Lengyelországot. Mára megtörtént az akarat hivatalos kinyilvánítása Bécsben és Budapesten is: az osztrák és a magyar tőzsde közösen részt venne a varsói tőzsde privatizációjában. Ezt a szándékot nemrégiben a két tőzsde fő tulajdonosának, a Bank Austria Creditanstaltnak az elnöke is megerősítette a sajtóban. Közben pedig a bécsi tőzsde teszi a dolgát Ausztriában, mi pedig itthon. Mert természetesen nekünk van itthon is feladatunk elég.

- Van-e a BÉT-nek elegendő pénze arra, hogy megszerezze a KELER-t, és az árutőzsdével, valamint a regionális szerepvállalásával kapcsolatos terveit is megvalósítsa?

- A BÁT-ra már most megvan a fedezet. A KELER megvásárlásához és az egyéb regionális akvizíciós terveinkhez persze további pénzre lesz szükségünk, amit véleményem szerint részvénykibocsátással lehet előteremteni. Ez igazán elegáns megoldás lenne egy tőzsdétől, amellyel rögtön példát is mutatna más magyar középvállalatoknak. Erről persze majd a BÉT tulajdonosainak kell dönteni egy soron következő közgyűlésen.

- Mikorra várható, hogy a Magyar Nemzeti Bank megválik a KELER-részesedésétől, s mennyire egyértelmű az álláspontja az eladást illetően?

- Azt hiszem, az MNB álláspontja egyértelmű: Járai Zsigmond jegybankelnök már többször kijelentette, hogy az MNB nem kíván hosszú távon tulajdonos maradni a KELER-ben, és az eladásának a menetéről a tőzsde vezetésével összhangban döntene. Itt kell megemlítenem, hogy a jegybank és a tőzsde között ismét felhőtlen a kapcsolat, és ez nagyon lényeges momentum. Legutóbbi személyes találkozásunkkor megkértem a jegybank elnökét, hogy a részvényeladásra ne mostanában kerüljön sor, mert ezekben a pillanatokban a BÉT még nem áll készen erre a feladatra. De úgy gondolom, hogy a tulajdonosváltás a jövő év végéig megtörténhet. Noha pályáztatás lesz, bízom benne, hogy annak csakis az elővásárlási joggal rendelkező BÉT lehet majd a győztese.

- Az elővásárlási jog pusztán annyit jelent, hogy hasonló ajánlat esetén az értéktőzsdéé az elsőbbség.

- A BÉT a gazdasági racionalitások határáig hajlandó elmenni a KELER megszerzése érdekében. Így aki föléajánlana, annak számolnia kell azzal, hogy akkor ugyanazon az áron meg kéne vásárolnia azt a tulajdonrészt is, amely most a két tőzsde birtokában van. Ráadásul tudnia kell azt is, hogy a tőzsde, a legextrémebb esetben, akár fel is bonthatná a tőzsdei elszámolási szerződést a KELER-rel. Így annak a vásárlónak, aki megakadályozná, hogy a BÉT legyen a KELER százszázalékos tulajdonosa, nemcsak hatalmas anyagi terhet kell a nyakába vennie, hanem még jelentős üzleti kockázattal is számolhat.

- És az árutőzsde régóta húzódó, mostanában jövő év elejére tett megvásárlása mennyire közeli?

- A BÉT májusi kivásárlása kapcsán elindított brüsszeli versenyhivatali eljárás még folyamatban van. Az Európai Bizottság hivatala természetesen nem a tulajdonszerzést, hanem annak a piacra gyakorolt befolyását és a HVB Bank, az Erste Bank, a Raiffeisen Bank, az Österreichische Kontrollbank, valamint a bécsi értéktőzsde alkotta, 68,8 százalékot tulajdonló magyar-osztrák konzorcium tagjainak kapcsolatát vizsgálja. Amint ez a vizsgálat lezárul, azonnal sor kerülhet a BÉT egy újabb közgyűlésére, ahol megszülethet a tulajdonosi döntés a BÁT kivásárlásáról, majd annak teljes integrációjáról.

- A régiós stratégia első lépésével, a varsói bevásárlással kapcsolatban mik az elképzelések?

- A bécsi és a budapesti tőzsde vezetői megegyeztek abban, hogy a két tőzsde érdekelt lenne egy közös pályázati anyag elkészítésében és beterjesztésében, amennyiben a lengyel kormány kihirdeti a privatizáció részleteit és - ezek ismeretében - a két tőzsde tulajdonosai is hozzájárulnak ehhez. Azonban még semmilyen konkrét döntés nem született Varsóban, így nincs is mire reagálnunk. Azt sem tudjuk, hogy milyen tulajdoni hányad kerül majd piacra, és milyen feltételekkel.

- Egy kisebbségi pakett is vonzó lehet?

- Majd meglátjuk a kondíciókat. Akármilyen részesedést, akármilyen áron természetesen nem kívánunk megvenni. Azonban úgy gondoljuk, hogy egyvalamiben biztos, hogy többet tudunk ígérni, mint mások: ez pedig a részvétel egy kelet-közép-európai tőzsdeszövetséghez való csatlakozást, amiben Varsói Értéktőzsde továbbra is megőrizhetné nemzeti karakterét.

- A régiós stratégia egyelőre Bécs-Budapest-Varsót jelentené, ami aztán majd tovább bővülhet más kelet-közép-európai fővárosokkal. Milyen lesz az együttműködés formája?

- Ez az egyenlő partnerek szövetsége lenne, amely biztosítaná, hogy a bécsi tőzsdét az osztrákok, a budapestit a magyarok és persze a varsói tőzsdét a lengyelek irányítsák, koordinált együttműködés keretein belül. Az együttműködés lényege az lenne, hogy ha kialakul egy tulajdonosi szerkezetben megszilárdult kapcsolat, akkor - például az euró bevezetése után - áttérnénk a közös kereskedési és elszámolási rendszerre. Ezzel több, mint százmilliárd euró kapitalizációjú piac jönne létre. Ez jó a befektetőknek és a befektetési szolgáltatóknak csakúgy, mint a kibocsátóknak, mert a kereskedés sokkal nagyobb és likvidebb, de még mindig kezelhető méretű környezetben folyna. Nagy előnye volna  az is, hogy a magyar piac kevésbé lenne kitéve annak a jól ismert "négyes fogatnak" - a Molnak, a Matávnak, az OTP-nek és a Richternek -, amely ma a forgalom 85 százalékát adja. A magánbefektetők az összes többi ország részvényét ugyanúgy látnák és kereskedhetnék majd, mint ahogy ma teszik azzal a kicsit több, mint ötven magyar részvénnyel. Ezzel pedig ugrásszerűen megnőne a befektetési lehetőségek száma. Nálunk is sok száz papír közül lehetne választani. Ráadásul a még tőzsdén nem lévő hazai cégeinket bevezetéskor sokkal izgalmasabb és nagyobb forgalmú piactérbe engednénk be. Persze még így is összehasonlíthatatlanul kisebbek lennénk, mint a kétezer milliárd eurót közelítő kapitalizációjú Londoni Értéktőzsde vagy a 855 milliárdos frankfurti börze, de pont ez az emberléptékű méret adná meg a jelentőségünket itt, ebben a régióban.

- Ön szerint miért ilyen kevés a magyar tőzsdei cég, miért nem akarnak a magyar vállalkozások tőzsdére menni?

- A két legfőbb ok: a transzparencia és a költségek. Ám a fő kérdés inkább az, hogy a vállalatok miért nem részvénykibocsátásból finanszírozzák a beruházásokat az esetek túlnyomó többségében a banki hitel helyett.

- És mi a válasz?

- Költséges és bonyolult folyamat egy részvénykibocsátás megszervezése és lebonyolítása. Ráadásul a tőzsdéhez való viszony kultúra és tradíció kérdése is. A börze szerepe az angolszász világban a legjelentősebb. Itt a részvénypiac az első számú tőkeszerzési hely, és a lakosság megtakarításainak is a legkedveltebb célpontja. Egyes ázsiai országok is, a hosszú angolszász befolyás következtében, tőzsdefanatikussá váltak. Szingapúrban, Hongkongban vagy Japánban nincs ember, akinek ne lenne részvénye, és nincs vállalat, amely bizonyos méret fölött ne menne tőzsdére. Kelet-Európában ez a tőzsdekultúra még nem honosodott meg. Ausztria is, Magyarországhoz hasonlóan, azzal küszködik, hogy sokkal nagyobb a banki hitel aránya a finanszírozásban, mint a részvénykibocsátásé. A lakosság részvénytartási aránya is összehasonlíthatatlanul kisebb nálunk, mint az angolszász országokban. Az embereknek meg kellene érteniük, hogy egy vállalat hosszú távon meg kell, hogy verjen minden más alternatív befektetést. Mert miért másért hoznának létre egy vállalatot a tulajdonosok, ha nem gondolnák úgy, hogy az a cég több értéket tud termelni és gyorsabban, mintha a pénzüket állampapírba rakták volna a cég alapítása helyett? S ha egy céget jól menedzselnek, akkor ez így is van. Ez látható is, ha megnézzük a BÉT történetét, az itt forgó papírok árfolyam-alakulását.

- Ön szerint a tőzsdétől való ódzkodáson kívül van-e még valamilyen sajátosság a magyar pénzügyi kultúrában?

- Van, sajnos. És ebben nagyon nagy a parlamenti és parlamenten kívüli pártok felelőssége. Rövid távú politikai célok érdekében populista kijelentéseikkel és intézkedéseikkel az elmúlt  évtizedben tőke-, bank- és tőzsdeellenes társadalmi beállítottságot sikerült kialakítani. Ez is oka annak, hogy a magyar társadalom átlagos pénzügyi ismerete rendkívül alacsony. Ahogy látom, az új kormány sem szakított ezzel a gyakorlattal. Hiszen a megtakarítás, a befektetői öntudat és az öngondoskodás ösztönzése helyett rendkívüli bankadóval, a régióban a legmagasabb osztalék- és árfolyamnyereség-adó bevezetésével mutatkozott be. Ráadásul maga a kormány is beismeri, hogy a tőzsdét érintő két adónemet nem költségvetési szükségletek, hanem politikai prioritások keltették életre.

- Nem cáfolja az ön által elmondottakat az a legújabb terv, amely szerint a kormány - éppen a tőkepiac erősödésének fontosságát hangsúlyozva - százmillió forintot akar elkülöníteni a jövő évi költségvetésben a hazai gyorsan fejlődő közepes méretű cégek tőzsdére jutásának támogatásához?

- Ez a bejelentés - amiről előzetesen a BÉT-tel nem egyeztettek - véleményem szerint ismét egy a kampányfogások közül. Ha a kormány komolyan gondolja, hogy a tőkepiac fejlesztése fontos cél, a tőzsdének pedig minél hatékonyabb szerepet kell betöltenie a gyorsan fejlődő közepes méretű cégek tőkéhez jutásában és teljesítményük megmérettetésében, akkor felül kell vizsgálnia az árfolyamnyereség-adóval kapcsolatos nézeteit. Ugyanis az előterjesztett 25 százalékos szint, a megemelt osztalékadó és a limitált veszteség leírási lehetőség mellett, olyan befektetés-visszafogó hatású lesz, hogy teljesen mindegy a kormány hány száz millió forintot különít el tőzsdei bevezetések támogatására, befektetők hiányában nem lesz egyetlen vállalatnak sem szüksége rá. Az már csak ráadás, hogy a Freesoft Rt. pár héttel ezelőtti tőzsdei bevezetése körülbelül negyvenmillió forintba került, így ki lehet számolni arányaiban mennyit jelent ez a 100 millió forint.

- Ha megenged egy személyesebb kérdést: milyen erőfeszítéseket kellett tennie, hogy elfogadtassa magát a szakmával, hiszen, bármennyire is van múltja e téren, évei számát tekintve fiatal, a harmincas évei elején jár?

- 1990-ben kezdtem a pályafutásomat a Budapest Banknál, ahol Bokros Lajostól - az akkori tőzsdeelnöktől - kapott kinevezésemmel kerültem az értékpapírletét-kezelési osztály élére. Innen 1999-ben kerültem a Bank Austria Creditanstalthoz - mai nevén a HVB Bankhoz -, miután az kivásárolta a Budapest Bank ezen üzletágát. A letétkezelési üzletág - a nevét meghazudtolóan - izgalmas és összetett terület, ahol az ember a munkájánál fogva kapcsolatba kerül nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi értékpapírpiacokkal is. Ez mély ismeretet és napi kapcsolatot igényel a kereskedési, az elszámolási, az értéktári, a szabályozási és az ellenőrzői környezettel, de nem ritkán közvetlenül a politikával is. Ez az elmúlt tíz év jó iskola volt, hiszen munkatársaimmal együtt piacvezető, 2200 milliárd forintnyi értékpapír-tömeget kezelő profitcentert építettünk felTavaly kezdeményeztem és koordináltam a HVB Banknál azt a projektet, amelynek az eredményeképpen a már említett magyar-osztrák banki konzorcium és a bécsi értéktőzsde kivásárolta a BÉT 68,8 százalékát. Én hiszem, hogy az osztrákokkal való szövetség jó megoldás a magyar értékpapírpiacnak, és én elsősorban ennek érdekében cselekszem. Természetesen az első pillanattól kezdve tudatában vagyok annak, hogy ez óriási felelősség, miként a Tőzsde elnökének lenni is az.