Egy univerzális számviteli nyelv megalkotása érdekében az Európai Bizottság nemrég elfogadta a Nemzetközi Számviteli Standardok Bizottsága (IASB) által kidogozott, csaknem az összes létező nemzetközi beszámolókészítési standardot (International Financial Reporting Standards – IFRS, korábban IAS). Nem fogadták el ugyanakkor a pénzügyi instrumentumok elszámolásának módját rögzítő standardokat, amelyek módosításán jelenleg is dolgozik az IASB. Ugyanakkor hiányzik még néhány fontos területet lefedő standard is – ezek egyike a biztosítási szerződések kimutatását szabályozó, komoly vitát kiváltó standard. Éppen e vitáknak tulajdonítható, hogy a testület most csak átmeneti szabályozástervet rögzített, amelyet október végéig nyilvános vitára bocsát.

A tervezet egy kétlépcsős folyamat első fázisa, amelyben most az alapelveket rögzítették; a második fázisban pedig kidolgozzák a viták során pontosításra szánt részleteket. Ezek lényege az, hogyan lehet meghatározni a biztosítási szerződések valós értékét, hiszen a biztosítási szerződéseknek nincs aktív piacuk.

Figyelembe véve, hogy az Európai Unió 2005-től kötelezi az uniós cégeket a nemzetközi beszámoló készítési standardok alkalmazására, rendkívül sürgető ennek az eddig hiányzó standardnak a kidolgozása” – hangsúlyozza a KPMG senior menedzsere, Leposa Csilla. A kétlépcsős folyamat azért vált szükségessé, mert az IASB felismerte, hogy nem tudja időben véglegesíteni a standardot ahhoz, hogy a cégeknek elég idejük legyen a felkészülésre a 2005-ös határidőig.

A viták hátterében az áll, hogy a biztosítók elégedetlenek a pénzügyi instrumentumok – beleértve a derivatívák és a fedezeti ügyletek – elszámolásának módját szabályozó (IAS 32 és IAS 39) standardokkal, és azt szeretnék, hogy az új, biztosítási szerződésekre vonatkozó standard nagyobb rugalmasságot engedjen nekik azok alkalmazásában. A biztosítók szerint az új standard alapján valószínűleg számos biztosító eredménye jelentős volatilitást mutatna, az eszközök és a kötelezettségek esetleges eltérő értékelése miatt. A már hatályos IAS 39 ugyanis az eszközök valós értéken történő értékelését írja elő, miközben az átmeneti biztosítási standard megengedi, hogy a biztosítók folytassák az eddigi gyakorlatot, ami a legtöbb esetben a biztosítási kötelezettségeknek az óvatosság elvén alapuló értékelését jelenti.

Az eszközök és biztosítási kötelezettségek különböző elven történő értékeléséből származó egyezőtlenség megszüntetése céljából néhány biztosító szorgalmazza, hogy az IASB járuljon hozzá, hogy a biztosítási kötelezettségek lefedésére szolgáló eszközök értékelése valós érték helyett bekerülési értéken történjen. Az új standard-tervezet egyik legfőbb eleme, hogy az IFRS-t alkalmazó országokban egyelőre biztosítási szerződésnek minősülő termékek a jövőben befektetésnek, vagy letétnek minősülnek majd – főként az életbiztosítók befektetési típusú szerződéseiben. Az ilyen típusú szerződésekből származó díjbevétel az új standard szerint nem minősül bevételnek, azaz nem érinti az eredménykimutatást. Ennek következtében számos biztosító, elsősorban életbiztosítók díjbevétele jelentősen csökkenni fog.

„A cégeknek képesnek kell lenniük arra, hogy jóval az új standard első alkalmazása előtt jelezzék a pénzpiacoknak, milyen hatással lesz az fő mutatószámaikra. A biztosítótársaságoknak nem lesz egyszerű alkalmazniuk az új standard előírásait, ugyanakkor az új rendelkezésekkel jelentősen javulhat a biztosítási szerződésekről készített beszámolók átláthatósága és összemérhetősége egész Európában. Rendkívül fontos az is, hogy a kellő felkészülés érdekében az IASB mielőbb véglegesítse a standardot” – hangsúlyozza Leposa Csilla.