„Ez a döntés megerősíti a magyar polgári jog által biztosított szerződéses szabadságot, ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a rugalmasság nem mehet a világos és egyértelmű szerződéses rendelkezések kidolgozásának rovására,” – mondta Mátés-Lányi Ákos, a Taylor Wessing partnere. „Egy jogügylet zárás utáni felbontása sokkal bonyolultabb lehet, mint maga a tranzakció lebonyolítása.”
Fotó: Depositphotos
Zárás utáni elállás: jogszerű, de nem egyszerű
A döntés előzményeként szolgáló perben a vevő az üzletrész adásvételi szerződésben rögzített bontó feltétel bekövetkezésére hivatkozva, az üzletrész tulajdonjogának megszerzését követően gyakorolta a részére biztosított elállási jogot. A bíróság az elállási jog gyakorlását általános jelleggel megalapozottnak találta, azzal, hogy annak gyakorlása megköveteli a jogosult fél jóhiszemű eljárását, és nem eredményezhet joggal való visszaélést.
Bár az ilyen típusú szerződés rendelkezésnek eltérnek az általános piaci gyakorlattól – ahol a felek a zárást követő elállás lehetőségét rendszerint kizárják – a döntés megerősíti, hogy a magyar jog lehetővé teszi az elállási jog kikötését a zárást követő időszak vonatkozásában is.
„A zárás utáni elállási jog kikötése biztonsági hálónak tűnhet, de könnyen jogi aknamezővé válhat,” – jegyezte meg Mátés-Lányi. „A szerződésnek kezelnie kell azokat az eseteket is, amikor a céltársaság irányítása már megváltozott, új kötelezettségek keletkeztek, vagy az üzletmenet alapjaiban változott meg.”
