A hosszú távú újjáépítés, a cunami sújtotta térség országainak turizmustól függő gazdaságának fellendítése azonban korántsem halad olyan sikeresen, annak ellenére sem, hogy a károsult országok mára megkapták a pénzügyi segélyek nagy részét.

Fél évvel a cunami után a szállodák és az infrastruktúra újjáépítése jól halad a katasztrófa sújtotta területeken - állítják a helyszíni tudósítások. A külföldi turisták bizalmának visszaszerzése azonban sokkal nehezebben megy. A térség utazási irodái tették közzé azt a felmérést, amelyből kiderül: a turisták 9 százaléka 2005-ben inkább egy másik régióba menne a világnak ezen a felén. Peter de Jong, a Csendes-óceániai és Ázsiai Országok Utazási Egyesületének (PATA; Pacific Asia Travel Association) az elnöke azonban bizakodó, szerinte a térség erőteljesen gyógyul: a turizmus az év végéig Dél-Ázsiában 15, Észak-Ázsiában 14, egész Ázsiában pedig 11 százalékkal növekszik.

Sokat ígértek, keveset adtak

Az utóhatásokat vizsgálva a Turizmus Nemzetközi Világszervezete (WTO) rámutat: a decemberi gyilkos szökőár után a thaiföldi Phuketen, Srí Lankán és a Maldív-szigeteken jelentősen visszaesett a turisták száma - igaz, vannak olyan országok is, ahol ezt nem tapasztalták -, és a látogatók jellemzően inkább Kínába, Indiába és Malajziába repülnek. A térség gazdasága azért nem roppant össze, habár a turizmusból élő országoknak komoly kieséssel kell számolniuk. A helyzetet mentendő, a WTO lépett, és "Cunami - a turizmus segíti a felépülést" jelmondattal kampányt indított világszerte.

A cunamit követően a nemzetközi közösség több milliárd dollárnyi segélyt ajánlott fel a katasztrófa sújtotta országoknak - hogy pontosan mennyit, arról eltérőek az adatok -, azonban a tíz legnagyobb adakozó ország és nemzetközi szervezet mintegy 5,3 milliárd dollárnyi adományának csupán az 58 százaléka érkezett a térségbe. A magát az év elején a legnagyobb adakozónak feltűntető Egyesült Államok az ígért 857 millió dollárnak kevesebb mint felét, 366 milliót juttatott el, ráadásul jelentős részében katonai segítség formájában. A többi nagy "ígérgető", Ausztrália, Németország és Hollandia a felajánlott több százmillió dollár alig 20 százalékát utalta át.

Nem is volt meglepő, amikor Kofi Annan ENSZ-főtitkár május elején Indonézia fővárosában egy az újjáépítésről tartott konferencián indulatosan felszólította a világ vezető országait, hogy a beígért pénzügyi segélyeket ne feledjék.

 

#page#

 

Halászat helyett

 

Indonézia több százmillió dollárt fordít a közvetlen károk helyreállítására. A legjobban tönkretett tartomány, Aceh újjáépítésére az Acehi Újjáépítési Bizottság elnöke szerint 1,2 milliárd dollárt már el is költöttek, és a következő években még 5 milliárd (!) dollárt várnak. Bill Clinton ENSZ-különmegbízott szerint az újjáépítés nagyszerű alkalom arra, hogy Aceh gazdasága letérjen az egysíkú modellről, és diverzifikálttá váljon.

Srí Lanka megkapta a teljes összeget az újjáépítésre.

Az ország külügyminisztere bejelentette: 2,2 milliárd dollárnyi csaknem egészében vissza nem térítendő adomány érkezett az országba. A Reuters hírügynökség emlékeztet: a colombói kormány korábban 1,6 milliárd dollárra - az éves össztermék egytizedére - becsülte az újjáépítés költségeit. A szigetország elnök asszonya arról is beszélt, hogy a segélyeket a tamil lázadókkal együttműködve szeretnék felhasználni, ami lehetőséget ad a több tíz éve tartó belviszály befejezésére is.

India gazdasága nem érezte meg a cunamit. Az indiai vezetés külföldi segítséget nem fogadott el, csak az Ázsiai Fejlesztési Banktól.

Thaiföld kormánya a leggyorsabban reagálók egyike volt. Márciusra saját forrásból elkészült a királyság cunami-előrejelző rendszere, a gazdaság tavalyi 7,2 százalékos növekedése pedig a legrosszabb esetben is csupán 6 százalékra esik vissza a Világbank szerint, így jóformán meg sem érezte a cunamit. Természetesen ez csak az egész országra igaz, hiszen a legjobban érintett szigeteken a szállodák kihasználtsága néhány százalék, a lakosság nagy része egyéb bevétel híján a kormány segélyeire szorul.

A Maldív-szigetek kormánya 375 millió dollárra becsüli az épületek és infrastruktúra helyreállításának költségeit, és további 114 millió ivóvíztisztító berendezésekre kell. A költségek így a szigetek nemzeti össztermékének 40 százalékára rúgnak.

Hátsó szándékok

Miként Afganisztán és Irak újjáépítéséről szólva egyértelmű volt, hogy az olajtartalékok és a kereskedelem ellenőrzése számos ország alapvető érdeke, úgy Srí Lanka, Indonézia vagy a Maldív-szigetek segélyezése sem minden hátsó szándék nélkül zajlik. Egy kormányzat sem látná szívesen, ha a felajánlott összegből más nemzetiségű vállalatok kapnának megrendeléseket, ahogyan azt sem, ha az általa folyósított összegekből más állam élelmiszereit vásárolná a segélyezett ország.

A világméretű adományozásban csak az egyének vizsgáztak jól.

Teljes cikk a Piac és Profit júniusi számában.