A személyi jövedelemadóban az árfolyamnyereség adózásánál meg kell különböztetnünk két esetet attól függően, hogy a magánszemély befektetési szolgáltatón (ez lehet brókercég vagy értékpapír forgalmazására jogosult bank) keresztül forgatja-e papírjait vagy pedig egyéb úton kereskedik értékpapírokkal. Amennyiben árfolyamnyereséghez nem befektetési szolgáltatón keresztül jut a magánszemély, úgy a korábbi szabályokhoz hasonlóan, a változatlanul 20 százalékos mértékű adót a kifizető az árfolyamnyereség keletkezésekor (ügyletenként) levonja, míg az időközben keletkezett veszteségeket csak év végén lehet figyelembe venni, az éves adóbevallásban. Ha a tranzakciók egy befektetési szolgáltatón keresztül valósulnak meg, 2002-től lehetőség nyílik a keletkezett árfolyamnyereség árfolyamveszteséggel történő negyedévenkénti csökkentésére. A több befektetési szolgáltatónál keletkezett nyereségek és veszteségek összevonására azonban csak az adóév végén, a magánszemély adóbevallásában kerülhet sor, mégpedig úgy, hogy minden befektetési szolgáltató köteles az ügyfelének kiállított igazolásban feltüntetni a számításba nem vett, továbbvihető árfolyamveszteséget is – ami, az összetettebb adószámításon túl is okoz némi adminisztrációs többletterhet a befektetési szolgáltatók számára. Az árfolyamveszteségek kapcsán fontos új szabály, hogy csak a magyar tőzsdén jegyzett papírokon keletkezett árfolyamveszteség vehető figyelembe az árfolyamnyereségből származó jövedelem számításakor.
Az egyes befektetési szolgáltatók tehát az időszak végén összesítik a nyereségeket és a levonható veszteségeket, és ezek figyelembe vételével állapítják meg, vonják le és fizetik meg az esedékes adót, a negyedévet követő hó 12-ig. Könnyítést jelent, hogy a különböző befektetési szolgáltatók által igazolt továbbvihető árfolyamveszteség egyébként az adóbevallásban bármilyen – például kft. üzletrész, stb. eladása miatt keletkezett – árfolyamnyereséggel szemben érvényesíthető.

Ha az év végi egyenleg veszteséget mutat , a magánszemély 2002-től megteheti, hogy a következő adóévben keletkezett árfolyamnyereségét csökkenti a tárgyévi továbbvihető árfolyamveszteségével. Választása szerint az adózó, önellenőrzéssel, a megelőző adóév árfolyamnyereségből származó jövedelmét is helyesbítheti az adóévben nem érvényesített árfolyamveszteséggel. Erre azonban legkorábban a 2003-as fel nem használt veszteségek tekintetében, a 2002-es év bevallásának módosításával kerülhet sor.

A tőzsdei összetett, származtatott ügyleteknél (itt példaként említhetjük a BUX indexre, devizákra, egyedi részvényekre, irányadó kamatlábakra kötött határidős ügyleteket, illetve az opciós üzletkötéseket, és ezek kombinációit, de csak azokat, amelyek a tőzsdén köttettek) hasonlóképpen történik az ügyleti nyereség és veszteség elszámolása, mint az árfolyamnyereségből származó jövedelemnél.
A keletkezett árfolyamveszteség, illetve ügyleti veszteség elszámolása tekintetében szabad az átjárás az árfolyamnyereségből és a tőzsdei összetett, származtatott ügyletekből származó jövedelmek között.
Lényeges szabály, hogy ha megvalósul a fizikai teljesítés, tehát a magánszemély a tőzsdei összetett, származtatott ügylet lezárásaként értékpapírt vagy árut ad át, megváltozik az adózás jogcíme. Értékpapír esetében a kamatra vagy árfolyamnyereségre irányadó szabályokat, míg áru esetén az önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

Feltétlenül említést kell tennünk az új tőkepiaci törvényről. Az adótörvények számos ponton kapcsolódnak az új törvényhez, mely monumentális vállalkozás több mint 400 paragrafusával.
Szintén e törvény szabályozza majd az értékpapír-kölcsönzés pontos feltételeit. A kölcsönbevevő az értékpapír tulajdonosává válik, el is adhatja azt, de ekkor – mivel a szerződésben meghatározott időre azonos darabszámú, névértékű, fajtájú és sorozatú értékpapírt kell visszaadnia – vásárolnia is kell.
Ilyenkor a kölcsönbevett, értékesített majd később visszavásárolt és visszaadott értékpapírokon árfolyamnyereség keletkezhet, melyre az árfolyamnyereségből származó jövedelemre vonatkozó szabályok irányadóak. Az árfolyamnyereségből származó jövedelem megállapításánál le lehet vonni a ténylegesen visszaadott értékpapírok beszerzési árát, a járulékos költségeket, valamint az értékpapír-kölcsönzés díját is. Ha a kölcsönbevevő az értékpapírokat nem adja vissza, úgy a kölcsönbe adó a tőkepiaci törvény nyújtotta óvadéki biztosítékból, illetve peres eljárás útján elégíthető ki.
A kölcsönzés egyik lehetséges módja, amikor magánszemély adja kölcsönbe értékpapírjait egy befektetési szolgáltatónak vagy befektetési szolgáltatón keresztül. A kölcsönbeadásért kapott díj külön adózó jövedelem, mely után az adó mértéke 20 százalék, amit a kifizető, vagyis a befektetési szolgáltató állapít meg, von le és fizet meg. Ha a magánszemély nem befektetési szolgáltatónak (szolgáltatón keresztül) adja kölcsön papírjait, a kapott díj egésze a magánszemély egyéb jövedelme, ami az összevont adóalap részét képezi.
Fordított esetben, amikor a magánszemély kap kölcsön értékpapírt egy kifizetőtől, a magánszemély kamatkedvezményből származó jövedelemre tehet szert, ha a kölcsönzésért fizetett díj kisebb, mint a kölcsönügylet (év végén, illetve a kölcsönügylet lejáratakor érvényes) jegybanki alapkamattal számított vélelmezett kamata. A különbözet után a kifizető 44 százalékos személyi jövedelemadó, valamint 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett.

Dr. Nink Gabriella és Demetrovics Gergely adószakértők, a KPMG Hungária Kft. szakemberei gyakorlati példákkal érzékeltetve segítettek eligazodni a változások útvesztőiben. Az új szabályok közül egyértelműen kedvezőnek ítélték az árfolyamveszteségek évközi beszámíthatóságát. Véleményük szerint a negyedévenkénti elszámolás lehetősége kedvezően hathat a magánbefektetők – elmúlt években hanyatló – tőzsdei aktivitására. Úgy gondolják, egy eddig meglehetősen kedvezőtlen eljárást szüntetett meg a törvényalkotó, hiszen korábban árfolyamnyereség keletkezésekor rögtön le kellett vonni a 20 százalékos mértékű adót, függetlenül attól, hogy más ügyleteken mekkora árfolyamvesztesége keletkezett a befektetőnek, és az árfolyamveszteséget csak az év végén, az éves adóbevallásban lehetett érvényesíteni.

Kedvezőtlen változásnak tartják, hogy a jövedelmet csökkentő árfolyamveszteség fogalma szűkült. A korábban figyelembe vehető – nyilvánosan forgalmazott és értékpapír-forgalmazásra jogosult társaság közvetítésével vásárolt és eladott értékpapírokon elszenvedett – árfolyamveszteség helyett 2002-től csak a magyar tőzsdén forgalmazott értékpapírok árfolyamvesztesége lesz levonható. Előnyösnek tarják ugyanakkor, hogy bármely értékpapír ügylet árfolyamnyeresége csökkenthető a fenti veszteséggel.
A legsúlyosabb megszorításnak a tőzsdei összetett és származtatott ügyletek (személyi jövedelemadó szerinti) fogalmának szűkítését tartják, melynek köszönhetően a tőzsdei termékekre kötött nem tőzsdei (például OTC) ügyletek – a fenti fogalmi körből kiesve – az egyéb jövedelemre vonatkozó, alapvetően kedvezőtlenebb adózási szabályok alá tartoznak.

Az önellenőrzéssel akár korábbi adóévre is átvihető árfolyam- és ügyleti veszteség kapcsán nem számítanak tömeges önellenőrzésre. Demetrovics Gergely szerint ugyanakkor a tőzsde megnövekedett volatilitása mellett elképzelhető, hogy számos befektető élhet majd egy jó évet követő veszteséges év után a korábbi adók visszamenőleges csökkentésével.

Dr. Nink Gabriella szerint az értékpapír-kölcsönzésnek a tőkepiaci törvény által történő részletes szabályozása, valamint a kapcsolódó személyi jövedelemadó és társasági adó szabályok megalkotása fontos hiányt pótol. Az értékpapír-kölcsönzés a gyakorlatban már korábban is létezett, a piaci igény megvolt rá. Elképzelhető, hogy a hiteldíj-mutatókhoz hasonlóan a jövőben az értékpapír-kölcsönzés díja is része lesz a befektetési szolgáltatók kondíciós listáinak. Dr.Nink Gabriella itt említést tett még az értékpapír-kölcsönzés társasági adó vonatkozásáról, hogy ti. a külföldi szervezetnek értékpapír-kölcsönzésért fizetett díj kamatként adózik, vagyis a kifizetőnek az ilyen jogcímen juttatott jövedelemből forrásadót kell levonnia, figyelemmel a nemzetközi adóegyezmények rendelkezéseire is.

Példa negyedéves adó-megállapításra
A (nem egyéni vállalkozó) magánszemély 2002. január 14-én a következő összetett opciós (strip) ügyletet köti a tőzsdén:
1 db long call (vételi jog); lehívási ár: 5000; fizetett opciós díj: 200
2 db long put (eladási jog); lehívási ár: 5000; fizetett opciós díj: 800

2002. április 20-án lezár (elad) 1 db long put pozíciót, 1000 opciós díjért.. A bróker jutaléka 50. A befektetőnek továbbra is marad egy tőzsdei összetett ügylete, 1 db long call és 1 db long put pozícióval (straddle). A befektető (rész)ügyleten elszámolt jövedelme: 1000-800-50 = 150.

A bróker 2002. július 12-ig megállapítja, levonja és megfizeti a magánszemély adóját.. 150*20% = 30

2002. augusztus 15-én másik long put pozícióját is lezárja (eladja), 500 opciós díjért. A bróker jutaléka 50. A befektetőnek 1 db long call pozíciója marad, mely immáron nem tőzsdei összetett, hanem származtatott ügylet. A befektető (rész)ügyleten elszámolt jövedelme: 500-800-50 = -350.

A bróker a 350 ügyleti veszteséget a harmadik negyedév végén továbbvihető ügyleti veszteségként nyilvántartásba veszi.

2002. december 8-án a befektető lezárja (eladja) harmadik, long call pozícióját, 1200 opciós díjért. A bróker jutaléka 50. A befektető tőzsdei származtatott ügyleten elért jövedelme: 1200-200-50 = 950.

A bróker a negyedik negyedévi adó-megállapításnál figyelembe veszi a harmadik negyedév 350 továbbvihető ügyleti veszteségét, így az időszak adóköteles ügyleti nyeresége: 950-350 = 600. A bróker 2003. január 12-ig levonja és megfizeti a befektető adóját: 600*20% = 120.

2003. január 31-ig a bróker a befektető részére átad egy igazolást, melyben feltünteti az adóévben elszámolt összes jövedelmet (150-350+950 = 750), levont adót (30+120 = 150), valamint a fel nem használt továbbvihető ügyleti veszteséget (350-350 = 0).