Magyarországon az aktív kormányzati beavatkozások mérsékelték a fogyasztói üzemanyagárak kilengéseit az elmúlt években. Ezt a kontrollt jól szemléltetik a két energiaválság (2022-23, 2026) idején alkalmazott árkorlátozások, valamint az, hogy idén márciusban a jövedéki adó mértéke is csökkent.
„Békeidőben” a hazai üzemanyagárak szorosan együtt mozognak a többi visegrádi ország áraival, azonban válsághelyzetekben – az eltérő gazdaságpolitikai válaszok következtében – ezek a pályák elválnak egymástól. Ilyenkor a többi visegrádi ország átlagára jellemzően meghaladja a hazait (például a 2020–2022-es időszakban és 2026. márciustól kezdődően). Az üzemanyagok az Unió legtöbb országában tartósan drágábbak, mint nálunk, ami a magasabb árszinttel, a nagyobb jövedéki adóterheléssel, valamint a piacorientált gazdaságpolitikai környezettel magyarázható.
Az iráni konfliktus miatt emelkedő árakra az európai országokban igen hasonlóak voltak a kormányzati reakciók (a jövedéki adókat, az Áfát – szembemenve az Uniós direktívával – vagy az egyéb, üzemanyagokat terhelő adókat csökkentették).
Magyarországon az üzemanyagok megfizethetősége 2010 óta jelentősen javult: míg akkor egy havi nettó átlagkeresetből mintegy 450 liter üzemanyagot lehetett vásárolni, addig az iráni konfliktust megelőzően ez az érték már elérte a 900 litert. A védett árak bevezetése következtében ez a mutató azóta is csak mérsékelten csökkent.
2010-ben az Európai Unióban átlagosan közel háromszor annyi üzemanyagot lehetett vásárolni egy havi átlagkeresetből, mint Magyarországon. Ezzel szemben 2026 áprilisában, az iráni konfliktus következtében, már csak másfélszer annyi üzemanyagra elég egy uniós átlagkereset, mint Magyarországon. Bár az uniós megfizethetőség azóta csak mérsékelt növekedést mutatott, a konfliktust megelőzően 1670 litert vehettek az átlagkeresetből, amely a válság hatására 1350 liter alá csökkent.
