A Monster összegyüjtötte, mi az a tíz dolog, amit mindenképpen kerülnünk kell, ha nem akarjuk, hogy önéletrajzunk rövid úton kukába kerüljön.

1. Hazudozás

Csábító ugyan valótlan dolgokkal kiszínezni a szakmai múltunkat, de nem működik. Ahogy Mark Twain mondta: "Ha az igazságot mondod, sosem kell emlékezned, mit beszéltél régebben". A valóságot könnyedén kideríthetik rólunk: az interjúztatónak egy telefonjába kerül, vagy mi elszóljuk magunkat öt perccel később, és a légvár összeomlik. Aki hazudik, azt elkapják - az inkorrektség pedig az egyik legnagyobb vétség, ami egy munkahelyen elkövethető.

2. A főnökünk besározása

Még véletlenül sem szerzünk jó pontokat azzal, ha korábbi vagy jelenlegi munkáltatónkról rosszakat mondunk. Ne hibáztassuk a munkaadó felet, és ne az ex-felettesünk rossz tulajdonságaival magyarázzuk, hogy állást keresünk. Az állásinterjú egyáltalán nem az a hely, ahol elégtételt kell vennünk korábbi sérelmeinkért. Az interjúztató arról a végéről fogja végiggondolni a dolgot, hogy milyen lehet velünk együtt dolgozni. Mi sem kedveljük azokat, akik folytonosan másokat kritizálnak, és másokat hibáztatnak a problémákért. Szűrjük meg gondosan negatív véleményünket, és egy nagyon is visszafogott kritikát adjunk a volt munkahelyünkről.    

3. Gorombaság

Ha úgy találjuk, nyers volt a stílusunk, igyekezzünk minél gyorsabban elnézést kérni. A rossz pillanatokat az interjú további részében végig meg kell próbálnunk feledtetni, mivel a rossz modor könnyen az esélyesek körén kívülre zárhat minket. Hogy mi számít "túl erősnek"? Ez a hallgatóságunktól függ: idióta viccek, politizálás, bizalmaskodás, ez mind túlzottan sok lehet, ha az interjúztató velünk kimért és udvarias. Hagyjuk a jófejséget a baráti sörözésekre, legyünk az interjú során professzionálisak.  A jövendő munkahelyünkön a beszélgetés előtt vagy után se legyünk lazák, nyersek senkivel, mivel bárkinek a véleménye számíthat a kiválasztási folyamat során.

4. Panaszkodás

Lehet, hogy a vonatút az interjúra, vagy a dugó a városban rémálom volt a számunkra, de ez nem a megfelelő közlendő az állásinterjún. Nem kell a velünk szemben ülőnek tudnia, hogy milyen nehézségeken mentünk keresztül aznap, ezt tartogassuk az ismerőseinknek. Nem töri meg a jeget a panaszkodás, inkább furcsán hat, és az egész megbeszélés alaphangulatára kihat.

#page#

5. Konfliktuskezelési hibák

Szerves része a kiválasztásnak a kérdés, hogy viselkedünk konfliktushelyzetekben. A csapatmunka fontosságát egyre inkább felismerik a cégek, és rugalmas, együttműködő, kiegyensúlyozott munkatársakat várnak. Ha beszélnünk kell egy nehéz szituációról, ne kezdjük el azokat szapulni, akikkel konfliktusba keveredtünk. A személyeskedés, indulatos kirohanások és szarkazmus nagy ívben kerülendők.

6. Felkészületlenség

Ismerjük A-tól Z-ig az önéletrajzunkat, a szakmai múltunk apróságait ismételjük át. A vágyott munkakör megkívánta tulajdonságokat gondoljuk végig, és igyekezzünk elsődlegesen megfelelni mindezeknek. Vigyük mindazt, amire szükségünk lehet. Az állásinterjút vegyük komolyan, az íróeszközünk, noteszünk, irataink mind legyenek rendezettek, használhatóak. Egy kapkodó, felületes jelölt igen kevesek szimpátiáját nyeri el.

7. Idegeskedés, nagyzolás

Ha nagyon nyugtalanul viselkedünk, azt a benyomást keltjük, hogy nem érezzük magunkat elég jónak az adott állásra. De ha túl magabiztosak vagyunk, az is visszaüthet. Ha úgy érezzük, az idegeink nem fogják bírni az interjút, egy profi trénertől is vehetünk beszélgetés-leckéket, de gyakorolhatunk saját ismerősünkkel is.

8. Ha rossz a legelső benyomás

Minden új ismeretség esetében döntőek az első percek, sőt másodpercek. Ha sikerül jó benyomást keltenünk elsőre, az interjúztató nem azzal ül le a beszélgetéshez: "na jó, ezt az embert én ide nem akarom felvenni."

9. Tudatlanság a céggel kapcsolatban

Valóban ott akarunk dolgozni? Akkor ismerjük meg a vállalatot, a márkát: ne csak a mi jövendő tevékenységünket, hanem a cég egészét. Rákérdezhetnek a versenytársakkal való összehasonlításra, a vállalat eredményeire, fejlődésére, marketing stratégiájára is. Ha érdektelenek vagyunk az interjúztatónk munkahelye iránt, az nagy fekete pontot jelent.

10. Hibázni, és nem venni azt észre

Mivel ismeretlen terepen járunk, csak a másik reakciójából fogjuk megtudni, hogy amit mondtunk vagy tettünk, az vajon jó volt-e. Ha úgy látjuk, valami rosszul sült el, egyszerűen mondjuk azt: "elnézést, nem úgy értettem". Figyeljünk oda a másik félre, és végig igazítsuk őhozzá a mi viselkedésünket.