2006. februárban és márciusban, az Ernst & Young Visszaélési Kockázatkezelési Szolgáltatások üzletága, valamint az Interview-NSS felmérést készített a vállalati visszaélésekről és etikátlan magatartásformákról. A friss felmérés szerint hazánkban jóval kevesebben vannak tisztában a korrupció ellenes szabályozásokkal és a nagyvállalatok által képviselt üzleti etikai normákkal, mint Nyugat-Európában. Még ha létezik is az etikus magatartásra vonatkozóan megfelelő szabályozás egy vállalaton belül, az alkalmazottak nem feltétlenül ismerik vagy nem biztos, hogy komolyan veszik azt. Ahhoz, hogy az előírásokat mindenki betartsa, a vezetőknek példát kell mutatniuk beosztottjaiknak, amellyel alátámasztják, hogy a szabályok nemcsak az alkalmazottakra, hanem a menedzsmentre is érvényesek.

Módszertan

A 8 európai országban végrehajtott kutatásban országonként száz, a Cseh Köztársaság esetében 82 telefonon megkérdezett vállalati alkalmazott vett részt. A beszélgetések este, munkaidőn kívül zajlottak, a résztvevők személyes adatainak és vállalati kötődéseinek titokban tartásával. A felmérést folytató cégek mindazonáltal előzetes feltételként szabták meg, hogy csak olyanokat kérdeznek meg, akik több mint 1000 főt alkalmazó multinacionális cégnél dolgoznak. A válaszadók 60 százalékban férfiak, 40 százalékban pedig nők voltak.
A vizsgált országok nyugaton Hollandia, Németország, Franciaország, Ausztria, Svájc, keleten pedig Magyarország, Csehország, illetve Lengyelország voltak.
 
Súlyos a helyzet?   

Az Ernst & Young felmérése többek között azt vizsgálja, mennyire tekintik fontosnak az alkalmazottak az etikus magatartást egy cég életében, és számon tartják-e a szervezet legnagyobb kihívásai között az etikátlan viselkedésformák felszámolását.
A jelek szerint azonban hazánk nagyvállalatainak alkalmazottjai inkább cégük nyereségességére összpontosítanak, minthogy megszűntessék a korrupciót, a visszaéléseket, és más hétköznapivá vált etikátlan magatartásformákat.
Hazánkban, ahol a munkavállalók mindössze négy százaléka tekinti úgy, hogy cégének elsőszámú feladata az etikus üzleti magatartás helyreállítása lenne, azt is gondolhatnánk, hogy ezek a problémák nem léteznek. A kutatás azonban rávilágít olyan tényekre is, amelyek kétségeket ébreszthetnek bennünk e tekintetben.

Kettős mérce

Magyarországon, az alkalmazottak 20 százaléka nem tud arról, hogy vállalata rendelkezik visszaélés- és korrupcióellenes szabályozással és kevesebb, mint fele gondolja azt, hogy a kollegák tisztában vannak az előírásokkal. Csak 41 százalékunk gondolja azt, hogy a vállalatnál mindenki betartja a szabályokat, és 36 százalékunk ezért a menedzsmentet "hibáztatja", amiért az nem helyez hangsúlyt az etikai normák tiszteletben tartására. A felmérésben résztvevő magyar vállalati alkalmazottaknak ugyanis közel fele úgy érzi, hogy felettesük kettős mércét alkalmaz, amikor egymás mellé állítja a vezetőkre és az alkalmazottakra vonatkozó az etikai elvárásokat.
Amikor pedig az alkalmazottak körében tapasztalt etikátlan magatartásformákról kérdezik az interjúalanyokat, minden negyedik magyar munkavállaló a kollegájára mutogat - állítja Kühn János, a magyarországi Ernst & Young Visszaélési Kockázatkezelési Szolgáltatások üzletágáért felelős menedzsere. A szakértő elmondása szerint a megkérdezettek háromnegyede nem számít arra, hogy csökkenne a vállalati visszaélések száma a közeljövőben, és sokan azt gondolják, hogy csak a szigorúbb szabályozás változtathat a helyzeten.

A sztriptíz bárban

A magyar munkavállalók 17 százaléka szerint elfogadható, hogy egy üzlet egy sztriptíz bárban köttessen meg. A megkérdezettek 63 százaléka nem lát kivetni valót abban, hogy egyesek hazaviszik az irodai felszereléseket, 37 százalékuk nem tartja aggályosnak az irodai nyomtató magáncélú használatát, és 38 százalékuk nem kifogásolja a munkaidőben folytatott magánlevelezést sem. A megkérdezett magyar alkalmazottak 73 százaléka ugyanakkor teljesen tisztességesnek tartja magát.
Kühn János szerint hazánk nemcsak nyugathoz képest, de a közép-európai térségében is elmaradott országnak számít az üzleti etikai gondolkodásban mutatott szférában dolgozóknak nemhogy eszköze nincs az etikai vétségek felderítésére, de még véleményt sem formálnak a nyugaton aggályosnak tartott kérdésekben.