A kivitel lassabban nőtt a behozatalnál. A külső és a belső egyensúly romlott. Az infláció mérséklődése júliusban megállt. Nőtt a foglalkoztatottak száma. Az első negyedévben nőtt, azóta csökken a munkanélküliség.

A magyar gazdaságban a II. negyedévben folytatódott az I. negyedévre jellemző szerényebb mértékű növekedés, vagyis a múlt év második felében kibontakozó élénkülés nem bizonyult tartósnak. A bruttó hazai termék (GDP) az I. negyedévi 2,7%-os növekedés után a II. negyedévben 2,4%-kal, a félév egészében 2,6%-kal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. Ez a tendencia összecseng a világgazdaság fejlett térségeire jellemző folyamatokkal. Az Amerikai Egyesült Államokban tavaly a II. félévben 3% körüli volt a GDP növekedési üteme, előzetes adatok szerint az idén az I. félévben alig haladja meg a 2%-ot. Az Európai Unió tagországaira átlagosan továbbra is a stagnálás közeli állapot a jellemző. A csatlakozó országok egy részében az I. negyedévi gazdasági növekedés lassúbb volt a hazainál (Csehország, Lengyelország, Szlovénia), más részében gyorsabb.

Magyarországon a II. negyedévben a GDP növekedésében a felhasználási (keresleti) oldalról továbbra is meghatározó szerepe volt a lakosság fogyasztásának nemcsak a felhasználásban képviselt súlya, hanem a növekedés dinamizmusa miatt is. A fogyasztáshoz kapcsolódó adatok arra utalnak, hogy a fogyasztás növekedési üteme a II. negyedévben sem változott lényegesen, vagyis a lakosság fogyasztása továbbra is jóval gyorsabb ütemben emelkedik, mint a GDP. Az állóeszköz-felhalmozás igen szerény, a II. negyedévben 1,7%-os növekedése ellenére nem mérséklődött a belföldi kereslet növekedése, mert igen jelentős készletnövekedés következett be. Ennek megfelelően a termelés és a belső felhasználás közötti különbség jelentősen növekedett. A túlfogyasztás a folyó fizetési mérleg egyensúlyromlásában, továbbá az államháztartás magas deficitjében egyaránt kifejezésre jutott.

A világgazdasági hatásoknak leginkább kitett feldolgozóipari beruházások 2001-ben gyakorlatilag stagnáltak, 2002-ben pedig 9,2%-kal csökkentek az előző évhez képest. Ezt a hatást azonban mérsékelte, sőt túlkompenzálta az infrastrukturális és a lakásberuházások gyors növekedése. 2002-ben (éves szinten) a nemzetgazdaság beruházása 6%-kal emelkedett. Idén az I. negyedévben – hosszú idő óta először – a nemzetgazdaság teljes beruházása is csökkent (1,2%-kal), de a beruházások összetétele oly módon változott, hogy a feldolgozóipar beruházásai növekedésnek indultak. A II. negyedévben a beruházások egészét szerény, 1,7%-os növekedés jellemezte. Folytatódott a feldolgozóipari beruházások növekedése, féléves szinten 4%-kal többet ruháztak be a feldolgozóiparba, mint az előző év azonos időszakában.

A külső és belső tényezők gazdasági hatásait, valamint az ágazati szerkezet átalakulását részletesebben a bruttó termelési indexek alapján követhetjük nyomon. Az ipari termelés – az újonnan felülvizsgált és módosított adatok szerint – 2003 I. félévében 3,9%-kal volt nagyobb, mint az előző év azonos időszakában. (Tavaly az I. félévben alig (0,7%-kal) nőtt az ipari termelés.) 2003-ban a félév folyamán valamelyest mérséklődött a növekedés üteme (I. negyedév: 4,0%, II. negyedév: 3,7%). Az adatok megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a rendkívül kemény és elhúzódó tél miatt az I. negyedévben a villamosenergia-termelés, a gáz-, gőz- és vízellátás ágazat jóval az ipari átlag felett növelte teljesítményét. A konjunkturális viszonyokra érzékenyebben reagáló feldolgozóipar csak 3%-os növekedést ért el. A II. negyedévben megfordult a helyzet.





A feldolgozóipari termelés kissé élénkült (4%-ot meghaladó mértékű volt a növekedés). Amennyiben a rendkívüli időjárási viszonyok hatásától eltekintünk, az ipari termelés növekedési üteme némileg gyorsult a félév folyamán.

Az idén az I. félévben folytatódott a ipar ágazati szerkezetének átalakulása. A tizennégy feldolgozóipari ágazat közül hatban csökkent, kettőben stagnált a termelés. A legnagyobb visszaesés a textil-, valamint a bőr- és cipőiparban következett be (a csökkenés féléves szinten 11%-os, illetve 22%-os volt). Nagy (13%-os) termelés-visszaesést szenvedett el a vegyipar egyik részterülete, a kőolaj-feldolgozás is. A feldolgozóipar hat ágazatában nőtt a termelés. Élénk fejlődést mutat a villamosgép- és műszergyártás (9,1%-os növekedés) és a járműgyártás, ahol 13,2%-kal haladta meg a féléves teljesítmény a tavaly I. félévi szintet. Változatlanul élénk növekedés tapasztalható a kohászatban is (8,1%). Az ipar egésze változatlanul exportorientált. A kivitelre szánt ipari termékek volumene 6%-kal, a belföldi piacon eladott termékeké 1%-kal emelkedett.

További jellemzője az ipar I. félévi fejlődésének, hogy a tavalyi csökkenés után legdinamikusabban a középméretű vállalkozások (50-250 fő között) tudták növelni a teljesítményüket (6,7%-kal).

A termelékenység és a béremelkedés egymáshoz való viszonyának változása azt mutatja, hogy a magyar ipar versenyképességét a bérek növekedése az idén az I. félév szintjén nem rontotta tovább. Az ipari rendelésállomány, valamint az új rendelések egyaránt a termelés élénkülését vetítik előre. Az export szerepe továbbra is meghatározó.

Az építőipar teljesítménye az I. negyedévi 15%-os csökkenés után a II. negyedévben 3%-kal magasabb, mint az előző év azonos időszakában volt.

A mezőgazdaságilag hasznosított terület 2003. május végén valamelyest kisebb volt, mint az előző évben. Mezőgazdasági termékekből az I. félévben lényegében ugyanannyit vásároltak fel, mint tavaly.

A kiskereskedelmi forgalom volumene az I. félévben továbbra is dinamikusan nőtt (8,5%-kal), bár a növekedés üteme a tavaly ilyenkorihoz képest (10%) kissé mérséklődött.

A gazdaság reálfolyamataiban kialakult egyensúlyhiány hatására a külső és belső pénzügyi egyensúly számottevően romlott. A folyó fizetési mérleg hiánya az I. félévben 2,3 milliárd euró volt, közel kétszerese a tavalyinak. A passzívum 1,1 milliárd eurót kitevő növekményének túlnyomó része (0,9 milliárd euró) a külkereskedelmi áruforgalomban jelentkezett. A magasabb külkereskedelmi hiány úgy jött létre, hogy az euróban (folyó áron) mért kivitel csökkent a tavaly I. félévihez képest, ugyanakkor a behozatal emelkedett. A negatív áruforgalmi egyenleg növekedésében – a külkereskedelmi statisztika adatai szerint – meghatározó szerepe volt a feldolgozott termékek árucsoportjának. Az idegenforgalomban a bevételi többlet az idén jóval kisebb, mint az előző év azonos időszakában volt.

A nem adóssággeneráló finanszírozás formájában megjelenő tőkemozgások I. félévi pozitív egyenlege mindössze 18 millió euró volt, a tavalyi fél milliárd euróval szemben. Figyelmet érdemel, hogy a külföldiek Magyarországon történő tőkebefektetése alig változott, ugyanakkor a magyar befektetők külföldön közel fél milliárd eurót ruháztak be, a tavalyi 45 millió euróval szemben, vagyis az egyenleg romlását az utóbbi tétel magyarázza.

Az államháztartásra vonatkozóan már hét havi adat áll rendelkezésre. A január–júliusi konszolidált hiány, helyi önkormányzatok nélkül 602 milliárd forintot tett ki, a múlt évi magas bázisnál 104 milliárddal többet. Az államháztartás (nem konszolidált) bevételei 13%-kal, kiadásai 14%-kal emelkedtek a tavaly ilyenkorihoz képest. A deficit növekményének nagy része (78%-a) a központi költségvetésben keletkezett. Az összességében 12,5%-kal emelkedő bevételek közül az átlagot jóval meghaladó mértékben nőttek a fogyasztáshoz kapcsolt adók (általános forgalmi adó, fogyasztási és jövedéki adó). A személyi jövedelemadó-befizetések viszont – a jövedelmek jelentős emelkedése ellenére – nem érték el a tavalyi szintet. A központi költségvetés kiadásai 13,9%-kal emelkedtek. Az átlagot meghaladó mértékben nőtt (a jelentősebb tételek közül) a helyi önkormányzatok támogatása, a központi költségvetési szervek támogatása, a lakástámogatás és az agrártámogatás. A társadalombiztosítási alapokban július végéig 45 milliárd forinttal nagyobb hiány halmozódott fel, mint tavaly.

A fogyasztói árak első 6 és 7 havi növekedése kisebb volt a múlt évinél. Tavaly január-júliusban 5,7%-kal, idén 4,4%-kal emelkedett a fogyasztói árszínvonal. Az első hat hónap mindegyikében kisebb volt az éves ráta, mint 2002 azonos hónapjában, júliusban azonban – két év óta először – a 4,7%-os növekedés, ha minimálisan is, de meghaladta a tavaly júliusi 4,6%-ot. A héthavi növekedés ütemének csökkenése a fogyasztási főcsoportok többségére jellemző volt, mértéke különösen nagy az élelmiszerek esetében. Emellett az élvezeti cikkek, valamint az egyéb cikkek, üzemanyagok idén jobban drágultak, mint tavaly január-júliusban. A tartós fogyasztási cikkek árszínvonalának 1,5-2% közötti csökkenése mindkét időszakban megfigyelhető volt.

A munkaerőforrásként számításba vehető népesség csökkenése 2003 II. negyedévében folytatódott. A nemzetközi összehasonlításban alacsony magyarországi gazdasági aktivitás emelkedő irányzatot mutat, ezen belül hangsúlyosabbá vált a foglalkoztatottság februártól tartó emelkedése. A munkanélküliség csökkenése tavaly megállt, 2002 második felében és 2003 első negyedévében is emelkedés következett be. A második negyedévtől az adatok ismét csökkenést jeleznek. A munkanélküliségi ráta május–júliusban 5,7% volt, alacsonyabb, mint 2002 azonos időszakában (5,9%).

A nemzetgazdaságban 2003 első félévében a teljes munkaidőben foglalkoztatottak egy főre jutó havi bruttó átlagkeresete 130 700, nettó átlagkeresete 85 500 forint volt. A félév során a nettó keresetek 18,1%-kal emelkedtek. A nettó keresetek növekedése 2002 szeptemberétől – az alkalmazotti adókedvezmény bevezetése miatt – rendre meghaladta a bruttó keresetekét, és míg a bruttó keresetek dinamikája hasonló, vagy alacsonyabb volt, mint 2001-ben, a nettó kereseteké jóval meghaladta azt. A reálkeresetek 2003 első felében