A magyar követelmények szerint az alábbi információkat kell tartalmaznia a dokumentációnak:

• a szerződő felek alapadatai (pl. név, cím, adószám),
• a szerződés tárgya, a szerződéskötés megkötésének és módosításának időpontjai, a szerződés időbeli hatálya,
• a szerződés tárgyát képző eszköz vagy szolgáltatás jellemzői, a teljesítés módja és feltételei,
• az ügylettel kapcsolatban végzett tevékenységek és vállalt kockázatok, a felhasznált erőforrások,
• az érintett piac jellemzői (liberalizáltság, helyettesítő áruk stb.)
• alkalmazott transzferár képzési módszer ismertetése, a módszer kiválasztásának indokai,
• az összehasonlításhoz felhasznált adatok ismertetése, ezek kiválasztásának menete.

A transzferár szabályozást annak érdekében vezették be az egyes országok, hogy megakadályozzák a jövedelem átcsoportosítását a cégcsoportokon belül a termékek és szolgáltatások árának szándékos manipulálásával. A világkereskedelem jelentős része bonyolódik cégcsoporton belül és az egyes országok adóhatóságának célja, hogy minél nagyobb szeletet tartsanak maguknál az "adótortából". A cégcsoportok célja éppen ellenkező. Arra törekszenek, hogy ott mutassák ki a legnagyobb eredményt, ahol a legkevésbé adóztatják. "A transzferárak területén két ellentétről is beszélhetünk, az országok adóhatóságai közötti, illetve a multinacionális társaságok és az országok adóhatóságai közötti ellenérdekről. Sőt, még a vámhatóság is bekapcsolódhat a transzferárak megkérdőjelezésének folyamatába, méghozzá oly módon is, hogy esetleg érdekei minden más szereplő érdekével ütközhetnek, hiszen a vámhatóság a termék árának minél magasabb kimutatásában érdekelt. Tehát láthatjuk, hogy csoporttagok közötti ügyletek során alkalmazott árak több érdek közt őrlődnek. Ezért különösen fontos, hogy az adózók a kockázatok minimalizálása érdekében felkészüljenek egy olyan dokumentummal, amely alátámasztja, hogy az általuk használt ár piaci" - hangzott kell a Deloitte előadásában.

A transzferár szabályok ugyanakkor lehetőségeket is rejtenek magukban. A szabályok tudatos és előremutató alkalmazásával olyan adótervezésre nyílik a vállalkozásoknak módjuk, melynek segítségével kockázatukat is csökkenteni tudják egyidejűleg. A szabályozás ellenére még több szinten is tervezési lehetőség kínálkozik a vállalkozások számára, az ügylet jellemzőitől függő mozgástérben. Ezek a szintek a következők:

• piaci ár-sávon belüli mozgás,
• a piaci ár mértékét alátámasztó módszer kiválasztása,
• a végzett tevékenységek és vállalt kockázatok átcsoportosítása a felek között,
• az ügylet jogcímének megváltoztatása

#page#

A piaci ár meghatározásakor szinte soha nem beszélhetünk egy fix piaci árról. Ez azt jelenti, hogy a piaci ár mértékét általában egy sáv mutatja, mely sávnak valamennyi eleme piaci mértékű árnak minősül. Ennek értelmében a vállalkozásnak van némi mozgástere az ár meghatározása során attól függően, hogy azt a sáv alsó vagy felső határához pozícionálja.

A transzferár képzés nem egy egzakt tudomány, ahol csak egy jó eredmény létezik. Ennek eredményeként a különböző módszerek eltérő eredményekre vezethetnek. A társasági adó törvény nem állít rangsort a nevesített módszerek alkalmazhatóságához. Ezért, amennyiben egy ügylet esetén több nevesített módszer is használható, a vállalkozás dönthet arról, hogy melyik módszert kívánja alkalmazni.

Az adott ügylethez kapcsolódó piaci ár mértéke nagymértékben függ attól, hogy a felek hogyan osztják meg egymás között a funkciókat és a kockázatokat, vagyis ki végzi a szállítást, a kutatás-fejlesztést, a raktározást stb., illetve ki viseli a vevő kockázatot, a garanciális kötelezettségekből eredő kockázatokat, az árfolyamkockázatot stb. Eszerint annak a félnek, amelyik kevesebb funkcióval rendelkezik, vagy kevesebb kockázatot visel, kisebb nyereséget indokolt realizálnia, így a funkciók és kockázatok átcsoportosításával az árak eltéríthetők.

Az ügyletbe történő legjelentősebb beavatkozást igénylő tervezési lehetőség az ügylet tartalmának megváltoztatása. Ebben a körben olyan eseteket említhetünk, mint például a hagyományos forgalmazás átalakítása bizományosi konstrukcióvá, vagy a továbbértékesítés helyett a közvetlen beszerzés és a beszerzéshez kapcsolódó szolgáltatásnyújtás elkülönült igénybe vétele. Ez természetesen a működési folyamatokra jelentős hatással lehet, és megvalósítása gyakran stratégiai döntéseket igényelhet, de megtérülhetnek a befektetések a jövedelmek optimális csoportosítása eredményeként.