Demcsák Mária, a Piac és Profit főszerkesztője kérdésfelvetésére a beszélgetést Somogyi Tamás kezdte. Szerinte az egyik legnagyobb probléma, hogy a programok nem, vagy késve indultak el, így a rendszerintegrátor cégek nem tudnak fejleszteni. A társadalmi felelősség fontosságára is felhívta a hallgatóság figyelmét: a fejlesztéseket alkalmazni kell, ám a Synergon üzletág-igazgatója nem látja biztosítva az ehhez szükséges tudást. Elmondta, az önkormányzatoknál az IT infrastruktúra és az informatikai tudás szintje alacsony, gond a rendszerek üzemeltetése. Ugyanakkor az ASP-k létrehozásának szükségességével ő is egyetért, hiszen ez a rendszer mindenkinek számára előnyös lehet. A rendszer kiépülése, az eszközök megléte és az üzemeltetési tudás rendelkezésre állása viszont már kérdéseket vet fel. Somogyi Tamás hangsúlyozta, ezekkel a problémákkal muszáj foglalkozni, hiszen 2-3 év múlva komoly rendszerek lesznek, miközben a felhasználás intenzitása nem biztos, hogy tud bővülni.
Stratégiaalkotás helyett...
Tóth Zoltán arról beszélt, hogy az üzleti szférában már a hazai közepes vállalkozások is rendelkeznek mindazzal, ami egy működőképes e-közigazgatáshoz szükséges. Ebből a szempontból Magyarország jó helyen áll az EU-ban, miközben a kormányzati oldalon késlekedés van belső viták és szakpolitikai akarat hiánya miatt. A SZTAKI munkatársa hivatkozott egy felmérésre is, miszerint 2000 hazai önkormányzat fizetésképtelen, ami a rendszer üzemeltetése szempontjából komoly aggályokat vet fel.
Pukler Gábor szerint viszont nem biztos, a hazai cégek száma elegendő ahhoz, hogy az előadásban vázolt ütemterv megvalósuljon. A Magyar Telekom igazgatója az oktatási feladatokra, a kultúraváltás szükségességére is felhívta a figyelmet. Szerinte nem csak a felhasználókat, a szolgáltatást nyújtókat is képezni kell. Pukler szerint évtizedek óta folyik Magyarországon a stratégiaalkotás, most már ideje lenne megvalósítani. Vannak dobozos késztermékek, amiket elegendő lenne testre szabni és azon is érdemes elgondolkodni, hogy egyes szolgáltatások piaci módon is életképesek.
Oláh István György vitába szállt Tóth Zoltánnal, aki a közigazgatásban meglévő egyetértést hiányolta. Az APEH elnökhelyettese szerint nem az a kérdés, hogy hány ASP központ épül ki, hanem, hogy azok milyen ügyekre jönnek létre. Szerinte az előrelépés megkövetelné az adattisztítást, és csak ezután lehet interoperábilis szolgáltatásokat kiépíteni. Az ASP-k számára utalva Oláh István György is inkább a tartalmi vitákat ösztönözné.
Keresztesi János is egyetértett az előtte szólóval. Szerinte a végrehajtás szempontjából két dologgal érdemes most foglalkozni. Az egyik, hogy a közigazgatási ügyek egyszerűsödjenek, a másik az e-befogadás mélyítése. Ha ezekben nem történik előrelépés, a digitális közigazgatás sem lesz sikeres.
Hegedüs Gábor a téma jogi és pénzügyi vetületeiről beszélt. Szerinte a stratégiai projektek indításának adminisztratív terheit kellene csökkenteni. Másrészt az intézményeknek kellene hozzáállásukon változtatni. Az egyéni érdekek helyett a "meg kell tenni" felfogásnak kellene terjedni.
A szingapúri példa helyett
A kerekasztal-beszélgetés során az SMS kérdések kapcsán szó volt még a szükséges ASP-k számáról, valamint arról, hogy nem lenne-e hatékonyabb a külföldi modellek átvétele a saját fejlesztések helyett. A hozzászólók és a résztvevők véleménye is eltért mindkét kérdésben. Abban végül is egyetértettek, hogy a szingapúri megoldás helyett az értékes és jól működő hazai megoldásokra kellene figyelni. Pukler elmondta, hogy meg kell tartani, azt ami érték, és esetlegesen az üzleti szférában jól működő rendszereket implementálni a közigazgatásba.
Az ASP-k számát illetően volt, aki úgy vélte elegendő egy ASP, míg Kópiás Bence szerint legalább három szolgáltató központot kell létrehozni. Tóth Zoltán azonban úgy vélte, akár egyetlen központ se jöjjön létre. A számháború helyett inkább a hazai jól működő rendszerekre kellene figyelni és azokat mintaként használni. Az MTA SZTAKI munkatársa úgy vélte, a versenynek nem az ASP-k terén kell létrejönni (hiszen akkor 2000 önkormányzat nem fog hozzáférni), hanem az alkalmazásfejlesztés területén. Oláh István György szerint sem azon érdemes vitatkozni, hogy hány ASP legyen. Arról viszont, hogy melyik területeken fognak működni és milyen fedezet áll rendelkezésre a fenntartásukhoz, muszáj lenne beszélgetni.
Az IVSZ elnöke utolsó megszólalóként megállapította, egyes kérdésekben nem jött létre konszenzus az asztalnál, abban viszont mindenki egyetért, hogy vannak jó megoldások. Ma nem a technológiák fejlesztése a kérdés, hanem a folyamatok leegyszerűsítése és a meglévő rendszerek alkalmazása.
