Nem lehetetlen, hogy idén olyat lát a világ az energiapiacon, amit régóta óta nem. A Saxo Bank első negyedéves befektetői előrejelzése szerint ugyanis idén a világpiaci kínálat meghaladhatja a keresletet a kőolajpiacon, amire nagyjából a válság kirobbanása óta nem volt példa.
Zuhanhat idén az olajár
A bank elemzői szerint a kínálat növekedése két pilléren nyugszik: egyrészt azok a termelő országok, akik nem tartoznak a Kőolajexportáló Országok Szervezetéhez (OPEC), mint az Egyesült Államok, Kanada, Brazília vagy Kazahsztán, folyamatosan növelték kibocsátásukat az utóbbi időben, így ezek az országok naponta mintegy egymillió hordó olajtöbbletet állítanak elő. Másrészt viszont idén visszatérhet a termelésbe az Arab Tavasz által megtépázott Líbia és az Iránt sújtó szankciókat is feloldhatják, ami újabb kétmillió hordó olajat jelent naponta a piacokon. Az OPEC ugyan valószínűleg mindent meg fog tenni, hogy a kitermelés csökkentésével 100 dollár felett tartsa a Brent hordónkénti árát, ám a Saxo januárban megjelentetett jóslataiban az szerepelt: idén 80 dollár alá zuhan az ár.
A hagyományosan sokkoló jóslatokkal fűszerezett év eleji előrejelzés szerint (ami nem azonos az előzőleg idézett befektetői közelképpel) a fedezeti alapok évek óta először erős short pozíciót építenek ki a piacon, ami segít 80 dollár alá csökkenteni az árat. A termelők ezzel szemben csak lassan fognak reagálni, hogy összehangoltan csökkentsék a kitermelést.
Versenyfutás az olajért
Közben a globális fölmelegedés egyik következményeként gyorsuló ütemben olvad az Északi-sarkvidék jégpáncélja, megkönnyítve a mélyben rejlő ásványkincsek elérését és kiaknázását. Az Arktisszal határos öt állam évek óta vitázik arról, kihez tartozik az Északi-sark. A tét komoly: az Egyesült Államok földtani szolgálatának adatai szerint az Arktisz alatti tengerfenék 90 milliárd hordó (1 hordó = 159 liter) kőolajat rejt magában; ez 13 százaléka a Föld ismert, hagyományos technikával kiaknázható olajkészletének. A készlet kétharmada orosz fennhatóság alatti területen található. Jelentős mennyiségű ásványkincset rejtenek az Egyesült Államokhoz, Kanadához és Grönlandhoz tartozó területek, továbbá azok a partoktól távoli térségek, amelyeknek hovatartozása még vita tárgya.
A technológia fejlődése ugyan lehetővé tette, hogy nehezebb földrajzi körülmények között is képesek legyünk kinyerni az olajat, és nagyobb hányadát tudjuk finomítani, ez a termelésnövelő hatás azonban nem igazán fokozható. A sarkvidéki olajfúrás technológiája a szélsőséges időjárási és talajviszonyok miatt sokkal drágább, mint enyhébb éghajlatú tájakon. Ezenkívül környezetvédők attól tartanak, hogy egy esetleges baleset (olajszennyezés) súlyos következményekkel járna a rendkívül érzékeny ökoszisztémára nézve.
Túl a csúcson
Közben nem árt arra is figyelni, hogy kifogyóban vannak az olcsón kitermelhető kőolajkészletek. Eleinte könnyebb és olcsóbb a kitermelés, mert az olajat a lenti gáznyomás sajtolja a felszínre. A kitermelés miatt azonban csökken a nyomás, amit víz mélybe juttatásával helyettesítenek. Ezzel hígul az olajmező tartalma, a hozam fokozatosan csökken, rendszerint igen gyorsan. Amikor a vízhányad eléri a 70-80 százalékot, a mező összeomlik.
A Föld 800 leggazdagabb olajmezőjén 4,5 százalékos átlaggal apad a hozam, állítja a Cambridge Energy Research Associates. Az International Energy Agency (IEA) 5,1 százalékos csökkenést jelentett 2008-ban. Ami a jövőt illeti: a globális össztermelés 60 százalékát adó 811 legnagyobb olajmezőről gyűjtött adatok alapján az éves termeléscsökkenésről szóló becslését 3,7 százalékról 6,7-re emelte az IEA.
A kinyerhető – megtalált és feltételezett – kőolaj 2000 milliárd hordó, ebből 1250 milliárdot használtunk fel 150 év alatt. Az Energia Kutatóintézet (EWG) újabb becslése szerint 845 milliárdot fogyasztottunk el, és már csak 900 milliárd termelhető ki, vagyis túl vagyunk a csúcson.
"A hagyományos kőolajkészletek durván felét már kitermeltük, mintegy 1200 milliárd hordót. A nem hagyományos olajkészletek jóllehet még bőségesek, a kitermelésük egyre drágábban lehetséges, ráadásul a kereslettel sem tudnak a kitermelők lépést tartani” – mondta korábban Hetesi Zsolt fizikus, az ELTE TTK tudományos munkatársa a Piac&Profit által rendezett harmadik Magyar Fenntarthatósági Csúcson. A szakember szerint nincsenek tisztában a technológiai nehézségekkel, azok, akik szerint fokozódó tempóban tudjuk a megmaradt készleteket kibányászni. "A valóságban hiába nő az olaj iránti kereslet, nem lehet ennél többet kitermelni. A piac nem tudja megoldani: 2005 óta ötszörösére nőttek az olajárak, míg a kitermelés csak fél százalékkal nőtt" - figyelmeztetett Hetesi.
