Az Euler Hermes Csoport magyarországi leányvállalatai ügyfeleinek képviseletében, több mint 750 felszámolási eljárást követtek figyelemmel. Hitelbiztosítónként a vállalati fizetőképességet is vizsgálják: a hitelbiztosítás lényege a vállalati fizetésképtelenség elleni védelem, azaz a követelés-kiesések esetére védelem nyújtása. A globálisan is piacvezető Euler Hermes Csoport tagjaként jelentős nemzetközi összehasonlítási alappal rendelkeznek, amely alapján úgy gondolják, a magyarországi helyzet anomáliái teljesen nyilvánvalóak.
Másokkal megfizettetve
A még hatályban lévő csődtörvény, illetve a releváns jogszabályok teljességgel alkalmatlanok a feladatuk betöltésére: sem a nehéz helyzetbe került cégek reorganizációját, sem a hitelezők érdekeinek képviseletét nem képesek biztosítani. A helyzet legnagyobb vesztesei a Magyar Állam, azaz az adófizetők, valamint a biztosítékkal nem rendelkező hitelezők, vagyis legtöbbször a beszállítók.
Írja meg nekünk véleményét és történetét az [email protected] emailcímre!
Kiürített cégek az eljárás végére
Tovább súlyosbítja a helyzetet a felszámolási eljárásokban kialakult, tapasztalatuk szerint "adósvédő" bíró gyakorlat is. A törvényben meghatározott 60 nap helyett átlagban 5-6 hónap, nem ritka esetben több mint 1 év alatt juthat el a hitelező a felszámolási kérelem benyújtásától a felszámolás elrendeléséig. Nyilvánvaló, hogy az adósnak ennyi idő alatt milyen lehetőségei vannak az esetlegesen még meglévő vagyon eltüntetésére.A hitelezőknek nem fűződik érdeke a felszámolások elrendeléséhez, hiszen nagy valószínűséggel semmit nem kapnak vissza eredeti követelésükből. A felszámolások döntő többsége (a szankciók érdemi kockázata nélkül) kiürített és vagyontalan cégekkel szemben zajlik. A felszámolási eljárások több mint 90 százaléka egyszerűsített felszámolás: a vagyon vagy az iratok hiánya okán semmiféle megtérülésre sincs esély.
Kozma András elmondása alapján az EH által figyelemmel kísért közel 750 felszámolás esetében alig 10 -20 esetben kapták vissza a (nem banki) hitelezők a pénzük (jellemzően csak töredék) részét. Az esetek döntő többségében egyértelmű volt az adósok rosszhiszemű magatartása, amit a hitelezők az összehangolatlan és alkalmatlan jogszabályok miatt nem voltak képesek megakadályozni, illetve bizonyítani. A csődbűntettet, a vagyon eltüntetését a magyar jogrend nem képes megakadályozni, illetve felderíteni - a csődbűntett ill. a cégek kiürítése jövedelmező üzleti vállalkozás lett. Következésképpen, a felszámolási eljárások indítását a piaci szereplők csak a fizetés kikényszerítésére, vagy a követelések leírásának adminisztrációja elősegítésére alkalmazták.< A jelenlegi jogszabályi keretek között, tekintettel a megtérülés esélyének várható mértékére, a felszámolás elrendelését követően a racionális hitelező anyagi, jogi, vagy menedzsment kapacitást már nem veszteget az eljárásra A jelenleg hatályos jogszabályok alkalmatlansága az alábbi problémák okán áll fenn:
- Összehangolatlan és kijátszható a tulajdonosokat, illetve a vezető tisztségviselőket súlytó szankciórendszer. (A szabályok gyakorlatilag bármikor kijátszhatóak, tényleges kockázatot csak az amatőröknek jelentenek.)
- A kellő transzparencia hiánya (a mérlegek teljes körű közzétételének elmulasztása esetére vonatkozó büntető szankciókat a gyakorlatban alig alkalmazzák).
- A csődnyitás időpontja elhibázott: az eljárás az esetek zömében túl későn indul, amikor vagyon már biztosan nincs a cégekben.
- Az adós részéről indokolatlanul sok lehetőség van a követelések jogalap nélküli vitatásához, ezáltal az eljárás, illetve a negatív jogkövetkezmények elhárításához.
- A felszámoló kijelölésének módja, az eljárásban játszott szerepe, érdekeltségi rendszere és díjazása sem megfelelő.
- A folyamatban lévő felszámolásokra sem a hitelezőknek, sem a bíróságoknak nincs érdemleges ráhatásuk.
