A terrortól függetlenül voltak-e már jelei az USÁ-ban középtávon a recessziónak? Az Európai Unióban vannak-e ilyen jelek az amerikai gazdaságtól függetlenül is? És ezek eredményeként 2002-ben milyen trend várható? – e három kérdésre válaszolva foglalta össze mondanivalóját Rácz Margit , az MTA Világgazdasági Intézet kutatója. Szerinte az amerikai gazdaságot a kilencvenes években jellemző konjunktúrája az ezredfordulóra mindenképpen véget ért. Az EU-ban pedig szintén lelassult a gazdasági növekedés, mert a „magországok” (Németország, Franciaország stb.) gazdaságpolitikáját a pénzügyi unióra való felkészülés (ami a várakozásokkal ellentétben nem hozott élénkülést) foglalta le az elmúlt években. Ezt a magot az állandó reformkényszer jellemezte és jellemzi továbbra is (a hezitálás az adó- , nyugdíj- és egészségügyi reformok terén), míg létezik az úgynevezett dinamikusan fejlődő periféria (például Írország, Portugália, Spanyolország), ami az átlagos növekedési ütemet ugyan megemeli, de nem ellensúlyozza a centrum alacsony növekedését. Ez utóbbi fő oka ugyanis, hogy a meglévő növekedést is szinte kizárólag az export biztosítja, ami az USÁ-ba és Közép-kelet Európába irányul. Ebből következik, hogy az USA visszaesése az EU exportlehetőségeit is rontja, mert méretében hiába egyezik meg a közösségi piac az amerikaival, ha nem felvevő.
Rácz Margit hangsúlyozta, hogy az elmúlt tíz évben Európából megy a tőke, és nem jön. Tehát a szeptember 11-i terrortámadás és következményei nem okozói az EU gazdasági nehézségeinek, de az természetesen fokozhatja.
Folytatódik-e a szokásos üzletmenet? A folyamatosság és a változás elemei a nemzetközi és a magyar gazdaságban – ezt a beszédes címet adta előadásának Köves András , a Kopint-Datorg vezérigazgatója. Majd a hallgatókat továbbra is teljes bizonytalanságban hagyva folytatta: Vannak elemei a folyamatosságnak, és vannak elemei a változásnak is. Ami azonban a lényeg, hogy szerinte egészen biztosan újra kell gondolni a hazai gazdaság további növekedési esélyeit, mert az nem folytatódhat úgy, mint eddig.
Minél közelebbi prognózisokat nézünk a világgazdaság növekedésére, annál kedvezőtlenebb a kép. Míg 2001. júniusában például a nagy nemzetközi elemzők 2002-re azt jósolták, hogy az USA GDP-je 3 százalékkal nő majd, októberben már csak 1,2 százalékot mondanak (a 2000-es tényszám 4,1). Japán esetében a nyári 1,5 százalékkal szemben ősszel –0,4 a prognózis (tavalyi tény 1,5); Németországra vonatkozóan 2,4-ről 1,5-re módosítottak az elemzők (tavalyi tény 3,0); Franciaországban 2,7-ről 1,8-ra (2000-ben 3,4 volt); Nagy-Britanniában 2,7-ről 2,1-re (2,9 volt), Olaszországban pedig 2,6-ról 1,5-re (tavaly 2,9).
Ha a tervezett beruházások, a várható magánfogyasztás vagy akár az ipari termelés alakulását nézzük, súlyos visszaesések figyelhetők meg a prognózisokban.
A világgazdaság fő gondja mindebből következően az, hogy az USÁ-ban, az Európai Unióban és Japánban, tehát a három meghatározó pontján egyidejűleg következett be recesszió, ráadásul egy deflációs környezetben.
Értelemszerű, hogy annak az országnak, amelyik akkor integrálódik a világgazdasághoz, amikor az ilyen bajban van, hatalmas veszélyekkel kell számolnia – utalt ismét Magyarország jövőbeni esélyeire Köves András. És ezekben a prognózisokban, amelyek a rövidtávú pánikeloszlatást követően óvatos élénkítésre számítanak a vezető országok kormányaitól (ami például kezeli a növekvő munkanélküliséget), szó sincs arról, hogy a terrorellenes háború esetleg elhúzódhat vagy kiterjedhet. Ahogy azzal sem számol, ha esetleg az olajárak nem maradnak a jelenlegi alacsony szinten.
Köves András a magyar gazdaság instabilitásának két fő elemét taglalta. Azt, hogy egy duális gazdaság alakult ki az országban („az egyiket lesajnáljuk, a másikkal büszkélkedünk”). Illetve, hogy a multinacionális szektorral is baj van, hiszen nincs elegendő kapcsolatai a magyar gazdasággal, a tőlük való függőségünk egyoldalú (nemcsak az a gond, hogy döntéseinket hazai szinten nem lehet befolyásolni, de azok áttekinthetetlenek is), és a ma már látszik, hogy ők is gyengébbek, mint gondoltuk. Mindenezek miatt Magyarországon akkor is elmúlna az elmúlt évek dinamikus fejlődése, ha nincs a világgazdaságban recesszió.
Lényegében ugyanezt a gondolatmenetet folytatta Belyó Pál , az Ecostat igazgatója: Tendenciaváltás – gyors alkalmazkodás” című előadásában. Az ugyanis szerinte sem kérdés, hogy a magyar gazdaság egészét dinamizálni kell.
(Egy apró szerkesztői megjegyzés: sem a Kopint-Datorg, még kevésbé a Ecostat nem vádolható azzal, hogy szemben állnak a jelenlegi kormánnyal. S miután a jelenlegi konferenciának nem is volt célja az aktuális gazdaságpolitika bírálata, a kormányzati megnyilatkozások és a fentiek összevetése, illetve azokból a következtetések levonása már az olvasó feladata!)
A lassulás és határai című előadásában, Vértes András a GKI Gazdaságkutató Intézet vezetője elsőként arról beszélt, hogy a magyar gazdasági szféra bizalmi indexe, 1997-től „elképesztően követi” a nyugat-európait. Jelesül mindkettő lefelé megy, vagyis – nyár óta -, egyértelműen dekonjunktúráról beszélhetünk. Ezen belül azonban érdekes változásnak vagyunk tanúi: míg korábban, pontosabban a szeptemberi terrortámadás előtt a nagyvállalalatok, a multik voltak bizakodóbbak és a hazai kis- és középvállalatok ítélték meg borúlátóbban a kilátásokat, addig mostanra fordult a helyzet. A recessziós tendencia mindazonáltal relatív, hisz a magyar gazdaság GDP-je továbbra is növekedési tendenciát mutat, a dekonjunktúra „nem töri durván le” az emelkedést, amit Vértes András az idei év második felére 3,5 százalékosra becsült. Vértes két olyan területet említett, ahol egyértelmű expanzióról lehet beszélni, ezek az építőipar és a lakossági fogyasztás. Utóbbi erőteljesen összefügg a kormány „fiskális, jövedelemoldalú expanziójával”, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a múlt évi 14 százalékos nettó nominálkereset-növekedéshez képest idén ez 16 százalékosra nőtt. A GKI vezetője – miközben hangsúlyozta, hogy „komoly bizonytalansági tényezők” nehezítik a prognózist -, annak a véleményének adott hangot, hogy a hazai GDP növekedési üteme jövő év első felében 3-3,5, míg a második félévben 3,5-4 százalék lesz.
Vértes András előadása végén arról beszélt, hogy a hivatalos magyar gazdaságpolitika önmagában is ellentmondásos, hisz egyszerre hirdet gazdasági növekedést, reálbér-növekedést és antiinflációs politikát. Ez utóbbival kapcsolatban úgy ítélte meg, hogy jövő év közepéig az árindex 6-6,5 százalékos lesz, s nem fog tovább csökkenni.
Tóth István János , a TÁRKI kutatásvezetője, kivetítővel gazdagon (ám sajnos alig láthatóan) illusztrált előadásában a „legnagyobb exportálók kilátásai”-ról beszélt. Mint mondta, a hazai TOP 1500 jövőre vonatkozó összmegítélése egyértelműen negatívnak mondható. A megkérdezettek – akik egyébként a feldolgozóipar teljesítményének közel 90 százalékát, s az export majdnem egészét produkálják, tervezett beruházásaik szempontjából ez év elején még derűlátók voltak, de a nyár derekára már erősen visszafogták fantáziájukat. A foglalkoztatottak szempontjából egyértelműen stagnálásról számolt be a kutatásvezető, nem kizárva a közeljövőbeli leépítés lehetőségét sem. Tóth István János a TOP 1500-nál - mind a rendelésállomány, mind a kapacitáskihasználtság terén - a korábbi trendek töréséről beszélt, s ezzel összefüggésben mind a hazai, mind a külpiacon a csökkenő árakról. Az előadó két kérdésben kapcsolódott Vértes András előadásához. Felmérései alapján megerősítette a GKI vezetőjének azon állítását, miszerint a forint erősödése igen jelentős exportvisszaeséssel járt – Vértes szerint két év alatt kb. 15 százalékkal romlott versenyképességünk -, de vitatta, hogy a dekonjunktúra a nagyokat érintené rosszabbul. Mint fogalmazott, a multik jobban ki tudják védeni a recessziós hatásokat.
Petschnig Mária Zita , a Pénzügykutató Rt. vezető munkatársa a „Gazdasági növekedés veszélyzónái”-ról beszélt igen röviden. Ha nem is a veszélyzóna kategóriába sorolva, de aggályosnak tartotta, a lakosság nettó megtakarítási hajlandóságát, valamint azt, hogy a reálkereset növekedési üteme meghaladja a termelékenység növekedését. Ami a veszélyzónákat illeti, Petschnig először arról szólt, hogy ismét felerősödött az állami szerepvállalás, és az állami szabályozás olyan területekre is benyomul, ahol kevesebb keresni valója lenne: ilyenek a minimálbér, az ár és a kamat, a tőzsde. Ezeken a területeken „kiszámíthatatlanná válik a piac” a vállalkozó számára, akiben emiatt bizonytalanság támad, s ismét előtérbe kerülnek az alkumechanizmusok, a vertikális függőség megerősödése, a normál piaci alkalmazkodás rovására. Érvényes ez a Széchenyi terv jellegére, működésére is. Ráadásul – mondta a kutató -, a közelgő választások extra bizonytalanságot hoznak a gazdaságba. Elgondolkodtatónak mondta, hogy lelassult a gazdasági növekedés „modernizációs rátája”, amely – számítása szerint - négy éve, a feldolgozóiparban még 16 százalék volt, idén viszont csak egy százalék. A neves kutató a veszélyzónák felsorolásában – bár mint talán kitűnt, nem közvetlenül a gazdasági növekedéssel összefüggésben - végezetül az elhalasztott döntésekről beszélt. Így például az energia áremelés, az elfojtott infláció, az EU-csatlakozással kapcsolatos adóváltozások és a mezőgazdasági árváltozások példáját említve. Mint mondta ezek felhalmozódása kínos következményekkel járhat.
A főként szakmai hallgatóságból a legnagyobb vitát Sebestyén Tibornak , a Növekedéskutató Intézet (szerkesztői megjegyzés: ez Matolcsy György gazdasági miniszter korábbi munkahelye) „A növekedés és átalakulás forrásai és paradoxonai” című előadása váltotta ki. Az idős kutató ugyanis a GDP növekedéséről és az magyar gazdaság szerkezetéről beszélt, és azt mondta, hogy egyáltalán nem volt baj a kilencvenes években az ipar visszaszorulása, inkább az a figyelmeztető jel, hogy 1998-tól ismét nő az ágazat aránya a gazdaságban.
Más téma: BMI – a beszerzés változásának mérésén alapuló konjunktúra index. Magyarországon 1995-óta készítik el a Beszerzési Menedzser Indexet (BMI). A felmérés módszertanát az Amerikai Egyesült Államokban, 1948-ban dolgozták ki. Ott 400 vállalat beszerzési döntéseit vizsgálják havi rendszerességgel. A mutatót Magyarországon a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) készíti, 100 feldolgozóipari vállalat beszerzési vezetői körében végzett kérdőíves adatgyűjtés alapján. A vállalati minta összeállításakor az egyes ágazatok és régiók GDP-hez való hozzájárulását vettük figyelembe – mondta Pecze Krisztina az MLBKT kutatásért felelős munkatársa. A vállalatok által adott válaszok az előző hónaphoz viszonyított változást jelzik. Az index kiszámítása - a nemzetközi metodikának megfelelően - a válaszok (nőtt, csökkent, változatlan) százalékos megoszlásán alapul. A BMI öt egyedi index súlyozott átlaga: új rendelések (0,3), termelési mennyiség (0,25), foglalkoztatás(0,2), szállítási átfutási idő(0,15), és vásárolt készletek(0,1). Az index 50 százalék feletti értéke a feldolgozóipari tevékenység fellendülését, az alatti eredmény az ágazat hanyatlását jelzi.
A mutató az üzleti ciklusok bizonytalanságából és a vállalati beszerzések stratégiai szerepéből indul ki. Ez az egyetlen olyan mutató, amely a tényleges vállalati folyamatokra koncentrál – hangsúlyozta Pecze Krisztina. Az egyszerű módszertannak és a havonta rendszeresen elvégzett felmérésnek köszönhetően gyors, naprakész információval szolgál a feldolgozóipar fellendüléséről, vagy visszaeséséről: az eredmények minden hónap hetedikén már a vállalati döntéshozók előtt lehetnek. Egy ilyen visszacsatolás jó szolgáltaot tesz a pénzügyi döntések meghozatalakor, de sokan a stratégiai tervezésben is figyelembe veszik az így jelzett trendeket – hangsúlyozta Pecze Krisztina.
A BMI októberi értéke 52 volt. A feldolgozóipar aktivitását jelző mutató 2,6 százalékponttal maradt el a szeptemberi mutatótól – olvasható a MLBKT által novemberben kiadott Üzleti Jelentésben. Az adatok szerint a mostani negyedév enyhébb növekedéssel indult, mint a megelőző időszak, illetve a megelőző év azonos időszaka, de továbbra is stabil növekedés jellemzi a hazai feldolgozóipart. A részindexek közül a legkedvezőbb értéket a szállítási átfutási idő mutatja, amely szerint folytatódik a kiszállítások idejének növekedése. Kedvező lehet a termelés élénkülése szempontjából, hogy a rendelések növekedésének üteme októberben meghaladta a termelését.
Eller – Rejtő - Sebők
