Gyorsan fejlődik a tengeri körutazások piaca: a legújabb hajóóriásokon már 6600 utast szolgál vagy 1500 főnyi személyzet. Az egyre virágzóbb iparágat a hatvanas években teremtette meg az Egyesült Államokban három fiatal vállalkozó, két norvég és egy izraeli. Ők találták ki, hogy a drága európai, csak a gazdagok számára elérhető hajóutak mellett, helyett meg kell nyitni azt a piacot a középrétegek, az amerikai fehér munkásosztály előtt is, egyebek mellett azzal, hogy a hajókon nincs dresszkód, és mindenki szabadon szórakozhat. Az új hajókon a játékkaszinókból és az alkoholforgalomból származó bevétel széles rétegek számára elérhető árakat tett lehetővé – ez a modell terjedt el azután világszerte.
A nagy hajóstársaságok ún. „olcsó zászlók” alatt járják a tengereket. Hajóik javarészt Panamában, Máltán, Cipruson, Olaszországban kerülnek nyilvántartásba, olyan országokban, ahol megtakaríthatják az adót vagy annak nagy részét, és a biztonsági előírások lazábbak. Tudja-e például az utas, hogy a nagy hajókon nincs annyi mentőcsónak, amelyek mindenkit befogadnának?...
A hajók személyzete napjainkban nagyobbrészt Fülöp-szigetiekből áll – ez a modell is Amerikából
Hevesen bírálják az óriáshajókat az általuk okozott környezeti károk miatt is. A nagy dízel-hajtóművek károsanyag-kibocsátása nem csak a part menti településeket érinti. A koromszemcsék eljutnak a kontinensek belsejébe is. A hajók forgalma következtében egyre több az olyan tengeri terület, ahol már nincs élet annak következtében, hogy óriási mennyiségű hulladék kerül a vízbe.
Tény, hogy megjelentek az első, cseppfolyósított gázzal üzemelő hajómotorok. Azok azonban szükség esetén olajjal is működtethetők – vagy éppen akkor, ha megemelkedne a folyékony gáz ára.
Végül nem lebecsülendő a kár, amit a tömeges turizmusnak ez a fajtája éppen a világörökség részeként védett városoknak is okoz. Több ezer ember néhány órára bezúdul, és nagy többségük nem tesz egyebet, mint hogy szelfi-botját tartja a magasba... A Velencében most az ilyen turistákra kivetett adó nem oldja meg a kérdést. A városoknak a sokszor már a hajózási cégeknek eladott kikötőiket kellene visszaszerezniük, vagy igen magas kikötési díjakkal visszaszorítaniuk az emberáradatot.
(Forrás: Die Zeit)
