Pál László a villamos energia árának emelése bejelentését látja olyan kormányzati döntésnek például, melyet már jóval korábban meg kellett volna tenni, mivel a Magyar Energia Hivatal 2001. január 1-re javasolt 19 százalékos drágítást. Ez az intézkedés nem hogy elmaradt – vezeti le a késlekedésből a legutóbbi időkig tartó következményeit a vezérigazgató –, hanem tovább torzult az árszerkezet. Akkoriban a miniszterelnök a 19-ből 6 százalékot engedélyezett, de úgy, hogy az áramszolgáltatók és az erőművek megkapták a teljes 19 százalékot. Az lett a következmény, hogy a rendszer egészének működtetéséért felelős Magyar Villamos Műveknél negatív árrés alakult ki. És ez nem csak múlt idő: egészen napjainkig igaz, hogy az MVM olcsóbban adja el az áramot, mint amennyiért vásárolja.
Mindebből az is következik, hogy a január elejéig tartó forinterősödési trendre, majd a júniusi sáveltolásra, kamatemelésre csak az MVM-re erőltetett mesterségesen torzított áram-árszerkezet tükrében figyelhetett az állami nagyvállalat. A cég menedzsmentje számára tehát a minapi bejelentéssel – a 9 százalékos áremeléssel – teljes az a kormányzati intézkedéssor, mely a jövő évi adópolitikára vonatkozó tervekkel vette kezdetét. „Nem arról van szó, hogy a mostani döntések valamilyen válságot jeleznek – jelentette ki a Piac & Profitnak Pál László –, hanem arról, hogy az ellenkezőjének kellett volna megtörténnie jóval korábban: az MVM-et például az elmaradt áremelés miatti veszteségek nem kényszerítették volna jelentős bankhitelek felvételére. Így viszont értékaránytalan árak mellett került sor a piacnyitásra, amit ráadásul az ország úgy él meg, hogy kapacitás- és hálózathiánnyal kénytelen szembe nézni”.
Aligha tekinthető válságra utaló jelnek tehát, hogy a kormányzat aktuális csomagjában az energia árának emelését is szerepelteti, a vezérigazgató szerint ugyanis két éves restanciát dolgoz le a korrekcióval. Pál László a gazdaságpolitika további aktualitásit is hasonlóan ítéli meg, ezért is bólint rá a Magyar Nemzeti Bank elnökének minapi nyilatkozatára, miszerint az árfolyamra vonatkozó döntések rosszkor születtek. Oly annyira igaz ez – fejtegette Pál László –, hogy évekkel korábban kellett volna meghozni a „mostani” intézkedéseket. Annyira erős volt az elmúlt két évben a forint, hogy a magyar külkereskedelem úgymond negatív tendenciát vett fel, az exportőrök érdekei nem, az importőröké annál inkább érvényesültek. Tehát „elment” a külgazdasági egyensúly. Nagyon kedvezőtlen volt ez a trend is, de a gazdaságot nem sodorta válságba.
Ugyanez igaz az MVM-re is: a 9 százalékos áramáremelés – részletes szabályait még a vezérigazgató sem ismeri – arra mindenképpen jó, hogy a folyamatos működés feltételeit megteremti a nagyvállalat számára. Ez annyit tesz, hogy az önfinanszírozásra immáron képes lesz a társaság. Persze a két év alatt elmaradt bevételeket nem pótolja az áremelés, s a felhalmozott hitelekre sem „orvosság” a drágítás. S legalább ennyire fájó – érvelt az MVM vezérigazgatója -, hogy az elmúlt években elmaradt beruházások „behozására” sem elegendő az önfenntartást fedező magasabb ár.
Ezúttal is olyan lesz a szabályozás, hogy a drágább áram meghatározott részét mindenki fizetni kénytelen, egy másik részét pedig a fogyasztók meghatározott köre lesz kénytelen leróni. A mértékeket csak a későbbiekben ismerheti majd meg az MVM menedzsmentje is. Pál László szerint két csoporttól származó bevétel közötti különbség mértékétől függhet például, hogy a Magyar Villamos Művek 2005 táján tőzsdére kerülhet-e vagy sem. A piacnyitás az év elején lett valóság az MVM számára is. A vezérigazgató utal rá, hogy ez a liberalizálás eleve nagyobb mértékű volt, mint ami Európában az első félév után megszokott volt: a feljogosított cégek közül eleve kevesebben mentek ki, mint nálunk. Pál László arra is emlékeztet, hogy az Európai Unióban kimondták: 2004. július 1-gyel a nem lakossági piacot teljes mértékben meg kell nyitni. Ez Magyarország számára „mindössze” annyit jelent, hogy a kapcsolódó jogrendet át kell alakítania. És persze ahhoz, hogy a nyitott árampiac piacszerűen működjön, valóságos – árletörő hatású – versenyre késztessék egymást a termelők, értékesítők, nagyfogyasztók, piaci árak szükségeltetnek.
Kapcsolódó anyagok:
A Kopint-Datorg adatai szerint nincs válság
A kormányfő álláspontja
Demján Sándor: Válságban...
Parragh László: Becsomagolva
Jancsó Péter: El a kezekkel...
Zwack Péter: Üdvös az enyhén növekvő infláció
Vereczkey Zoltán kamarai alelnök szerint ideje cselekedni
Gulyás Imre az állam talpraállító politikájában bízik
Vadas Tamás remél
Koji László egyetért Demján Sándorral
Fodor Isván szerint a célegyenesben energiatartalékra van szükség
Vitai Attila szerint nincs ok az aggodalomra
