Miközben zajlik a globális vetélkedés, egy mindenkit érintő krízis egyre közvetlenebb fenyegetést jelent, hiszen hiába mérjük az országok teljesítőképességét például egy GDP-adattal, ha közben feléljük a jövőnket és a klímaváltozás súlyos következményeit nem vagyunk képesek sem mérsékelni, sem kezelni. Egyáltalán, opció lehet még a növekedés a jelenlegi világrendben vagy elértük a felső határt? 

Gelencsér András levegőkémikus szerint már elmentünk a falig, az összeérő, egymást erősítő válsághelyzetek pedig ennek bizonyítékai, csak még nem vagyunk készek ezt felismerni. Az akadémikus többször beszélt a zöld átmenet európai tévútjairól, arról, hogy Magyarország is egyre inkább érintett a szélsőséges időjárásban és a legendás víztartalékai is apadnak, és hogy bármekkora is a verseny a nagyhatalmak között, erőforrások terén valójában óriási egymásrautaltság van. Az amerikai innováció fellegvára, a Szilícium-völgy például a végletekig rászorul a kínai ritka földfém finomításra – emiatt a gazdasági semlegesség is csak narratíva szintjén működhet. Salát Gergely Kína szakértő a keleti előretöréssel kapcsolatos félelmekről elmondta: az egyébként szintén rengeteg belső és környezeti kihívással küzdő Kína valóban meg akarja borítani a korábban Amerika által uralt világrendet, a kérdés az, mi milyen értékek mellett szeretnénk tovább élni, ez alapján érdemes dönteni az irányról. A szakértő azt is hangsúlyozta, óriási hiba, hogy az európai elit továbbra is regionális szereplőként tekint Kínára, miközben saját kontinensét még mindig szuperhatalomnak látja, ezért a tévképzetért pedig súlyos árat fizet. Virovácz Péter hozzátette, hogy oda kell figyelni a népességcsökkenéssel kapcsolatos kihívásokra is, hiszen előbb-utóbb az lesz a kérdés, ki fogy el előbb.