A sötét turizmus egyes pszichológusok szerint azért válhatott népszerűvé, mert „ha egy nagyjából stabil társadalom tagja vagy, és már kialakult (mindennapi) rutinod van, akkor az ilyen helyekre való utazás során úgy érzed, hogy valami olyat tapasztalsz meg, amire jól megszokott, komfortos körülmények között nem lenne lehetőség.” Vagyis egyszerűbben fogalmazva lehetőséget ad a komfortzónából történő kimozdulásra.

Egy jól megszervezett és átgondolt látogatás az adott, katasztrófa sújtotta térségbe segíthet abban is, hogy az érintett területek – például a 2021-ben vulkánkitörés után a spanyol La Palma szigetén, illetve a 2022 szeptemberében erős földrengést elszenvedett Marokkóban – pénzügyi forrásokhoz jussanak, amelyeket az újjáépítés során fel tudnak használni. Néhány helyen azonban, mint például a hawaii Lahainában, amelyet 2023 nyarán pusztító erdőtüzek majdnem leromboltak, korlátozták a turisztikai célú látogatásokat annak érdekében, hogy a helyiek lelkileg felépülhessenek a földrengés okozta sokkhatásból és elgyászolhassák elvesztett szeretteiket. Mindazonáltal a sötét turizmus leglátogatottabb – legtöbbször volt háborús övezetek vagy hatalmas természeti katasztrófák egykori – helyszínei fontos szerepet töltenek be az emberi emlékezetben, ugyanis ezek kézzel fogható és szemmel látható lehetőséget kínálnak az odalátogatóknak arra, hogy mélyen elgondolkodjanak és a fizikai jelenléten keresztül jobban át tudják látni az adott helyzetet és annak jelentőségét.

A „sötét turizmusnak” már saját weboldala és dedikált idegenvezetői is vannak. Általában a látogatók azért keresik fel ezeket a katonai támadások által érintett helyeket, háborús zónákat, (természeti) katasztrófák által érintett vidékeket és egyéb, a világ kevésbé látogatott helyeit, hogy megemlékezzenek, gyászoljanak, együttérezzenek az áldozatokkal és a hozzátartozóikkal és tanuljanak a személyes tapasztalataikon keresztül. A turizmus ezen ága nem újkeletű: az Auschwitz-Birkenau-i egykori koncentrációs- és haláltábor, a WTC ikertornyai, a Robben-szigeti börtön, ahol Nelson Mandela töltötte börtönéveit, a srebrenicai mészárlás helyszínén kialakított múzeum (amit a nemrég történt bosznia-hercegovinai politikai válság miatt határozatlan időre bezártak) mind-mind olyan helyszín, amely a „sötét turizmus” kategóriájába tartoznak. A pszichoanalízis szerint a trauma olyan tapasztalat, amelyet valaki nem tud feldolgozni. Ugyanakkor az ember, ha olyan valaki vagy valami közelében van, aki/ami átélte az adott háborús borzalmakat, akkor az egyén úgy érezheti, tanult valamit, amire máshogy nem lett volna képes. Ezt lehet formabontó múzeumokon és komplex központokon keresztül (például a Terror Háza Budapesten, a Srebrenicai Népírtás Múzeuma Szarajevóban vagy éppen a Kigali Népírtás Emlékközpont Ruandában) vagy személyesen, az adott helyszínre utazva és az adott tragédiában részt vett emberekkel beszélgetve.

Háborús turizmus Ukrajnában

A háború harci, politikai és gazdasági aspektusairól szóló napi hírdömping mellett kevés szó szokott esni a velünk szomszédos országban kialakult jelenségről, amely a konfliktus kirobbanása óta egyre nagyobb teret nyert magának. Jelenleg mintegy tucatnyi ukrán vállalat létezik, amelyek egy marginális, de növekvő ágazatra szakosodtak: olyan utakat kínálnak az arra vállalkozóknak, amelyek keretében lehetővé teszik, hogy a látogatók felkeressék a már több, mint három éve tartó háború tragikus eseményeinek helyszíneit. Svet Moiseev, a Capital Tours Kijev turisztikai cég vezetője szerint az utakból befolyó nyereség elhanyagolható, de a látogatások morális és egyúttal oktatási értékkel bírnak. A cég a befolyt profit felét közvetlen az ukrán hadseregnek juttatja adományként. „Olyan ez, mint egy oltás: azért csináljuk ezt az egészet, hogy hasonló ne fordulhasson elő még egyszer” – mondta a cégvezető.

Kijevből kifelé haladva az utak Oroszország teljes körű inváziójának első napjainak sötét történetét mesélik el: halk zúgás visszhangzik az autópályán, ahogy az autók haladnak Bucsa városa felé. „A folytonos zúgó hangot a tankok és a nehézgépjárművek által az aszfaltban kivájt vágások okozzák” – mondta Moiseev a Kyiv Independentnek egy, a kijevi külvárosokba szervezett túra alkalmával. Az idegenvezető elmondta, hogy a háború kezdete óta egyre több ember látogat Ukrajnába turisztikai céllal. Az első hullám 2022 nyarán érkezett és a látogatások száma 2023 nyarán érte el a csúcsot napi egy-két túrával. Ügyfelei között üzletemberek, politikusok, barátokat meglátogató emberek és kíváncsi turisták keverednek.

Ugyanakkor közel sem lelkesedik mindenki a turizmus ezen, szokatlan fajtájáért. A World Crunch például arról számolt be, hogy egy ukrajnai utazási iroda vitába keveredett, miután utakat szervezett olyan helyszínekre, ahol hatalmas számban, legtöbbször polgári áldozatok vesztették életüket az orosz támadások következtében. A kritikusok közül sokan azt állították, hogy „túl korai” a régióba irányuló turizmus, tekintettel arra, hogy a pusztítás még aktívan tart.  Mykhailyna Skoryk-Shkarivska, Irpin helyi tanácsosa és Bucsa város korábbi alpolgármestere azt mondta, hogy a legtöbb ottlakónak nincs baja a „sötét turizmussal”, de egyesek az ebből származó nyereséget „vérpénznek” tekintik. „Néhány helyi komoly vádakat fogalmaz meg ezekkel az utakkal és cégekkel szemben: Miért jöttök ide? Miért akarjátok látni a gyászunkat?” – idézte fel a helyiekkel folytatott beszélgetéseit a tanácsos. Mariana Oleskiv, az ukrán Nemzeti Turizmusfejlesztési Ügynökség vezetője szerint a háborús turizmus fejlődése sok etikai kérdést vet fel, de a piac növekedése biztos, hogy bekövetkezik. Mindazonáltal a legtöbb ember megérti, hogy a nemzetközi támogatás a tudásból és az információból ered, így a helyiek többnyire tolerálják a látogatókat.

A háború előtt Ukrajna már évente több tízezer turistát fogadott Csernobilban, ahol 1986-ban a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófája történt. Ez a helyszín vált – főként a második szarkofág 2016-os felépítése óta – az egyik legfelkapottabb és évente legtöbb látogatót fogadó sötét turizmus desztinációvá. Ez a lehetőség a(z ugyan befagyott, de) közeli frontvonal miatt a háború kitörése óta nem érhető el, ugyanakkor a hangsúly máshova helyeződött át. A szervezett látogatások általában Kijevben és annak külvárosaiban (Bucsa, Irpiny, Borogyanka, Hosztomel) zajlanak, amelyekben 2022. elején, amikor az orosz hadsereg a főváros gyors elfoglalására készült, a támadó csapatok mészárlásokat követtek el.

Néhány utazásszervező azonban közelebb megy a fronthoz: egy többnapos dél-ukrajnai látogatás általában 3000 euró körül indul és egy ilyen út keretében az arra vállalkozók bejárják a déli front közelében fekvő településeket és több esetben betérnek kórházakba és egyéb olyan létesítményekbe, ahol a háborúban megsebesült emberekkel foglalkoznak. Mykhailo Cherevyk, a Visit Ukraine, Ukrajna egyik legjelentősebb turisztikai honlapjának projektmenedzsere szerint a turizmus kézzelfogható segítséget is nyújthat a fizetések támogatásával és a devizabevételekkel. A cég 2022-ben rendszeresen segített újságíróknak és politikai delegációknak, összekötve őket a helyiekkel és jótékonysági szervezetekkel. De mivel a figyelem eltolódott Ukrajnáról, a kizárólag turisztikai céllal érkezők teszik ki a Visit Ukraine ügyfeleinek 80 százalékát. A tavalyi főszezonban havonta 20-30 ember vette igénybe a Visit Ukraine szolgáltatásait, amelyek a háborús veszélyek fedezésére (is) szolgáló biztosításoktól egészen a szervezett utazásokig terjednek.

Az orosz invázió azonnali összeomlást okozott a turisztikában, de az ágazat 2024-es bevételei meghaladják a 2021-es év bevételeit: ez volt az utolsó békeév, amely ugyanakkor a koronavírus világjárvány miatt elrendelt utazási és egyéb korlátozások béklyójában telt. Az említett növekedés főként a belföldi turizmusból származik, amelyet leginkább a harcképes korú ukrán férfiak és családjaik folytatnak, akik a hadiállapot miatt általában nem hagyhatják el az országot. Ugyanakkor Ukrajna 2023-ban 4 millió belépést regisztrált a külföldi látogatók részéről, akiknek nagy része Észak-Amerikából és Nyugat-Európából érkezett az országba. Ez a szám kétszer annyi, mint 2022-ben volt. Emellett az ország már készül a háború utáni időszakra, többek között az Airbnb-vel és a TripAdvisorral kötött megállapodásokkal. Ráadásul az elmúlt hetek eseményei után a Wizzair és a Ryanair is bejelentette, hogy a tűzszünet megkötésével szinte azonnal visszatérnének az ukrán piacra.

2023-ban Kijev turisztikai adóbefizetése mintegy 85 millió hrivnyával haladta meg a 2022-es adatot, ugyanakkor közel sem érte el a háború előtti utolsó adatot (2021).  2023-ban a főváros mellett Ukrajna 18 régiójában volt tapasztalható növekedés a turisztikai bevételekben 2022-höz képest; ez a növekedés leginkább az ország nyugati részére, különösképp a lvivi és kárpátaljai régióira igazak.

Ugyan hivatalos utazási irodák nem kínálnak utakat Ukrajnába, ez többek között (a természetes veszélyek mellett) azért áll fenn, mert a nagy biztosítócégek nem adnak ki utazási biztosításkötvényeket az országra. Ugyanakkor a Visit Ukraine főként külföldi, Ukrajnába látogató személyek számára információs pontként létrehozott oldalon köthető „háborús kockázatokra” kiterjedő biztosítás, amely a biztosított egyén ellátását állja abban az esetben, ha az Ukrajnában tartózkodása idején a háborús körülmények következtében sebesül meg. A szállásfoglalási oldalak és a Visit Ukraine szerint a vendégéjszakák száma dinamikusan növekedett az elmúlt években. Ezzel egyenesen arányosan a szálláshelyek által az ott töltött vendégéjszakák után fizetett adók és illetékek mennyisége is jelentősen növekedett: míg 2023 első félévében ez az összeg 570 millió hrivnya, addig ez 2024 ugyanezen időszakában már 809 millió hrivnya volt. Ez az ukrán állami turisztikai jellegű befizetéseinek 65 százaléka, amely egyúttal meghaladta a 2019-es adatokat is.

A számok növekedését több, legtöbbször összefüggő és egymásból következő dolog, illetve körülmény is indokolja. Egyrészt számos influenszer és más, közösségi médiagyártással foglalkozók gyártanak tartalmat Ukrajnából, amely arra ösztönözheti az embereket, hogy ők is meglátogassák az országot. Másrészt az invázió kezdete után kitört kezdeti sokk alábbhagyott az évek folyamán és az általános félelempercepció csökkent a nyugati társadalmakban. Ma már biztos, hogy Kijevet nem fogja (belátható időn belül) elfoglalni az orosz hadsereg és a front nem fog összeomlani pillanatok alatt. Az ország nyugati részeiben – ugyan mindennaposak, de a keleti részekhez és különösen a frontvonalhoz közel eső területekhez képest – jóval kisebb veszélyt jelentenek a légitámadások. Ráadásul egyes szálláshelyek szándékosan úgy hirdetik magukat, hogy óvóhelyet kínálnak közvetlen a szálláson, különféle kényelmi szolgáltatásokkal (pl. állandó áramellátás, stabil Wifi kapcsolat).

Annak ellenére, hogy az Ukrajnai Állami Turizmusfejlesztési Ügynökség jelenleg nem ösztönzi aktívan a nemzetközi turizmust, a szünetet a belföldi turizmus fejlesztésére használja fel, ami Nyugat-Ukrajnában növekedett az elmúlt években. Az ügynökség számításai szerint az idegenforgalmi adók 1,89 milliárd hrivnyával (49,2 millió dollár) járultak hozzá a központi költségvetéshez 2021 első hat hónapjában, ami Ukrajna GDP-jének nagyjából 3 százalékát tette ki abban az évben. Most elsősorban a nyugati régiók tartják fel a turisztikai ágazatot, mivel az ukránok a Kárpátok hegyeit vagy a korábban kevéssé népszerű városokat, például a délnyugati Csernyivcit látogatják leginkább. Emellett növekedett az ukrajnai utazásszervezők által a központi kasszába befizetett adók és járulékok mennyisége is: 2024 első hat hónapjában ez az összeg 165 millió hrivnyára rúgott, míg ugyanez 2023 teljes évében 88 millió hrivnya volt, míg az utolsó békeévben alig haladta meg a 100 millió hrivnyát.

Mindemellett Mariana Olesnik megjegyezte, hogy az olyan népszerű úticélok, mint Lviv, az ukrán turisták évek óta tartó folyamatos beáramlását követően váltak sikeressé, ami a külföldiek számára is növelte a város és a régió népszerűségét. Ezt jól szemlélteti az az adat is, miszerint 2019-re a nemzetközi turisták Lviv turisztikai piacának 50 százalékát tették ki. Az ügynökség úgy véli, hogy a háborús turizmus jelentős tényező és egyúttal vonzerő lesz a háború vége után, amint az utazás biztonságossá válik. Az állami ügynökség olyan országoktól merít ihletet, mint Horvátország, ahol a délszláv háború hatalmas károkat okozott, ugyanakkor az évek folyamán ezeket a történelmi sebeket az ország leküzdötte és rendkívül népszerű turisztikai célponttá vált egyedi kultúrájával és tájaival. Emellett ugyanakkor ezen országok nem feledkeznek meg a véres konfliktus okozta veszteségekről, amelyeket múzeumok, a látogatók számára nyitva álló egykori koncentrációs táborok és egyéb, a háború borzalmaihoz köthető létesítményeken keresztül próbálnak elmesélni és átadni az oda látogatók számára. Az ukrán állami turisztikai ügynökség vezetője szerint Ukrajna is hasonlóan cselekedhetne a háború befejezése után: a Kárpátok festői hegyei és a Fekete-tenger partja mellett olyan desztinációkat is kínálnának az országba látogatók számára, amelyeken keresztül betekintést nyerhetnének a háború borzalmaiba és az ahhoz köthető veszteségekbe egyaránt.

Az országba látogató turisták számára az egyik legnagyobb meglepetést az okozza, hogy Ukrajna legnagyobb részén, amely nem közvetlen a frontvonalak mellett fekszik, az élet nem áll le és az ott élők folytatják mindennapi tevékenységeiket: Kijevben – amellett, hogy éjféltől hajnali ötig kijárási tilalom van érvényben – számos szórakozóhely és étterem működik a késő esti órákban is, az utcán rendkívül sok fiatalt látni. A főváros már kevésbé érintett, mint amennyire a háború első szakaszában volt. Az épületek kis része sérült meg eddig, többségében légicsapások következtében és mostanra már ezeket is helyreállították.

Természetesen a háború köde mindenkinek az élete felett ott lebeg: a légvédelmi sziréna rendkívüli, az átlagember számára semmihez sem fogható hangját az Ukrajnában élők nem megszokták – mert az ilyet megszokni fizikai és pszichikai képtelenség – hanem egyszerűen megtanultak együtt élni vele. A légvédelmi szirénák mellett az ukrajnaiak telefonjukon egy, a kormány által fejlesztett applikáción keresztül tudják követni, hogy épp melyik oblasztyra (ti. ukrajnai közigazgatási egység, körülbelül megfelel a magyar vármegyéknek) adtak ki figyelmeztetést és milyen indokból. Egy, a háborús életet még nem megtapasztalt ember számára furcsa lehet, hogy a légvédelmi sziréna felzúgása után az emberek nem egyből a legközelebbi óvóhelyek felé rohannak, hanem telefonjaikat bújják: a legrészletesebb tájékoztatást ugyanis különböző Telegram csatornákon keresztül érhetik el. Ezek általában már a központi légiriadó kiadása előtt tájékoztatnak az esetlegesen várható veszélyről, monitorozva minden orosz katonai tevékenységet, legyen szó akár egy drónról vagy egy egész hadiflottáról. Ezeket a Telegram csatornákat legtöbbször nem hivatásos szervek vagy katonák működtetik, hanem (amatőr) milbloggerek, akik különböző, az esetek többségében informális csatornákon (a fronton harcoló ismerős katonák, parancsnokok rádiózása) keresztül jutnak hozzá az információhoz, amelyet aztán a több millió követővel megosztanak a már az előbbiekben említett csatornákon.

Élő ember számára fizikailag és pszichikailag lehetetlen megszokni azt a helyzetet, amikor minden este úgy fekszik le, hogy nem tudja, végigaludhatja-e az éjszakát és mikor fogja azt megszakítani egy légiriadó.  Ezt Oroszország is jó tudja, amely a folyamatos légitámadásokat – a hadászati jelentőségük mellett – pszichológiai hadviselésre is felhasználja – akárcsak tették azt a németek a II. világháború idején Nagy-Britannia folyamatos bombázásával. Ezzel a hátország lakosságára próbálnak nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy feladják az ellenállást mind katonai, mind polgári értelemben. Annak ellenére, hogy jelen állás szerint az ukrán főváros messze helyezkedik el a fronttól és az aktív harcoktól, a helyzet természetesen közel sem ad okot fellélegzésre: az ukrán légvédelemnek az egyik legnagyobb problémát a ballisztikus rakéták jelentik. Emellett a kamikaze drónok is rendkívül veszélyesek mind a harcászati jelentőségük, mind a civil infrastruktúrát ért támadások miatt is.

Ukrajna légvédelmi képességei korlátozottak, a ballisztikus rakéták amellett, hogy nehéz célpontnak bizonyulnak, röppályájuk miatt csak bizonyos típusú légvédelmi rendszerrel lehet semlegesíteni. Ilyenből Ukrajnának jelenleg az amerikai PATRIOT rendszer áll rendelkezésére, ugyanakkor ezek mennyisége is erősen korlátozott. Kijelenthető, hogy Ukrajnában magas hatékonysággal működő légvédelmet viszonylag kis területeken épült ki, ideértve a leginkább sűrűn lakott és a legtöbb kritikus infrastruktúrával és egyéb, az állam működéséhez elengedhetetlen intézményeket. A nyugati országoknak továbbá is nehézséget okoz az, hogy utánpótlást szállítsanak az ukrajnai légvédelem számára; ez leginkább annak köszönhető, hogy a háború kitörése előtt ezekben az országokban kifejezetten alacsony volt a kereslet az ilyen típusú fegyverek iránt. Ezt jól igazolja az International Institute for Strategic Studies (IISS) becslése is, amely szerint 2023 végén Ukrajna körülbelül 564 szolgálatban lévő légvédelmi eszközzel rendelkezett. Összehasonlításképp, az összes európai ország mindössze körülbelül 1 600 ilyen eszközt birtokolt ugyanebben az időszakban.

Sötét turizmus a világ más részein

Közel sem Ukrajna jelenti manapság az egyedüli olyan úticélt, amely a sötét turizmus kategóriájába lenne sorolható. A Hamász 2023. októberi támadása óta számos celeb és turista fordult meg a Nova zenei fesztivál és a Nir Oz kibuc területén, ahol több száz embert mészároltak le vagy hurcoltak el a Gázai-övezetbe. A kibuctúrákat általában a település egykori lakói tartják, amelynek köszönhetően a látogatók testközelből kapnak betekintést a támadás elszenvedői által átélt élményeken keresztül. Ugyanez igaz a még mindig polgárháborúban álló Szíriára, amelynek a jelenlegi helyzetben viszonylag stabilnak mondható fővárosa, Damaszkusz is számos tartalomgyártót vonzott az elmúlt hónapokban.

Az ilyen és ehhez hasonló, központilag szervezett „túrák” az egyediségük mellett rendkívül nagy politikai tőkét is tudnak kovácsolni. Mind az izraeli, mind az ukrajnai túrák esetében „szakképzett” vezetők kísérik az odalátogatót, akik „mindent elmondanak”, amit az adott konfliktusról „tudni érdemes”. Természetesen ez mindkét esetben csak a konfliktus egyik oldaláról enged betekintést a dolgok folyásába, ugyanakkor kétségtelen, hogyha valaki részt vesz egy ilyenen, akkor a személyes tapasztalat és átélés mint a véleményformálás elsődleges forrásain keresztül építi fel saját gondolatait és véleményét az adott konfliktussal kapcsolatban.

Vitathatatlan, hogy a sötét turizmus nem újkeletű: a cikk elején már láthattunk rá példát, hogy évszázadokkal ezelőtt is már jelen volt, még ha nem is olyan (szervezett) formában, mint napjainkban. Szomorúan kijelenthetjük, hogy amíg a világ konfliktusok és válságok egymásutániságát éli át, addig lesz kereslet az ilyen formájú utazásokra. Ugyanakkor nem mondható ki egyértelműen, hogy a turizmus ezen ágazata kitörne egy szűk, underground világból és a mainstream részévé válna. A legtöbb ember ugyanis nem azért utazik, hogy háború vagy éppen természeti katasztrófa sújtotta területeket látogasson meg és úgymond egy tanulmányúton vegyen részt, hanem azért, hogy elfelejtse mindennapi gondjait és néhány napra kikapcsolódhasson a mindennapi körforgásból. Mindazonáltal elmondható, hogy többségében a fiatalabb korosztály – legtöbbször megunva a felkapott turistadesztinációkat – vesz részt a sötét turizmus ezen ágazataiban. Emiatt indult hódító útjára a slow tourism vagy az olyan helyek felfedezése, amelyek adrenalinlöketet adnak és egyedinek számítanak. Kijelenthető, hogy minden egyes ilyen út közelebb tudja vinni a résztvevőket ahhoz, hogy jobban megértsék az adott helyzetet – legyen az (polgár)háború, természeti csapás vagy más – és közelebb kerüljenek ahhoz, hogy a személyes tapasztalatokon és átélt élményeken keresztül egy tisztább képet kapjanak a világ működéséről. (Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány)