Herczog Edit beszámolt az "Internet 2025" nevű kezdeményezésről, ami dokumentuma szerint addigra a digitális írástudatlanság jórészt megszűnik Európában, hiszen a ma 12-17 éves korosztály 74 százaléka használja a digitális technológiákat. A képviselő szerint a 19 században az erőforrásokat ellenőriző államok törtek az élre, a 20. század a technológiát gyártó és használatát elsajátító társadalmak voltak sikerek, a 21. században pedig az e-megoldások alkalmazói nyerhetnek előnyt a többiekkel szemben. Ezt a helyzetet kellene az uniónak kihasználnia...
Az amerikai elnökválasztás is azt mutatta be, hogy "netokrácia" győzedelmeskedett: olyan rétegek döntötték el a választást, akik korábban nem is szóltak bele az ügyek döntéseibe, és korábban komoly befolyással bíró csoportok lemaradtak. Kérdés, hogy mi lesz az írástudatlanokkal, akik kimaradhatnak a (politikai) döntésekből, ahogyan számos átalakuló munkahelyről is. Az sem szerencsés helyzet, hogy az e-migránsok (az új technológiákat csak később megismerők) hozzák a törvényeket, amelyek szerint az e-őslakosok (akik már a gyermekkorukban megtanulták használni az e-megoldásokat) fognak élni.
Herczog Edit szerint, ahogy korábban az analfabetizmus ellen hatékonyan lehetett fellépni a közoktatás szerepének erősítésével, úgy a digitális írástudatlanság ellen is lehetséges a küzdelem. Az Eu-ban és benne Magyarországon is a legnagyobb társadalmi problémák egyike a demográfiai kihívás és a generációk közötti szakadék. Az idősebb generációkat pedig úgy lehet a társadalom hasznos tagjai között megtartani, tovább munkában tartani, ha az e-tudás az ő rendelkezésükre is áll.
Kettészakadt társadalom
Dombi Gábor, az Inforum főtitkára Herczog Edit felvezetésére felszólalásában úgy reagált, hogy az öregedő társadalom problémája mellett az uniós vezetés politikája sem segít a helyzeten: megszűnt az információs társadalompolitika. Vivien Reading biztos elmúlt hetekben arra célzott, hogy már üvegszál bevezetése az uniós cél a korábbi "minden faluban legyen végpont" helyett, pedig ideje az emberi tényezőket is figyelembe venni. A kérdés az, hogyan lehet a maximális életvitelt biztosítani az egyedülálló, idősebb embereknek, akiket az olcsó információforrás és a kommunikációs eszközök ugyanúgy értékek, mint az új technológiákat mindennap használó generációknak. Létezik egy "rablás" terv is: a 15 EU-országban élő időseknek 3000 milliárd eurónyi megtakarítása van, ami a IKT-szektor versenyképességének javításához jól jönne, ha lenne szolgáltatásaikra kereslet. Az őket segítő technológiákra Brüsszel idén 600 millió eurónyi forrást biztosított, talán nem véletlenül... A hasonló fejlesztések - és például Dombi Gábor által egy amerikai hivatalban látott braille-írást tudó 5000 dolláros (!) nyomtató - jó lehetőség lenne Magyarországnak is. A "gyógyvíz-wellness" szolgáltatások mellett az ország IKT-szektora is bekapcsolódhat a életmód-alakító technológiák gyártásába.
Molnár Szilárd is a kettészakadt társadalomról beszélt. Az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatási igazgatója szerint ma Magyarországon egy egyébként jelentős létszámú elit él, ami tagjai nem csak szórakozásra használják az internetet, míg a népesség jelentős része nem vagy alig részesül az új technológiák okozta előnyökből. A két társadalmi csoport két nyelven beszél, két különböző életmódot folytat és párhuzamosan létezik anélkül, hogy a másikkal kontaktusba lépjen. Ez ma is jelentős károkat okoz az egész társadalomnak, hosszú távon pedig gazdasági és politikai konfliktusok alakulhatnak ki.
TSR, a lehetőség
Gáspár András, kutató, a TSR-modell társszerzője szerint az e-befogadás esetünkben nagyon jelentős változásokat jelenthet, és bár elindult az Országgyűlés eseti bizottsága, Gáspár egyelőre nem túl optimista a politika tenni akarását illetően. Már elegendő infrastruktúra, tapasztalat, erőforrás, hardver áll rendelkezésre, hogy 150-200 információs alapszolgáltatást nyújtsunk a lakosságnak és a mikro-vállalkozásoknak, amelyek használatával egy átlagcsalád éves megtakarítása 36000 forintot, egy vállalkozás pedig 250 ezer forintot takaríthatna meg, nem is beszélve arról, hogy az államigazgatás megtakarítása 100 milliárdos nagyságrendű lenne. Palánkai Tibor akadémikus - a pénzügyi, majd gazdasági válságról tett kitérője után - arról beszélt, hogy a külfölddel összehasonlítva Magyarország kizárólag a kínálatra koncentrált az olcsó számítógépekkel, internettel, Sulinettel és nem törődött a kereslet formálásával. A gazdasági válság most lehetőséget nyújt egy New Deal-hez hasonló fejlesztési programra, hiszen nem a nagy cégek megmentése a feladat (mint például az amerikai pénzügyminiszter is inkább fejlesztési programokra költené a három nagy amerikai autógyártó által veszteségpótlásra kért 25 milliárd dollárt), hanem a kulcságazatokra - és kiemelten az IKT-szektorra kell koncentrálni.
Koltai János hozzászólásában azt mondta, hogy a digitális írástudatlanság felszámolása leginkább finanszírozási kérdés, hiszen ha vannak projektek, akkor a profitban érdekelt szállítók nyilván rámozdulnak a be nem töltött piaci résbe. Az elhivatott "misszionáriusok", a társadalom saját kezdeményezési helyett inkább az önfinanszírozási forma megtalálása lehet a kulcs.
Kereslet a lényeg
Mayer Erika jogász szerint ha ráébresztjük például az internet használatából eddig kimaradtakat, akkor a készséget jórészt már maguk is megszerzik - erre mindenki tudna saját környezetéből is példákat hozni... Természetesen van olyan réteg, amelyik anyagi helyzete nem engedi meg a technológia és szolgáltatás beszerzésének költségeit, nekik kellenének állami programok. Az igény felélesztése a megoldás, hiszen ma már Magyarországon nagyon sok mikro-vállalkozás használja az internetet értékesítésre, inkább a kereslet hiányzik ahhoz, hogy az e-kereskedelem igazán fejlődésnek induljon.
Herczog szerint a "netlessek" vagy "netproletárok" magas aránya mind politikailag, mind gazdaságilag komoly problémát fog jelenteni a jövőben. Az európai szellem egyébként is a szolidaritásról szól, így európaiként is fogékonyak kell lennünk a helyzet megoldására.
