Sokatmondó tendenciát figyelhetünk meg a GKID eToplistájának nyomon követésével. 2014-ben a hazai tulajdonú vállalatok TOP10-es listájában még 6 cég szerepelt (Extreme Digital, Libri-Bookline, Bónusz Brigád, iPon, Fashion Days, Játéknet), ez négy évvel később már csak 5 szereplő volt, míg 2022-ben már csak 3 hazai tulajdonú szereplő fért bele a TOP10-be (Euronics, Aqua, iPon).
Hogyan vehetik fel a hazai kereskedők a versenyt a globális cégekkel?
A magyar kereskedők lemaradásának egyik oka, hogy a többségük belpiaci fókusszal működik, így fejlődésüket korlátozza a kis piacunkon elérhető limitált árréstömeg, és a szolgáltatási színvonaluk fejlesztésében is a lemaradók között találjuk őket.
„Sajnos szakemberként azt látjuk, hogy ma már nemcsak az offline, de az omnichannel kereskedelmet is a szofisztikált nemzetközi szereplők uralják. Ennek hatására a hazai tulajdonú kereskedő vállalatok lassan, de biztosan elveszítik a versenyt az online térben. Mit tehetünk ez ellen? Hogyan vehetik fel a hazai kereskedők a versenyt? Nos, -többek között- erre is keressük a választ az Egységesített Kereskedelem című könyvben, amelyben a vállalatok érettségi fokozatától függően különböző stratégiákat emelünk ki.”- fejtette ki Radó Mátyás a könyv egyik szerzője.
Méretgazdaságosság egy nehezített terepen
A European Ecommerce Report tavalyi kutatásából kiderült, hogy a lengyel piac 11-szerese, a cseh 4,5-szerese, míg a román piac 2-szerese a magyar e-kereskedelem piacának. A lemaradás miatt a hazai vállalatok számára kulcsfontosságú, hogy az e-kereskedelem fejlődésével együtt járó terjeszkedési stratégiák felé fordítsák a figyelmüket. Az egyik legevidensebb stratégia a földrajzi terjeszkedés, amely egyszerre egy kihívásokkal teli, egyben nélkülözhetetlen folyamat. „A közép-európai régió országainak sajátossága a kicsi piac, ezért aki méretgazdaságosan szeretne működni, az kénytelen léptéket váltani és nemzetközi szereplővé válni.” - jelentette ki Ocskay László. Ugyanakkor a régiós terjeszkedés is egy nehezített pálya a piacok fragmentáltsága miatt, hiszen minden országnak megvan a helyi specialitása (marketplace-ek, fizetési és szállítási szolgáltatók, áfa kulcsok, jogszabályi környezet és még hosszan sorolhatnánk), arról nem is beszélve, hogy ezzel együtt a vevői szokások is sokszínűek. Éppen ezért, azok a kereskedők, akik a szomszédos országok felé nyitnak, nemcsak lokalizációs feladatokon, hanem igen intenzív ország-adaptációs kihívásokon is kénytelenek átesni.
