Nemzetközi példák
Az alapvető élelmiszerek esetében a profitráta korlátozásának eszközével számos más ország élt már, vagy azt még jelenleg is alkalmazza.
Franciaországban például 2018-ban, Emmanuel Macron első elnöki ciklusa alatt az EGAlim szabályozás keretében legalább 10 százalékos haszonrátát határoztak meg az élelmiszerek esetében a kiskereskedők számára. Az első pillanatra logikátlannak tűnő és árfelhajtó hatású intézkedés célja az ország farmereinek támogatása volt. Az élelmiszer-termelők érdekeinek védelméért a bolti akciók mértékét is korlátozták; az eladott mennyiség maximum negyedét lehetett legfeljebb az eredeti ár harmadának elengedésével értékesíteni. A korábban a kisboltokat ellehetetlenítő versenyelőny érdekében is vezették be a nagykereskedők (5 legnagyobb kiskereskedelmi lánc együttes piaci részesedése meghaladja a 80 százalékot) profitrátájának mesterséges emelését.
Izraelben 1956 óta 4-6 százalék közötti mértékben korlátozzák az alapvető élelmiszerek (kenyér, tej, só, vaj, tojás) haszonrátáját. Azon termékek köre, amelyekre érvényes a szabályozás az áremelkedés ütemétől függően változik. A szabályozás bár hasonlít a most ideiglenesen hatályba lépő magyar változatra, annyiban eltér tőle, hogy nem egy konkrét maximális haszonrátát határoznak meg, hanem a gazdasági- és pénzügyminisztérium (esetenként az egészségügyi minisztérium) hivatalnokaiból és az érintett ágazatok képviselőiből, érdekvédelmi szervezeteiből álló bizottság határozza meg az árak mértékét (Általában 4-6 százalékos haszonrátát meghagyva a kereskedőknek).
