Ezzel az eredménnyel a 28 tagú Európai Unió 24. legversenyképesebb tagja, ami nem jelent előrelépést a tavalyi évhez képest. Hazánk mögött egyébként Szlovénia (70.), Szlovákia (75.), Horvátország (77.) és Görögország (81.) helyezkedik el. A Visegrádi országok közöl Csehország „visszavette” a vezetést, és idén a 37. helyezést érte el, míg Lengyelország a 43. Az élen nincs változás, Svájcot követően Szingapúr a világ két legversenyképesebb országa, míg Finnország két helyet rontva „csak” a negyedik - olvasható a World Economy Forum versenyképességi indexében, amelyet a Kopint-Tárki közölt.
Az Európai Unió átlagos versenyképesség pontszáma idén is 4,7 pont. Nem sikerült tehát előre lépni, míg az Egyesült Államok, ha kicsit is, de javított a tavalyi 5,48 pontról 5,54 pontra, hasonlóan Japánhoz, amelynek versenyképességi mutatója minimálisan 5,4 pontról 5,47 pontra javult. Az EU-ban továbbra is erős polarizáltság tapasztalható; az új-EU tagállamok csak a makroökonómiai mutatók terén nyújtanak jobb teljesítményt az EU15-höz képest, minden más tényezőben erős a lemaradás, leginkább infrastrukturális és innovációs faktorok terén, de intézményi minőségben is tapasztalható némi hátrány. Az új tagállamok egyébként egészségügyi mutatókban erősek igazán, és üzleti környezetben, innovációban a leggyengébbek. (Nálunk az egyre komolyabb szakemberhiány is a versenyképesség rovására megy.)
A Visegrádi országok egyre inkább széttartanak, már nincs meg az a fejlettségbeli kohézió, amely 5-10 éve még jellemezte ezt a régiót. Egyértelműen Csehország és Lengyelország számít a régió két legversenyképesebb államának, míg sem Szlovákiában, sem Magyarországon nem találunk olyan tényezőt, amelyben bármely tagállamnak is előnye lenne a másik hárommal szemben. A V4 országok már nem csak egymás versenytársai, adottságait tekintve Románia is egyre inkább integrálódik a térségbe, különösen technológiai fejlettségének (Románia az elmúlt években igen sokat fordított az IKT fejlettség javítására, így ma már a legjobb, leggyorsabb eszközök állnak a befektetők rendelkezésére) és piacméretének köszönhetően.
Nekünk már Bulgária az ellenfél
Magyarországnak tehát ma már sokkal inkább Horvátország, Szlovákia és Bulgária a legnagyobb versenytársa, mintsem Lengyelország vagy Csehország. Hazánk leginkább technológiai felkészültségben tud kevesebbet nyújtani, mint az EU többi országa, pedig néhány évvel ezelőtt Magyarország IKT-fejlettsége igen jó volt, ám a legújabb szélessávú (mobil)kommunikációs technológiák elterjedése elmarad a többi tagállamtól. Szintén gyenge az üzleti környezet komplexitása, az ország versenyképességi előnyének nagy része az élőmunkából fakad, a
Igen jó ugyanakkor - az új tagállamokhoz képest - a magyar infrastrukturális fejlettség, és az innováció terén is van némi előnye az országnak, és az exportpiacokhoz való hozzáférés is jobb, mint számos más régiós országban. Hosszú távon igen rossz jel, hogy Magyarországon az új EU tagállamokhoz képest jóval alacsonyabb a legalább alapfokú végzettséggel rendelkező lakosok aránya (91,3%, ezzel szemben Lengyelországban 96,6%, Csehországban 96%, igaz Romániában csak 85,8%, míg Horvátországban 89,3%).
Összességében elmondható, hogy Magyarország versenyképessége csak enyhén növekedett, ugyanakkor több közép-európai országban is jelentős előrelépés volt az elmúlt években, így hazánk relatív pozíciója a régióban igazából nem javult. Különösen intő jel, hogy a régióban, a 12 versenyképességi pillér közül Magyarország egyetlen egyben sem lett legjobb, ám négyben lett a legrosszabb. A makroökonómiai környezet terén a magas GDP arányos államadósság, a pénzpiaci pillérben a vállalatok hitelhez való hozzájutásának elégtelensége, a technológia tényezőkben a már említett lemaradás az IKT-ban, míg az üzleti környezetben a világpiacon való csekély jelenlét és a termelési láncok csupán néhány szintjének ittléte rontja hazánk versenyképességét.
