Annyi eltérés viszont kétségkívül mutatkozik az előző adatfelvétel eredményeihez képest, hogy a 18-34 év közöttiek voltak képesek a legnagyobb arányban rendszeres megtakarításra. A fiatalok körében mért 38,6 százalékos érték arra utal, hogy a várhatóan alacsony nyugdíj miatt az öngondoskodási kényszer ennél a generációnál magasabb. Őket az 55-75 éves korosztály tagjai követik (31,8 százalékkal): a kutatás legidősebb korcsoportján belül a már említett alapvető szükségleteken felül kevesebbet költenek. Csupán egy hajszállal maradnak el tőlük a 35-54 évesek (30,9 százalék) is.
Az iskolázottsági fok itt is meghatározó: a magasabb képzettségűek valamivel több mint fele (50,2 százaléka) tesz félre havonta rendszeresen kisebb-nagyobb összegeket, míg az alap- és középfokú végzettségűeknek csak a 27 százaléka. De a lakóhely is befolyásoló tényező: a legnagyobb arányban (43,8 százalékban) a nagyobb városokban élők takarítanak meg havi rendszerességgel. Az 500 ezer fő feletti nagyvárosokban ez az arány 36,2, a 100 ezer főnél kisebb lélekszámú településeken 31,2, míg a falvakban csak 24,3 százalék.
Meddig tartanak ki a megtakarítások?
Minden megtakarítással rendelkezőt foglalkoztat a kérdés, hogy vajon a félretett pénze mennyi időre lehet elegendő. Akik legfeljebb három hónapig, vagy még annál is kevesebb ideig kitartó megtakarítással rendelkeznek, azok közel kétharmados (63,4 százalék) többségben vannak azokhoz képest, mint akik hosszabb időre képesek spórolni. A kutatás eredményei szerint ezen a téren is a férfiak helyzete kedvezőbb. Míg legfeljebb háromhavi megtakarítással az 55,9 százalékuk rendelkezik - szemben a nők 61,7 százalékos mutatójával - addig hat hónapnál hosszabb időre elegendő pénztartaléka a férfiak 41,6, míg a nők csupán 23 százalékának van. Ráadásul a férfiaknál egy év alatt tíz százalékponttal, 17-ről 27 százalékra emelkedett a 3 hónapnál rövidebb időre elegendő megtakarítással rendelkezők aránya. Érdekesség, hogy e tekintetben keveset számít, kinek milyen a végzettsége.
