Az 1973-as olajválság előzménye ugyanúgy egy háború volt, mint most. Akkor az arab-izraeli háború okozta. Az olajembargó az Amerikai Egyesült Államokat és nyugat-európai szövetségeseit, valamint Japánt is érintette. A kitermelt nyers kőolaj hordónkénti árát rövid időn belül közel négyszeresére emelték.
Az olajárrobbanás 1973. október 17-én kezdődött, és gyakorlatilag ma ide kötjük a kommunista rezsimek válságának kiindulópontját. A nagy energiaigényű iparra épülő keleti diktatúrák elkezdtek eladósodni. Fő szállítójuknak, a Szovjetuniónak az embargó miatt bekövetkező gazdasági válság miatt ugyanis ugyancsak emelnie kellett energiahordozói árát és bár lassította az árrobbanást teljesen elkerülni nem tudta.
A nyugati gazdaság az olajsokknak köszönhetően egy rövid visszaesést követően hatalmas fejlődésnek indult. Nagy energiaigényű ipari vállalataikat leépítették, korszerű, energiatakarékos készülékeket kezdtek gyártani és megjelentek az alacsony fogyasztású kisautók. Európa energiafüggősége Oroszországtól ma nem akkora mértékű, mint amennyire a 70-es években az arab olajtól függött a kontinens nyugati része, de kétségtelenül jelentős.
Andrew Bailey a brit jegybank Londonban kiadott ismertetése szerint a brüsszeli Bruegel gazdaságkutató és elemzőműhely rendezvényén felszólalva elmondta: az egyetlen különbség az, hogy a hetvenes években több olyan év is volt, amikor energiaársokk érte a világgazdaságot - és ez annak idején a második világháború óta nem tapasztalt súlyosságú inflációs hullámot zúdított a brit gazdaságra - és a Bank of England nagyon reméli, hogy ezúttal nem ez történik.
Ettől függetlenül Nagy-Britanniában és máshol is a világban az idén történelmi léptékű sokk éri a reáljövedelmeket és a kiadásokat, és ennek okát, vagyis az ellátási oldalon kialakult sokkot az Ukrajna elleni orosz invázió még tovább erősítette - fogalmazott a brit jegybank vezetője.
Andrew Bailey szerint a Bank of Englandnek nincsenek olyan monetáris eszközei, amelyekkel ez a jelenség megszüntethető, mivel az energia- és az élelmiszerárak révén jelentős részben importált inflációról van szó.
A brit statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint a lakhatási költségek nélkül számolt tizenkét havi brit fogyasztói árindex (CPI) a múlt hónapban 6,2 százalékkal emelkedett a januári 5,5 százalék után.
Az előrejelzési konszenzus 6 százalékos éves inflációt valószínűsített februárra.
A februári tizenkét havi inflációs ütem a legmagasabb volt azóta, hogy az éves infláció havi rendszerességű mérése a jelenlegi módszertannal 1997 januárjában megkezdődött.
Előadásában a Bank of England kormányzója kijelentette: azzal számol, hogy az üzleti tevékenység költségeiben megjelennek az árupiaci kockázatokban és volatilitásban végbement hatalmas változások, és mindez a gazdasági növekedés és a kereslet gyengülésével jár.
Hozzátette, hogy az erre utaló jelek már láthatók a fogyasztói és az üzleti felmérésekben.
A brit jegybank vezetője szerint ugyanakkor ellenirányú erővel hat a monetáris politikára az inflációs sokk, és a helyzetet rendkívül bizonytalanná teszi az a tény, hogy a koronavírus-járvány mellett európai területen kitört egy háború is.
Arra a kérdésre, hogy ha Kína esetleg nyíltan kiáll Oroszország mellett az ukrajnai háború ügyében, az nem okozhatja-e a globalizált világgazdaság újbóli széttöredezését, Andrew Bailey azt mondta: a világgazdasági környezetet most még több kihívás terheli, mint a 2007-2009-es globális pénzügyi válság idején, és ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy a szakpolitikai döntéshozók és a kormányok egyértelművé tegyék: nem adják fel elkötelezettségüket a nyitott világgazdaság fenntartása mellett.
