A mai negyveneseknek hosszabb aktív életre kell berendezkedniük és átfogó tervvel kell rendelkezniük pénzügyi jövőjüket illetően, hiszen akkor érik el a nyugdíjas kort, amikor a nyugdíjrendszer már feltehetően komoly gondokkal küzd majd. Az ő nyugdíjba vonulásukkal borul meg ugyanis leginkább a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer egyensúlya.
Míg a KSH adatai szerint ma 1,8 millió lakos tartozik a 65 év feletti korosztályba – ez a teljes lakosság 18,2 százalékát jelenti –, addig 20 év alatt ez a szám majdnem 20 százalékkal, 2,1 millióra emelkedhet. Ezzel párhuzamosan a pályakezdő korosztály súlya fokozatosan csökken a népességen belül: míg ma 1,26 millió fiatal tartozik a 16 és 26 év közötti sávba, addig 2036-ra már alig több mint egymillió.
Azaz egyre kevesebb aktív korú dolgozó van, hogy kitermelje a Ratkó-unokák generációjával óriásira duzzadó nyugdíjasok jövedelmét, ami az állami nyugdíjak csökkenéséhez vezethet. Az NN Biztosító számítása szerint ma az átlagos induló nyugdíjak az átlagkeresetek 83,3 százalékát teszik ki, 2050-re azonban ez az úgynevezett helyettesítési ráta 65,5 százalékra csökken. Azaz a ma átlagosnak feltételezett induló nyugdíj, amely 132 ezer forint, 102 ezerre csökken a század közepére, az infláció hatásával nem számolva. (Többek között azért is lenne fontos ennek a társadalmi rétegnek az ösztönzése, mert legtöbbjüknek semmiféle megtakarítása nincs – csakúgy mint a magyarok 90 százalékának.)
Mindez azt jelenti, hogy a mai negyvenes korosztály jóval kevesebb várható bevételből gazdálkodhat. Sokuk pedig két generációt is támogat majd mindeközben. Egyrészt gyermekeiket, hiszen a késői gyerekvállalás és a tanulással eltöltött évek meghosszabbodása miatt az ő életkezdésük húzódik el, így a friss nyugdíjasok a kora harmincas fiatalok számára lesznek segítőtársak. Eközben pedig a várható élettartam is folyamatosan nő, így a hatvanas éveiket taposó nyugdíjasoknak várhatóan egyre nagyobb arányban kell majd idős szüleikről is gondoskodni: az Eurostat statisztikái szerint Magyarországon a mai helyzethez képest a nyolcvan évesnél idősebbek lakosságon belüli részaránya 2040-re duplázódik, elérve a 8 százalékot.
Nagy ugyanakkor a súlya a viszonylag későn ébredőknek is: az ügyfelek közel kétötöde az 50 és 60 közötti korosztályból kerül ki, pedig ennek a korosztálynak már jóval kevesebb az ideje jelentős nyugdíjvagyon felhalmozására, másrészt, gyermekeik, esetleg szüleik támogatása miatt már nem tudnak olyan mértékben megtakarítani, mint szeretnének. A szerződők közel 6 százaléka pedig még ma is csak 60 éves kora felett kezd gyűjteni idős napjaira.
Az állami nyugdíjrendszerek fenntarthatatlanságára hívta fel a figyelmet egy, a közelmúltban megjelent elemzés is, amely szerint a nyugdíjkiadások végül olyan nagyra hízhatnak, hogy elvesznek minden pénzt az oktatás és a többi közszolgáltatás elől. A problémát a társadalmak elöregedése jelenti, amelyre nem reagáltak időben a döntéshozók. A Citigroup szakértői által készített, az OECD 20 országának helyzetét vizsgáló elemzés egyik aggasztó megállapítása például, hogy míg Kínában ma hét aktív dolgozó befizetéseiből tartanak el egy nyugdíjast, addig ez az arány 2050-re kettő az egyre módosul, de Japánban csak egy kereső jut majd minden nyugdíjasra. Mindez súlyos állami kiadáscsökkentést jelez előre, illetve azt, hogy a lakosság egyre nagyobb mértékben kénytelen saját megtakarításaira támaszkodni a nyugdíj kapcsán is.
