Az elmúlt években az Orbán-kormány csökkentette ugyan a tébéjárulékot, de a tételes hozzájárulás összegét növelte. Ez így együtt a nagyvállalkozásoknak kedvező, ám minél kisebb a bér, a hozzájárulás arányosan annál nagyobb terhet jelent; a jelenlegi 4500 forintos egészségügyi hozzájárulás a minimálbérre vetítve már 9 százalék. Az átalányadózás rendszerének kiszélesítését tervezzük, s ez kiterjedne az általános forgalmi adóra is. A 10 millió forint éves forgalom alatti vállalkozások egyetlen egységes vállalkozási adót fizetnének, amelynek mértéke 15 százalék lesz. Ha ezt választják, életük egyszerűbb és olcsóbb lesz. Összességében csökkentenénk az adóterheket – hiszen például ma van gyermekkedvezmény, de növekszik a többi jövedelemadó –, mert mi az összesített hatásra figyelünk. A kormányzati ciklus utolsó évében 300 milliárd forinttal maradna több a munkavállalóknál és a vállalkozóknál, mint most. És vannak olyan elképzeléseink is, amelyek nem feltétlenül pénzben mérhetők, mégis könnyítik a vállalkozók helyzetét. Ilyen az APEH tekintélyének visszaállítása, jogi garanciák arra, hogy politikai célokra ne lehessen felhasználni, hogy az eredeti, közpénzt behajtó szerepet ne használhassa semmilyen kormány üzleti zsarolásra. Ennek a lehetőségét is ki kívánjuk zárni. Ennek természetesen vannak intézményi feltételei: például az APEH-kommandó megszüntetése – aminek a helye a rendőrségen belül van –, és bevezetnénk az adóügyi ombudsman intézményét – ez sok európai országban létezik –, ahová panasz esetén fordulni lehet.

– Strukturálisan is hozzányúlnának az adórendszerhez?

– Ha azt annak lehet nevezni, hogy a sokféle elvonási tételt összevonjuk. Ezzel a vállalkozók adminisztrációs terhei csökkennek. Ma 30-40 címen kell befizetéseket teljesíteniük; többségében ezek eredeti funkciója megszűnt, a szétbontás, a közpénzek szétosztása pedig az állam feladata.

– Amikor a kormány 2001-re a duplájára emelte a minimálbért, az idén pedig 40 ezerről 50 ezer forintra, ennek a terheit egyedül a munkáltatóknak kellett, kell viselniük. Az állam nem osztozott ebben, pedig többletbevételre tett szert. Önök foglalkoznak ezzel a problémával?

– Adócsökkentéssel, adójóváírással kompenzálnánk a személyi jövedelemadó-rendszeren belül. A minimálbérig fizetendő 20 százalékos adót 13 százalékra, a középső, 30 százalékos kulcsot 25 százalékra mérsékelnénk. Ez az egyéni vállalkozókat is érintené, nem csak a munkavállalókat. A legmagasabb, 40 százalékos adókulcsot, amit ma egy átlagbérből élőnek is meg kell fizetnie, megtartanánk, de az időszak végén már csak az átlagjövedelem kétszeresétől. Ezzel a munkavállalók döntő többsége legfeljebb 25 százalékos adókulccsal adózik majd. Az adójóváírást is növelnénk, és így 2006-ra a minimálbért gyakorlatilag adómentessé tennénk az alkalmazotti körben.

– Változtatnának-e a központi és a helyi adók viszonyán?

– Elsősorban a személyi jövedelemadó helyben maradó hányadát növelnénk. Ezt a kétharmados többséget igénylő önkormányzati törvényben rögzítenénk, így nagyobb lenne a garancia arra, hogy az önkormányzati bevételek kiszámíthatók legyenek.

– A kormány a gazdasági növekedés jelentős részét a Széchenyi-tervnek tudja be. Mit tartanának meg belőle?

– Korábban is voltak megpályázható állami támogatások, csak gazdaságfejlesztési célelőirányzatoknak hívtuk őket, ezeket keresztelték át és gyűjtötték egybe a Széchenyi-tervben. Magukkal a pályázatokkal nincs semmi bajunk, az elbírálással és a hozzájuk kapcsolódó propagandamódszerrel azonban igen. A rendszernek normatívnak kell lennie, hogy ne csak azok járjanak jól, akik közel ülnek a tűzhöz, legyen esélye bárkinek, aki megfelel a feltételeknek. A politika ne tudjon beleszólni az elbírálásba. És azon is változtatnánk, hogy ne kelljen a pályázatok beadásához ügyvédet, tanácsadót fogadni, hanem legyen elegendő a vállalkozói szaktudás.

– Ellenérv lehet, hogy az európai uniós pénzek pályáztatása is bonyolult, és az egyszerűsítés együtt járna a pályázati feltételek fellazításával.

– Az egyszerűsítés nem fellazítás, ha a tervezett beruházáshoz a feltételek – a pénzügyi, piaci háttér – adottak. Ma az is rossz, sőt az uniós direktívával ellentétes gyakorlat, hogy nemcsak fejlesztési célokra lehet támogatást kérni, hanem egyes programokban a vállalkozás működtetésére is. A Széchenyi-terv egyébként számos olyan elemet tartalmaz – ilyen például az autópálya-építés –, ami végképp nem ide tartozik.