Más a helyzet Szlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon: itt az energiaválság erőteljesen érezteti hatását, a szomszédunkban 2022. februárjában kitört háború óta nem igazán talál magára a fogyasztás. Érdekesség, hogy nálunk szinte százalékra pontosan ugyanúgy változott a fogyasztás az előző 5 évben, mint a lengyeleknél, illetve az 5. év végére magasabb növekményt értünk el, mint a szlovákok.
Ha távolról nézzük a képet tehát látható, hogy a magyar fogyasztás semmilyen szempontból nem különös. Válságok idején csökken, konjunktúra idején nő, de a háztartások alapvetően simítják fogyasztásukat, a megszokott életszínvonalat próbálják fenntartani, és a reáljövedelem növekedésüknek csak egy részét költik többletfogyasztásra.
És ha már a reáljövedelemnél tartunk: az idei béremelési szándékok és a várható infláció alapján 4 százalék körüli reálkereset emelkedés lesz 2024-ben, ami a várható 3-4 százalék is kiskereskedelem volumen növekedéshez képest nem kirívó. A torzítást itt is (ahogy a megtakarításoknál is) az erős áthúzódó hatás okozza (ezzel együtt jön ki a KSH 9 százalékos reálkereset emelkedése).
Tehát rövidtávon valóban érdekes és fontos dilemma a gyengélkedő hazai fogyasztás, de hosszútávon, illetve a hozzánk hasonló országokhoz viszonyítva mindez átlagosnak mondható. Végső soron 5 év leforgása alatt 9,8 százalékkal, évente tehát mindegy 2 százalékkal bővült a háztartások fogyasztása, ami megfelel a régiós trendnek.
