Az Ipsos globális inflációs monitorjának legújabb felmérése a világ számos országában továbbra is fennálló gazdasági pesszimizmusra világít rá, bár az előző vizsgálatokhoz képest több országban enyhülni kezdtek a reménytelenség jelei.

Továbbra is pesszimista gazdasági érzések uralkodnak

Bár jelenleg kevés ország van technikai recesszióban (negatív GDP két egymást követő negyedévben), a lakosság 49 százaléka 29 országban azt gondolja, hogy országa recesszióban van, és csak 26 százalék szerint nem (további 26 százalék nem tudommal felelt). Ez magában foglalja az emberek többségét kilenc országban, élükön Dél-Koreával (79 százalék gondolja úgy, hogy a gazdaság recesszióban van), Magyarországgal (78 százalék) és Törökországgal (74 százalék). Csupán három ország van, ahol a közvélemény ezzel ellentétes álláspontot képvisel: Ausztráliában, Szingapúrban és Hollandiában. Ezekben az államokban többen gondolják azt, hogy országuk nincs recesszióban, mint ahányan azt mondják, hogy igen. Németországban ezek a nézetek kiegyensúlyozottak.

Recesszió észlelése

Amennyire Ön tudja, az Ön országának gazdasága jelenleg recesszióban van?

A vizsgált országokban tízből hat válaszadó valamilyen szintű pénzügyi nyomást érez. Tízből majdnem hárman (28 százalék) arról számoltak be, hogy nehezen boldogulnak pénzügyileg, további 33 százalék azt mondja, hogy csak a boldogulás előtt állnak. Számos európai országban nőtt a „nagyon vagy meglehetősen nehezen” boldogulók aránya: Nagy-Britanniában 20 százalékról 26 százalékra, Németországban 16 százalékról 24 százalékra, és 22 százalékról 30 százalékra Franciaországban. Ezzel szemben Törökországban a nehéz helyzetben lévők aránya a 2022 áprilisi 66 százalékról 2023 áprilisára 47 százalékra csökkent.

Pénzügyi érzések

Hogyan tudja menedzselni anyagilag mindennapjait? Azt mondaná, hogy...?

Az infláció továbbra is jelentős aggodalomra ad okot a globális közvélemény számára, a 29 ország 63 százaléka számít arra, hogy emelkedni fog az árnövekedés következő évben. Ez a várakozás Dél-Afrikában (83 százalék), Argentínában (78 százalék) és Szingapúrban (77 százalék) a legmagasabb, bár minden országban a lakosság legalább fele erre számít. Ezenkívül a legtöbben úgy gondolják, hogy az infláció legalább egy évig nem tér vissza az általuk normálisnak tartott szintre. A válaszadók 46 százaléka szerint legalább 12 hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy az infláció visszatérjen a normális szintre. Svédországban (64 százalék), Hollandiában (60 százalék), Nagy-Britanniában (60 százalék) a többség úgy véli, hogy a legvalószínűbb az infláció lassú csökkenése. az infláció. 29 piacon tízből hét válaszadó arra számít, hogy az élelmiszervásárlás költségei emelkedni fognak a következő évben (71 százalék), és hasonló arányban a közüzemi szolgáltatások, például az áram és a gáz (68 százalék), valamint egyéb háztartási vásárlásaik költségeinek növekedésére számítanak. (67 százalék). Dél-Korea, Japán és Brazília kivételével minden országban tízből legalább hatan azt várják, hogy az élelmiszerek költségei növekedni fognak a következő évben. Ez a várakozás Nagy-Britanniában (82 százalék), Argentínában (81 százalék) és Ausztráliában (79 százalék) a legmagasabb.

Elvárások a kiadásokkal kapcsolatban

Ha most a következő hat hónap háztartási kiadásaira gondol, az alábbi költéstípusok mindegyikénél mondja el, hogy várhatóan növekedni, csökkenni fognak, vagy a jelenlegi szinten maradnak.

Számos piacon mutatkoznak a pesszimizmus enyhülésének jelei

A rendkívül negatív kilátások ellenére az Inflation Monitor negyedik felmérésének adatai arra utalnak, hogy a globális közhangulat valamivel kevésbé pesszimista a gazdasági kilátásokkal kapcsolatban, mint 2022-ben.

Az emelkedő inflációval kapcsolatos várakozások szinte az összes vizsgált országban alacsonyabbak, mint voltak: 2022 áprilisa és 2023 áprilisa között Németországban 28 százalékponttal (81 százalékról 53 százalékra), Nagy-Britanniában 26 százalékponttal csökkent az infláció növekedésére számítók aránya (85 százalékról 59 százalékra), és 23 százalékponttal Olaszországban (75 százalékról 52 százalékra).

A rendelkezésre álló jövedelmek csökkenésével kapcsolatos várakozások is enyhültek: míg a britek 46 százaléka továbbra is arra számít, hogy a rendelkezésre álló jövedelme csökkenni fog a következő évben, ez elmarad a tavaly áprilisi 60 százaléktól. Törökország még nagyobb változáson ment keresztül, a rendelkezésre álló jövedelem csökkenésével kapcsolatos várakozások 24 ponttal csökkentek az elmúlt évben.

Az egyéb kiadási területeken is alacsonyabbak a növekedési várakozások. Bár tízből heten arra számítanak, hogy élelmiszer-számla emelkedni fog az év során, ez sok országban alacsonyabb, mint 2022-ben. Például Németországban 2022 áprilisa és 2023 között 17 ponttal (85 százalékról 68 százalékra) csökkentek a várakozók a növekvő élelmiszerköltségekre vonatkozóan, Spanyolországban és Olaszországban pedig 11 ponttal, míg Németországban tíz ponttal.

Mi okozza az árak emelkedését?

A megélhetési költségek emelkedésének globális és nemzeti mozgatórugói is vannak. A 29 piacon tízből körülbelül hét a globális gazdaság állapotának (73 százalék), az országuk kamatlábainak (71 százalék) és a nemzeti kormány politikájának tulajdonít nagy vagy megfelelő mértékű felelősséget az emelkedő árakért. (70 százalék).

Ez magasabb, mint azok aránya, akik ugyanezt mondják az ukrajnai orosz invázióról (64 százalék), a túlzott profitot termelő vállalkozásokról (63 százalék), vagy a COVID-19 világjárvány hatásáról (57 százalék). A béremelést (53 százalék) és az országba történő bevándorlást (50 százalék) követelő munkavállalók a legkevésbé valószínű, hogy a felmérésben szereplő nyolc inflációs tényező közül nagymértékben vagy méltányos mértékben hozzájárulnak az árak emelkedéséhez.

Miért emelkednek az árak?

Ön szerint mennyiben járulnak hozzá az alábbiak a megélhetési költségek emelkedéséhez az Ön országában?

A legtöbben a megélhetési költségek emelkedésének nemzeti és globális okait teszik az első helyre. 14 piacon a „nemzeti” okok a legfontosabbak: ez 11 olyan országot foglal magában, ahol a nemzeti kamatlábak a legnagyobb mértékben hozzájárulnak a megélhetési költségek növekedéséhez (köztük Dél-Korea, Dél-Afrika, Ausztrália és Svédország), valamint további három ország, ahol a nemzeti kormány politikáját teszik az első helyre (Argentína, Magyarország és Mexikó). A további tizennégy országban a globális hajtóerő áll az első helyen: kilencben a világgazdaság helyzete van a csúcson (beleértve Nagy-Britanniát, Thaiföldet és Kolumbiát), ötben pedig Ukrajna orosz inváziója (Belgium, Németország, Olaszország, Japán és Hollandia). Csupán két országban választják a listán lejjebb lévő lehetőségeket: Indiában a túlzott nyereséget termelő vállalkozásokat tartják a legnagyobb felelősnek a megélhetési költségek növekedéséért, míg Törökországban a bevándorlást.