Az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) Németországi Vállalkozási Tagozatának elnöke, Mervai Péter úgy látja, az ügyek meglehetősen lassan haladnak, a német ügyészség - a magyarhoz hasonlóan - nem sieti el a nyomozást, és mint a magyar-német tárgyalásokon kiderült, hogy egyik fél sem szól és szólhat bele a munkájába. A tagozat információi szerint az 51 érintett ügyből mindössze kilenc zárult le, három jutott el a vádemelésig, és mindössze egy cég esetében léphet fel kárigénnyel az eljárás nyomán a német állammal szemben. A tavaly elkezdődött és idén februárban is folytatódó munkabizottságok tárgyalásairól - folyamatban lévő ügyről lévén szó - a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) illetékesei egyáltalán nem kívántak nyilatkozni.
Hatáskör hiányábanA SoKo-ügyben érintett Kelemen Bálint egyáltalán nem csodálkozik azon, hogy a GKM visszautasította a tájékoztatást. A vállalkozó cégei ellen 2005 áprilisa óta tart a német nyomozás, beadványait sorozatosan elutasítja a német tartományi ügyészség, ráadásul a szövevényes ügynek nem is látja a végét. Több hónapig tartó eljárás után ugyanis új bírót és ügyészt neveztek ki az ügy lefolytatására, így az egész nyomozás kezdődhet elölről. Kelemen szerint a magyar hatóságok nem tesznek - és nem tehetnek - semmit a magyar vállalkozások védelmére, hiszen eddig a német ügyészség a magyar szervek által kiadott igazolásokat sem tekintette mérvadónak.
A történet szövevényességét jelzi az is, hogy a németek nem fogadták el Kelemen cégének exportengedélyét, mire a vállalkozó a magyar minisztériumhoz fordult. A GKM jogi főosztályától azt a választ kapta, hogy hatásköre nem teszi lehetővé, hogy állásfoglalást adjon ki az ügyben. Korábban a német hatóságok a magyar egészségbiztosító által kiadott járulékfizetést igazoló E101-es nyomtatvány kiadásának jogosságát is kétségbe vonták.
A bűvös 25 százalék
A magyar cégek ellen felhozott súlyos vádak gyanúja még 2004-ben merült fel a német hatóságokban, amikor elindították nagyszabású SoKo Bunda és SoKo Pannónia elnevezésű ellenőrzési akcióikat. A német szövetségi pénzügyminisztérium szerint ezekre azért került sor, mert a német kormány nem hagyhatja, hogy a magyar cégek a "szolgáltatások szabadságának uniós elve mögé bújva" visszaéléseket kövessenek el, ezáltal kiszorítva a német munkavállalókat.
A német kormány képviselői budapesti tárgyalásaikon azt nehezményezték, hogy Németországban olyan magyar cégek dolgoznak és alkalmaznak Magyarországon biztosított munkavállalókat, amelyek nem teljesítik a "25 százalékos bevételi határt". A magyar kormányzat azóta is azt próbálja hangsúlyozni, hogy az uniós ajánlás szerint a magyar cégek otthoni telephelyén végzett számottevő tevékenység nem árbevételt takar, hiszen az ajánlás azt nem fogalmazza meg, hogy minek a 25 százaléka számít. A magyar kormány megelégszik a magyarországi telephellyel és a bizonyított járulékfizetéssel.
#page#
A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnak a tavaly nyári tárgyalások után született közleménye szerint a szabálytalanul eljáró vállalatok eddig is megkapták büntetésüket, esetenként a piacról is kizárták őket. S "amíg az ellenőrzés a munkaügyi hatóságok feladata volt Németországban, bízni lehetett abban, hogy azt kizárólag szakmai szempontok vezérelték". Az azóta a vámhatóság hatáskörébe vont ügykezeléssel, ami a járulékfizetési, munkabiztonsági ellenőrzés után már inkább a bűnügyi - embercsempészet, adócsalás stb. - irányába fordult, azonban a "szakma eljárási szabályait nem teljes körűen ismerő" ellenőrzéseknek vannak kitéve a magyar vállalkozások.
Az ellenőrzés folyamatos
A minisztérium véleményével egyetért Nagyiványi András, a VIV Rt. elnök-vezérigazgatója is. A Németországban ma jobbára hajóépítésben utazó céggel szemben épp mostanában zárult le egy több hónapig tartó ellenőrzés-sorozat, amelyet az elnök-vezérigazgató korrektnek és alaposnak tekint, bár nem tagadja, hogy a más magyar vállalkozásokkal szemben lefolytatott kommandósakciók stílusa hagy maga mögött kívánnivalót. A kulisszák mögött a német szervek biztosan ellenőrizték - a magyar hatóságok közreműködésével - cége tevékenységét, amin nem is csodálkozik, hiszen tudomásul kell vennie, hogy ez jogukban áll. A SoKo-akciók szerinte a felfűtött német választási kampány számlájára (is) írhatók. A német sajtóban ugyanis 2005-ben szinte minden héten foglalkoztak az újonnan csatlakozott tagállamokból érkezett munkavállalókkal, igaz, elsősorban a lengyelekkel, bár a lengyel cégek elleni ellenőrzések hamar abbamaradtak.
A magyar Országos Egészségbiztosító Pénztár (OEP) a szabályok szerint akkor állítja ki a járulékfizetést bizonyító E101-es nyomtatványt, ha a munkáltató megfelel bizonyos szabályoknak, mindenekelőtt annak, hogy tevékenysége jelentős része Magyarországon folyik, székhelye itthon van, és természetesen nem munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozik.
A nyomtatvány azt is igazolja, hogy a munkavállaló a hazájában biztosított, így a munkavégzés helyén mentesül a járulékfizetéstől.
Németországgal a magyar állam 2000-ben külön egyezményt kötött a szociális ellátással kapcsolatban - ezt a 2000. évi XXX. törvényben hirdették ki -, mely szerint a munkavállaló után mindkét államban fizethető volt a biztosítás. A kétoldalú egyezményeket azonban a 2004. májusi csatlakozás után a tanácsi rendelet váltotta fel, ami viszont már úgy rendelkezik, hogy a biztosított csak egy államban, a küldő országban lehet a munkavállaló.
A rendelet és a kiküldetés feltételeinek rögzítése még egy kisebb, gazdaságilag homogénebb unióban történt, ahol a bérek és így az utánuk fizetett járulékok között nem volt akkora eltérés, mint ma az unió régi és új tagjai között. A német kormányszervek félelme szerint az alacsony bérű és otthon kevés járulékot fizető magyar és vélhetőleg más kelet-európai munkavállalók alkalmazásával sokkal olcsóbban vállalhatnak megbízást a magyar cégek.
Teljes cikk a Piac és Profit márciusi számában.
