Legnagyobb mértékben a bébiruházat és kiegészítők forgalma növekedett, de meghaladja az átlagot a felső- és munkaruházat, valamint a cipő vásárlása is.
Az eladások növekedésével együtt átalakul a kereskedelem is. Az eladott mennyiséget tekintve egyre nagyobb szerepet játszanak a ruházati szaküzletek és a hipermarketek.

A forgalom értékéből a ruházati szaküzletek közel egyharmaddal részesednek. Ebből a szempontból is viszonylag gyors ütemben nő a hipermarketek piaci részesedése. A tavalyelőtti 5-ről 7 százalékra ment fel, Budapesten azonban már elérte a 10 százalékot 2001-ben.

Az utcai árusok és piacok trendje az eladások mennyiségénél némi csökkenést, értékénél viszont növekedést mutat. Ahol a háztartások kevesebb ruhát vesznek, különösen az ország délkeleti részében, ott az átlagosnál jelentősebb szerepet játszanak a piacok. Budapesten és a dél-nyugati megyékben viszont a piacok alulreprezentáltak a ruházati kereskedelemben.

Dél-nyugaton szembetűnik a szakboltok átlag feletti részesedése a forgalomból. Fogarassy Gabriella a FashionScope nevű kutatásra hivatkozva elmondta, hogy a bolttípusok árszínvonala mind a felső-, mind az alsóruházatnál és a cipőnél is sportüzletekben a legmagasabb. Azután az egyes szegmensek szakboltjai következnek és az áruházak.

A kutatás 2000 háztartásból álló országosan reprezentatív mintára támaszkodik. Mindenütt bevásárlási naplót vezetnek a teljes ruházati költésről úgy, hogy feljegyzik az egyes vásárolt termékek gyártóját, márkáját, specifikumait, mennyiségét, árát is, továbbá a vásárló és felhasználó különböző adatait, a vásárlás idejét és helyét. Az adatokat a GfK piackutatói dolgozzák fel és elemzik.

Összességében a háztartások ruházati beszerzéseinek majdnem minden fontos mutatója nőtt. Egyetlen kivétel a kereskedelem vásárlói hatóköre, amely egyik évről a másikra 87-ről 81 százalékra csökkent. Amíg azonban a vásárló háztartásokban tavalyelőtt átlagosan 20-szor vettek ruhát, addig múlt évben 23-szor. Az egy vásárlásra jutó költés a két évvel ezelőtti 3 300 forint után tavaly 3 800 forint lett. Így a ruhát vásárló magyar háztartások ruhaneműre egyenként átlagosan 86 000 forintot adtak ki tavaly, 28 százalékkal többet, mint azt megelőzően.

A ruhanemű-vásárlás megoszlása a háztartások havi nettó jövedelme szerint azt mutatja, hogy az életszínvonal döntő szerepet játszik a fogyasztásban. Az öt egyenlő nagyságú csoportba sorolt háztartás elemzése alapján ugyanis a következő kép alakul ki:
A legalacsonyabb jövedelmi csoportot alkotó 20 százalékra az összes ruhavásárlásból mindössze 8 százalék jut. Leginkább alsóneműt vesznek. A viszonylag alacsony jövedelműek 19 százalékos rétege az összes ruházati forgalomból 11 százalékkal részesedik.
A középső 20 százaléknyi, közepes jövedelmű háztartás veszi az összes ruhanemű 16 százalékát.
A másik oldalon viszont a magas jövedelemmel rendelkezők teszik ki a háztartások 21 százalékát, ugyanakkor 40 százalékkal részesednek a ruházati forgalomból. Ugyanez az arány a viszonylag magas jövedelműeknél már csak 20, illetve 25 százalék.
A háztartások kiadási szerkezetéből nagyon kis szeletet, mindössze 6 százalékot ölel fel a ruházat, hangzott el a GfK konferenciáján.
Nemzetközi összehasonlításban is igen alacsony nálunk az egy főre jutó ruházati költés. Például mindössze kétharmada a csehországinak, de csak 15 százaléka az osztrák mutatónak.
Ugyanakkor elmondható, hogy bár igen alacsony szintről, de erősen növekszik a magyar ruházati piac.
Az értékesítési szerkezet Magyarországon sajátos képet mutat: Viszonylag alacsony ugyanis a szakkereskedők részesedése, jelentős a piacok szerepe, és fellendül a hipermarketek ruházati forgalma.