A részmunka Európán belül Hollandiában a legelterjedtebb, itt a munkavállalók 44 százalékának munkaideje rugalmas. Emellett az északi országok munkavállalói vezetnek a rugalmas hozzáállás terén, míg Görögországban a nem hagyományos rend szerint dolgozók aránya csak 5 százalék.
Az esélyegyenlőség előmozdítása
Itthon 1999-ben módosították jelentősen a vonatkozó jogszabályokat úgy, hogy a nem hagyományos rendben dolgozókat támogassák. Erre a munkaidőformára elsősorban a gyerekes anyák, szülők vannak rászorulva, így az ő munkaerőpiaci esélyegyenlőségüket javítja a törvényi támogatás.
A módosított jogszabályok szerint a részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkavállalót megillető juttatásoknál legalább az időarányosság elve alkalmazandó, de csak akkor, ha a juttatásra való jogosultság feltétele a munkaidő mértékével függ össze. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény értelmében pedig nem érheti hátrányos megkülönböztetés a részmunkaidőben foglalkoztatottakat más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez, vagy csoporthoz képest. De a a rugalmasabb munkaidő-szervezés egyáltalán nem csak a munkavállaló számára kedvező: az Európai Bizottság elemzése szerint jótékony hatással van a dolgozók motivációjára és a termelékenységre is.
A törvényi támogatásnak is köszönhető a részmunkaidősök hazai arányának emelkedése: ma a régióban a második helyen Magyarország áll, megelőzve Csehországot. A lehetőség inkább a nagyobb cégeknél elérhető, és a növekedés ellenére az arány még mindig alacsony. Míg az európai vállalkozások közel fele (48 százaléka) él a munkaidő rugalmas megszervezésének valamely formájával, Magyarországon a cégeknek csak 36-37 százaléka honosította meg a rugalmas munkaidő egyik vagy másik formáját.
#page#
A háromgyerekes anyák negyede dolgozik
Míg az EU-ban a nők egyharmada részmunkaidőben dolgozik, addig Magyarországon ez az arány mindössze 5-6 százalék. Erősen korlátozza a kisgyerekes anyák munaklehetőségeit, hogy csak normál munkarendben van lehetőségük dolgozni. A hazai adatok szerint az egy- és kétgyermekes nők 62 százaléka állt alkalmazásban, a háromgyermekeseknek 27,2, a négygyermekeseknek pedig 16 százaléka. A gyermekek száma mellett azonban a nők iskolázottsági szintje is döntő tényező. Árnyalja a képet, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők aktivitási rátája csak a negyedik gyermekük megszületése után hanyatlik erőteljesen, míg az alacsonyabb iskolázottságúak munkavállalási aránya már a harmadik gyermek után visszaesik.
Európához viszonyítva a gyerekvállalás hosszú távú kiesést jelent a magyar nők karrierjében, míg a bizonyos tekintetben rugalmasabb, más tekintetben keményebb nyugati viszonyok teljesen más körülményeket teremtenek. A magyar nők a szülés után átlag két és fél évet, a németek átlagosan 50, a holland nők pedig 30 hétig maradnak távol a munkerőpiactól. Az európai gyakorlathoz viszonyítva tehát itthon hosszú időre szól a szülési szabadság, ám az egykeresős háztartásban való otthonmaradás a többségnek nem luxus, inkább kényszer.
Élen járnak a kisgyerekes munkavállalók támogatásában a német államvezetők. Egy friss, elfogadásra váró törvénytervezet szerint a jövő év elejétől azon szülők valamelyike, aki munkáját abbahagyva újszülött gyermekét gondozza, megkapja házastársa előző éve havi nettó átlagfizetése kétharmadát, de legfeljebb 1800 eurót, egy éven keresztül. Még két hónapnyi gyes jár az esetben, ha az apa vállalja gyermeke gondozását. A gyest arra az esetre is biztosítanák, ha az anya vagy apa a heti munkaideje heti 30 óra alá csökken. A 4 millió eurós pluszköltséggel járó támogatás nyomán Németországban arra számítanak, hogy sok apa él majd az otthoni gyermekgondozás lehetőségével, a mostani mintegy 5 százalék helyett ennek több mint ötszöröse.
A hazai alternatív munkavállalás szűkös lehetőségeit a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium HEFOP pályázatok kiírásával igyekszik tágítani, elősegítendő az EU-hoz való felzárkózást. Az illetékes tárca 800 millió forintot fordított tavaly csak távmunka pályázatok kiírására.
