Willy Brandt, Kissinger, Gorbacsov mellett Medgyessy Péternek is megadatott, hogy a Kínai Népi Külügyi Intézetben előadást tartson. Eddig már kétszer. Másodszor éppen azoknak beszélt, akik a kínai stratégiát alakítják ki az európai és közép-európai gazdasággal. Erre a Medgyessy-féle pekingi közszereplésre több mint fél évtizeddel ezelőtt került sor, akkor, amikor a Bank of China még csak irodanyitást szervezett Budapesten; akkor, amikor a pekingi vezetés az egy ország két rendszer politikájának a szellemében bíztatta a magyar gazdaság képviselőit, hogy Hongkongot tekintsék hídnak, építsenek a hongkongi kapcsolatra; akkor, amikor a kereskedelem-fejlesztést segítendő, hazánk az üzleti információáramlás érdekében vállalkozást szervezett a kínai fővárosban. Medgyessy Péter akkor jókor érkezett Pekingbe: volt miről, volt miért tárgyalnia. A hozadék mégsem mondható kedvezőnek, a kapcsolatépítés ugyanis szinte megfeneklett. Hazánk esetében már csak azért is, mert a Pekinget megjárt Medgyessy Péter megszűnt pénzügyminiszternek lenni, s a Horn-kabinetet felváltó kormányzat kevesebb gondot fordított a „keleti” gazdasági kapcsolatokra. Szaldónk Kínával 2002-ben 683 M euróval tovább romlott (-2045 M eurót elérve).

A több mint fél évtizeddel ezelőtt a kínai fővárosban vendégeskedő magyar politikusnak megmaradt a jó oka arra, hogy elősegítse a mind nagyobb „keleti” külkereskedelmi deficit mérséklését áruszállításaink növelésével, szolgáltatásaink bővítésével. Már csak azért is, mert – bármennyire is tekintélyt parancsolóan jó eredmény, hogy az Európai Unióba megy kivitelünk csaknem nyolcvan százaléka – a „nyugati” aktívum már túlságosan nem növelhető. Medgyessy Péter, immáron kormányfőként ezzel a gazdasági jószolgálati céllal utazik a napokban ismét Kínába. A személyes és magas szintű tárgyalásokat – szakértői vélemények szerint – az is szükségessé teszi, hogy a magyar gazdaságdiplomácia az elmúlt öt-hat évben nem fordított kellő gondot a térség üzleti lehetőségeinek kiaknázására, s bár meg nem szakadtak, de kihasználatlanok maradtak azok a lehetőségek, amelyeket éppen a Horn-kormány időszakában alapoztak meg. Gyakorlatilag egy jellegzetes területre szűkültek le a kormányzati szintű kapcsolatok, azokra a WTO-tárgyalásokra, amelyeken a magyar gazdaságdiplomaták Kína felvételét hatékonynak ítélhető módon segítették elő.

Míg a magyar miniszterelnök Pekingbe készül, addig orosz kollégája, Kaszjanov hamarosan Budapestnek lesz a vendége. Az előkészületi tárgyalások már meg is kezdődtek Moszkvában. Az orosz fővárosba éppen az utóbbi bő egy év alatt számos alkalommal látogattak el politikusaink, a nemrégiben megtartott magyar nemzeti kiállítás pedig jószolgálatot tett az üzleti kapcsolatok javítására. Szintén 2002-es adat, hogy az Oroszországgal folytatott kereskedelemben az importnak az exportét meghaladó csökkenése a szaldó (-1937 M euró) javulását (+180 M euró) eredményezte. Azóta pedig mind a két irányból megnőttek az igények a működőtőke-befektetésekre is. Nemrégiben például azt a magyar fülnek szokatlanul hangzó hírt lehetett hallani, hogy a legutóbbi időkig vitatott sorsú hajdani állami gazdaságokat orosz cégek vennék meg. A Kaszjanov vizittől persze mi azt várjuk, hogy jobb feltételekkel lehessen majd exportálni, több szolgáltatást tudjunk értékesíteni.

Az újabb, vagy inkább intenzívebb „keleti” gazdaságdiplomáciai nyitásunk – szakértők szerint – az utolsó pillanatban következik be. Mind a két óriás ország azzal számol, hogy európai uniós tagságunk számukra is rejt előnyöket. Erre példa, hogy Medgyessy Péter korábbi útja során azt nyilatkozhatta, hogy a Bank of China az akkor még csak remélt európai uniós tagságunk okán nyitotta meg irodáját Budapesten. A közelmúltban azonban bankká alakította át magyarországi egységét a pénzintézet. Oroszország pedig a pár évvel ezelőtti vámháborúját nem újította fel egy-két hónappal ezelőtt, pedig amint akkoriban, most is hazánk behozatali korlátozásokat rendelt el a nálunk gyártottnál jóval olcsóbb orosz műtrágyára. Ez sem megalapozatlan gesztus és egyfajta bizonyítéka, hogy ebben a relációban is felértékelődtek a magyar politika és gazdaság kapcsolatépítő kezdeményezései.