A pénzátadást (valamilyen előnyért cserébe) 90 százalék feletti arányban elutasítják a magyarok, az ajándék adást azonban csak 30 százalék-ban, a szívességtételt 34 százalékban tekintik elfogadhatatlannak. A relatív többség úgy véli, hogy az üzleti életben a siker feltétele az „inkább tisztességes” magatartás.

Tízből heten nem tudják, hová fordulhatnának

A magyarok kétharmada (69,2 százalék) egyetlen intézményt sem ismer, ahová korrupciógyanú esetén fordulhatna, ami az EU-átlagnál (52,6 százalék) rosszabb eredmény, és közvetlenül kihat a cselekvési hajlandóságra: a bejelentési fórumot ismerők közel négyszer nagyobb eséllyel jeleznének visszaélést, mint akik nem ismernek ilyet. Azok között, akik meg tudtak nevezni a korrupció ellen fellépő intézményt, az Integritás Hatóság az első három leggyakrabban említett antikorrupciós szervezet egyike volt.

Az adatok alapján mindössze a megkérdezettek 26,8 százaléka cselekedne aktívan korrupciógyanús eset észlelésekor. A széles körű passzivitásnak négy fő oka van:

• a retorziótól való félelem,
• a bizonyíthatóság nehézsége,
• az eljárási bizonytalanság (nem tudják, mi lenne a teendő),
• és az a mélyen gyökerező meggyőződés, hogy úgysem lesz eredménye a fellépésnek.

A válaszadók 73,6 százaléka szerint az állami intézmények „egyáltalán nem” vagy „inkább nem” képesek megvédeni a lakosságot a korrupció káros hatásaitól. Az összefüggés egyértelmű: akik bíznak az intézményekben, szignifikánsan nagyobb arányban jeleznék a visszaéléseket.